Csíkos és foltos állatgyerekek – II. rész 2017. április 27.
Tényleg nem túlzás, hogy az Állatkert szinte minden szegletében cseperedő kisállatokat, kölyköket és fiókákat láthatunk. Ha például a gyűrűsfarkú makikat keressük fel, náluk mindjárt három apróságot is láthatunk. Mami nevű, 18 éves nőstényünk két kölyköt is cipel a hátán: ők a legutóbbi vasárnap, április 23-án látták meg a napvilágot. Gumusnak, a 13 éves anyaállatnak egy kölyke van, az övé viszont azért is termetesebb, mert még a múlt hónapban, március 20-án született. Erről a kicsiről már az is kiderült, hogy nőstény, és a Gitta nevet kapta az állatgondozóktól. Az apa mindhárom állat esetében a Lehel nevű tizenhét éves hím, akit a gondozók sokszor egyszerűen csak Papinak becéznek.
Állatkertünkben jelenleg 14 gyűrűsfarkú maki látható. Egy részük a Madagaszkár-ház belső csarnokában lakik, másik részük a Madagaszkár-házzal szomszédos Makiházban, illetve a hozzá tartozó kifutóban. Ez a kifutó ráadásul úgy van kialakítva, hogy a közönség – bizonyos elemi szabályok betartása mellett – be is mehet az állatok közé. Itt laknak a kölyköt nevelő nőstények is, így – egy kis szerencsével – egészen közelről látni lehet az anyjuk hátán csimpaszkodó apróságokat.
A katta néven is ismert gyűrűsfarkú makik (Lemur catta) Madagaszkár déli felében őshonosak. A legtöbb makitól eltérően jellemzően nappal aktív állatok. Hosszú farkuk, amelyet gyűrű alakban elhelyezkedő sávok díszítenek, több fontos célt is szolgál. A talajszinten közlekedő állatok zászló gyanánt a magasba emelik, hogy ezzel tudassák a csapat többi tagjával, merre járnak éppen. A fákon való mászáskor egyensúlyoznak vele, ugráskor pedig kormányzásra használják. Emellett a rivális hímek a csuklótájékon lévő illatmirigy váladékát szokták a farkukon lévő szőrzetbe kenni, hogy azt könnyebben legyezhessék vetélytársuk felé. Néha nincs is szükség verekedésre, a nézeteltéréseket az alapján rendezik el, hogy melyiküknek erőteljesebb az illata.
A gyűrűsfarkú maki veszélyeztetett fajnak számít, így állatkerti szaporítása nemcsak azért fontos, mert a kölykök nagyon aranyosak, s ezért nagy tetszést aratnak a nagyközönség körében, hanem azért is, mert minden egyes utód világra jövetele újabb jelentős lépés a faj megmentése érdekében folytatott természetvédelmi munkában.