Az Állatkert télen 2014. január 27.

A Fővárosi Állat- és Növénykert egész évben, az év minden napján nyitva! Az Állatkert területén összesen 18 fűtött állatház található, ahol akkor is kellemes, akár kifejezetten trópusi klíma jellemző, amikor kint a leghidegebb szelek fújnak. Ráadásul ezek közül egyes komplexumok különösen nagy méretűek, s bennük akár több órát is el lehet tölteni újabb és újabb látnivalók megszemlélésével, méghozzá anélkül, hogy ki kellene mennünk a fűtött vagy temperált terekből. Az egyik ilyen létesítmény a Pálmaház, amely közvetlenül kapcsolódik az alatta található Akváriumhoz. A másik a Szavanna-ház istállókomplexuma, amelynek alapterülete nagyobb, mint a Pálmaház és az Akvárium együttvéve. S még ennél is nagyobb a négyszintes, 16 kisebb-nagyobb térségből álló Varázshegy, amelyben száznál is több állatfajt láthatunk. Ráadásul a Varázshegy fedett, üvegfalú folyosóval kapcsolódik a gorilláknak és az orangutánoknak otthont adó állatházhoz.

Felmerülhet azonban az a kérdés, hogy mit lehet látni az állatokból ebben az időszakban. A kérdés annyiban jogos, hogy a múltban, 15-20 évvel ezelőtt bizony sok állatra volt jellemző, hogy a telelőhelyükön nem lehetett látni őket. Az elmúlt időszakban lezajlott fejlesztések viszont – az állattartó helyek minőségének javulása és a műemlék épületek újjászületése mellett – a téli látnivalók számának növelését is szolgálták. Így ha az állat esetleg bent is tartózkodik valamilyen fűtött, belső térben, istállóban, ezek a létesítmények kivétel nélkül olyan kialakításúak, hogy azokba a látogatók is bemehetnek, és ott zavartalanul szemlélhetik a téli szállásukon elhelyezett állatokat. A kert területén bemutatott mintegy ezer állatfaj közül csak elenyészően kevés azok száma, amelyeket a téli hónapokban nem láthat a közönség. Ilyenek például a prérikutyák, amelyek föld alatti üregrendszerük mélyére húzódnak vissza ilyenkor, vagy a trópusi lepkék, amelyek bemutatója kifejezetten a nyári időszakra jellemző szezonális látványosság.

Az állatok eltérően reagálnak a télies időre, részint őshazájuk természetes klímaviszonyainak, részint pedig élettani sajátosságainak megfelelően. Ha például egy tigrispitont összehasonlítunk egy ázsiai elefánttal, akkor világos, hogy mindkettő trópusi-szubtrópusi állatnak mondható, de amíg a pitonnak a terráriumban folyamatosan meleget kell biztosítani, addig az elefántoknál szóba jöhet, hogy télen is egy-két órára kiengedjük őket a fűtött istállóból a kifutóra, akár úgy is, hogy közben a kifutót hó borítja. Egyes állatok eleve télállóak, hiszen őshazájukban olyan telekkel is dacolnak, amelyhez képest a nálunk tapasztalható télies időjárás egészen barátságosnak mondható. Az csak természetes, hogy a hóbagoly, vagy mondjuk a szibériai tigris nem jön zavarba a magyarországi téltől. De az talán nem mindenkinek jut eszébe, hogy ugyanez igaz a perzsa leopárdra is. Természetesen a barnamedvék sem igényelnek fűtést, de nem is alszanak téli álmot, mint ahogyan azt sokan gondolják. A téli álom jelensége ugyanis, amely valóban jellemző például a mi éghajlatunkon őshonos denevérekre, sünökre vagy éppen pelékre, az anyagcsere intenzitásának nagyfokú csökkenésével jár. A testhőmérséklet például akár 4 °C-ra is süllyedhet. A medvék esetében ilyen igazi téli álmot nem tapasztalhatunk, de az igaz, hogy a mérsékelt övi mackók télen kevésbé aktívabbak, hiszen táplálékot is sokkal kevesebbet találnak. Állatkertünkben viszont nincs ilyen kényszerkoplalás, sőt, még meg is növeljük a medvék takarmányának energiatartalmát. Ezért aztán őket is zavartalanul lehet látni a téli időszakban.

Azoknak az állatoknak pedig, amelyek igénylik a meleget, trópusi klímát varázsolunk. Ez persze nem egyszerű feladat, és nem is olcsó mulatság, annál is inkább, mivel a fűtési szezon az Állatkertben korábban szokott kezdődni, mint a lakások esetében. Az őszi, átmeneti időszakban sokszor előfordul például, hogy néhány napra lehűl ugyan az idő, de a lakásokban még nem kapcsolják be a fűtést – inkább pulóvert vesznek fel az emberek otthonra. Az olyan állatok esetében viszont, mint amilyenek mondjuk a majmok, ezt nehéz lenne kivitelezni. Ezért náluk már ilyenkor is fűtenünk kell.

Az Állatkert kazánjait egykor szénnel, koksszal fűtöttük. Az 1980-as évek közepén azonban átálltunk a földgáz alapú tüzelésre. Az éves fogyasztásunk több százezer köbméter volt, nagyjából annyi, mint háromszáz átlagos magyar családé együttvéve. 2012 elején azonban üzembe helyeztük az új, uniós támogatással kiépített fűtési rendszert, amely részben a Széchenyi Fürdő termálvizének hőjével biztosítja a szükséges hőmennyiséget. Ennek nyomán már 2012-ben 36 %-kal csökkent a földgáz felhasználás. Az új fűtési mód tehát egyrészt költségkímélőbb, hiszen ugyanakkora hőmennyiség előállítása a termálvíz hőjéből kevesebbe kerül, mintha ezt földgáz elégetésével tennénk. Ráadásul nagyobb arányban használunk fel megújuló energiaforrást, és a kibocsátott égéstermékek mennyisége is jelentősen csökkent ezen a módon.

Van persze néhány olyan állatunk is, amely közvetlenül kapja a termálvizet. A nílusi vízilovakról van szó. Az ő medencéjüket ugyanis a Széchenyi Fürdő 1938-ban elkészült II-es számú, Szent Istvánról elnevezett kútja biztosítja, amelyen át 1256 méter mélységből tör fel a termálvíz. Ennek hőmérséklete eredetileg 76-77 °C, de amíg a csővezetékeken át az Elefántház pincéjében található mérőberendezésekig ér, addig is csak alig csökken a hőmérséklete. Így aztán az ideális hőmérséklet eléréséhez megfelelő arányban hideg vízzel kell összekeverni. A kellemesen meleg termálvízben lubickoló vízilovakat így egyáltalán nem érdekli, hogy az Elefántház falain kívül milyen időjárás uralkodik.