Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

A jegesmedve is lehet időjós? 2018. február 2.

A február másodikán barlangjából előbújó medve árnyékával kapcsolatos népi időjósló bölcsesség hagyományosan a barnamedvékhez kötődik. De vajon mi a helyzet a jegesmedvékkel? Az ő megfigyelésük segíthet az előrejelzésben?

Február másodikán mindenfelől hallani a híreket a medvék előbújásával, árnyékával vagy árnyékának hiányával, illetve a tél várható hosszával kapcsolatban. Kérdésként merül fel, hogy előbújt-e medve, meglátta-e az árnyékát, megijedt-e tőle, és visszament-e barlangjába, avagy kint maradt a szabad ég alatt. A dolog kicsit kuszának tűnik, tehát érdemes először rendet tenni az ezzel kapcsolatos információk között.

Mi van a medve árnyékával?

A néphit szerint a téli álmot alvó medvék február másodikán merészkednek ki először a barlangjukból. Szétnéznek, és elsősorban azt vizsgálják, hogy napos, vagy borult-e az idő, vagyis látszik-e, vagy nem az árnyékuk. Ha napos idő van, ez azt jelentené, hogy a tél még sokáig fog tartani, így a medve „megijed az árnyékától”, és visszamegy a barlangjába, hogy tovább aludjon. Ha viszont borult az idő, az meg arra utalna, hogy a télnek hamarosan vége, tehát a medve is kint marad.

Zoológus szemmel persze ezzel a „programmal” többféle baj is akad. Először is, a medvék nem alszanak igazi, a szó szoros értelmében vett téli álmot, mint amilyet például a mi éghajlatunkon élő denevérek, pelék vagy sünök esetében megfigyelhetünk. Az igazi téli álom ugyanis azzal jár, hogy az anyagcsere teljesen lelassul, a szervezet életfolyamatai csak „takarékon” működnek, és a testhőmérséklet is lecsökken nagyjából 4 °C-ra. A medvék esetében ilyen típusú téli álomról nincs szó, bár az igaz, hogy a téli időszakban azért sokkal kevésbé aktívak, mert a téli szűkös táplálkozási lehetőségek mellett takarékoskodniuk kell az energiával.

Másodsorban a medvék nem feltétlenül barlanglakók. Legalábbis nem úgy kell elképzelni egy átlagos medvevackot, mint egy nagyobb cseppkőbarang. A medvék vackukat általában valamilyen üregben, sziklahasadékban, gyökerestül kifordult fák után maradt gödrökben ütnek tanyát, s ezek mérete általában alig valamivel nagyobb, mint a medve maga. De ez nem is baj, hiszen a szűkös teret az állat könnyebben ki tudja fűteni a testhőjével, mint egy nagyobb sziklabarlangot.

Emellett semmi nem utal arra, hogy a február másodika a medvék számára bármilyen kitüntetett jelentőséggel bíró dátum lenne. Amúgy sem a naptárhoz igazodnak – hiszen nincs is nekik - , hanem éves ritmusukat a hőmérséklet alakulásához, a napsütéses órák számának változásához igazítják.

Ki találta ezt ki?

Ahogy a népköltészet remekeinek szerzőit sem őrizte meg név szerint az emlékezet, a medvék árnyékával kapcsolatos hagyományról sem tudjuk, hogy kihez köthető. Valószínűleg nem is egyetlen embertől származik. Az viszont elég világos, hogy mire vezethető vissza ez a népi bölcsesség.

Az időjárás alakulása ma is jelentős hatással van az életünkre, a régi korok embere pedig még inkább így volt ezzel. Nem meglepő hát, hogy az emberiséget régóta foglalkoztatja, hogyan lehetne előre megjósolni az időjárás alakulását. A meteorológia tudománya, illetve a meteorológiai adatok gyűjtése és elemzése nyomán manapság elég sok mindent lehet előre megmondani. Persze nem száz százalékos biztonsággal, hiszen az időjárás alakulását meghatározó tényezők között sok a véletlenszerű elem. De a mérési adatok, műholdfelvételek segítségével néhány órára elég nagy, és néhány napra is elfogadható pontosságú előrejelzéseket lehet készíteni. A hosszabb távú, több hetes előrejelzésekben már igen nagy a bizonytalanság, itt általában az évtizedek, évszázadok során összegyűlt megfigyelések, a sokéves átlagok alapján igyekeznek megmondani, milyen időjárásra lehet számítani.

A régi időkben persze nem léteztek műholdak, nem voltak mérőállomások, és persze nem létezett számítógépes modellezés sem. Rövidtávra így szemmel látható légköri jelenségek, vagy az állatok viselkedése alapján próbálták az időt megjósolni. Esetleg személyes képességekkel, hiszen tudjuk, hogy sokan fájdalmat éreznek az ízületeikben a közelgő időjárás-változás hatására, ami leginkább a légnyomás változásával van összefüggésben.

A hosszú távú előrejelzésekre más módszere volt a népi időjóslásnak. A sokéves átlagokból nem tudtak kiindulni, hiszen régebben csak az igazán különleges időjárási eseményeket jegyezték fel, napi adatgyűjtésről azonban szó sem volt. Viszont generációk hosszú során az emberi közösségek emlékezetében megőrződtek bizonyos időjárási események, és a köztük lévő összefüggések is. Különösen jól rögzült az emlékezetben egy-egy jeles nap, például az ünnepek időjárása, így nem véletlen, hogy a népi időjóslás hosszú távra alkalmazott módszere általában az volt, hogy bizonyos jeles napok időjárásából próbáltak következni egy hosszabb időszak jellemző időjárására. A Luca napjától karácsonyig tartó 12 napos időszak egyes napjainak időjárása például a népi időjóslás szerint megmutatta a következő év 12 hónapjának időjárást. Ha a karácsony „fekete”, azaz hómentes volt, úgy tartották, a húsvét viszont „fehér” lesz. A népi tapasztalatokat olykor rímekbe foglalták, hogy könnyebben meg lehessen jegyezni. Így például gyakorta mondogatták, hogy „a Gergely-napi szél Szent György-napig él”.

Miért pont február másodika?

Február másodika is ilyen jeles napnak számított a naptárban, hiszen ez Gyertyaszenelő Boldogasszony napja. S a régiek úgy tapasztalták, hogy ha ezen a napon szép idő van, hamarosan visszatér a télies idő és még sokáig megmarad, ha viszont az idő borult, az már nem tart sokáig, s a tél hamar átadja helyét a tavasznak.

Ezzel párhuzamosan azokon a vidékeken, ahol medvék is éltek, az is népi tapasztalat volt, hogy nagyjából Gyertyaszentelőtől kezdve lehetett ismét viszonylag gyakrabban találkozni a medvék jelenlétének nyomaival. A hagyományban tehát ez a két népi megfigyelés kapcsolódott össze. És a fentiek alapján az is világos, hogy nem az a fő kérdés, hogy előjön-e a medve, vagy hogy kint marad-e (az állatkertekben ez azért irányítva is van némileg), hanem az, hogy milyen idő van, és hogy látszik-e a medve (vagy bármi más) árnyéka.

Mennyire megbízható ez az időjóslás?

A Fővárosi Állat- és Növénykertben sok éven át tartottunk medveárnyék észlelést, bár a dolog kiértékelését megnehezítheti, ha mondjuk egy kifutó a nap bizonyos szakában napsütés esetén is árnyékban van, nem is szólva arról az esetről, amikor az ország egyik pontján napos, másutt meg borult az idő, ezért a különböző állatkertekben tartott medveárnyék észlelés eredménye sem feltétlenül azonos. Ha pedig összevetjük, hogy az egyes észlelések alapján melyik évben milyen hosszúságú tél volt jósolható, illetve, hogy végül valójában milyen sokáig tartott a télies időjárás, akkor kiderül, hogy a medvék árnyékára alapozott időjóslás alig több mint az esetek felében vált be, tehát hasonló megbízhatóságú, mint ha érme feldobásával próbáltuk volna a tél hosszát előre jelezni.

Ez persze nem biztos, hogy a népi időjóslás hibája. A hagyomány alapjául szolgáló, generációk hosszú során át felhalmozódott tapasztalatok ugyanis abból a korból származnak, amikor az emberi tevékenység még kevéssé befolyásolta az időjárás alakulását. Ma ez már másként van, és az időjárás

És mi a helyzet a jegesmedvével?

A medvék árnyékával kapcsolatos népi időjóslás hagyománya a különféle medvék közül természetesen a barnamedvékhez – mint a Kárpát-medencében őshonos medvefajhoz – kötődik. Habár – amint a fentiekből kiderül – a népi időjóslás szempontjából akár másnak, másféle állatnak az árnyékát is nézhetjük.

A mi Állatkertünkben, ahol a nagytestű medvefajokat jelenleg a jegesmedvék képviselik, barnamedve híján a jegesek árnyékának megfigyelésével lehet megvalósítani a medveárnyék észlelést. A dolog azonban ennél sokkal érdekesebb, mert valójában a jegesmedvéknek saját jogon is van közük az időjósláshoz.

Az 1960-as években ugyanis arra lettek figyelmesek Állatkertünk munkatársai, hogy a jegesmedvék fürdési aktivitása nemcsak egyszerűen az időjárás alakulásához igazodik, hanem előre is jelzi azt. Az ugyebár nem meglepő, hogy melegebb időben többet, hidegben pedig kevesebbet tartózkodnak a medencében, de ha például melegebbről hidegebbre fordult az időjárás, a jegesmedvék fürdési aktivitásában már egy-két nappal korábban érzékelhető volt, hogy kevesebbet fürdenek, ha pedig melegebb idő érkezett, az állatok fürdési kedve már néhány nappal korábban növekedni kezdett.

A jegesmedvék fürdési aktivitásával kapcsolatos állatkerti kutatások eredményeiről a korabeli sajtó is beszámolt. Ez a pár sor a Szolnok Megyei Néplap 1964. február 23-i számában jelent meg.Ezt a hétköznapi megfigyelésekből táplálkozó sejtést Állatkertünk akkori munkatársai kísérletes vizsgálatokkal, alapos mérésekkel is igazolták. Sőt, a kutatás eredményei alapján egy időben rendszeresen ki is függesztették a főbejáratnál, hogy hogyan alakul a jegesmedvék fürdési kedve, vagyis, hogy az időjós medvék szerint milyen idő várható az elkövetkező napokban.

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy amíg a barnamedvékhez a hagyomány kapcsol hosszabb távra szóló népi időjóslást, a jegesmedvéket tudományosan igazolt megfigyelések alapján tekinthetjük rövidtávú időjósoknak.