Medúzales 2017. szeptember 28.
Az Állatkertünkben jelenleg tartott tengeri állatok nagy részét a Varázshegy mélyében, az Őstenger nevet viselő bemutatóhelyen láthatja a nagyközönség. Főként olyan tengeri élőlényeket mutatunk itt be, amelyek már a földtörténeti múlt korábbi szakaszaiban megjelentek, s évmilliók tucatjai, vagy akár százai során is vajmi keveset változtak. Ezeknek az állatoknak a bemutatósával ugyanis remekül felidézhető az élet bölcsőjének számító tenger élővilágának fejlődéstörténete is. Akadnak itt cápák, ráják, tőrfarkú rákok, sőt még olyan kúszógébek is, amelyek külleme sokban emlékeztet a szárazföldre sok százmillió évvel ezelőtt először kimerészkedő ősi gerincesekére.
Az őstengeri bemutatóhelyen alakítottuk ki a fülesmedúzák (Aurelia aurita) tartályát is. Ezeket az állatokat azonban egészen különleges feltételek mellett lehet csak tartani. Az akváriumi medencék hagyományos alakja például nem megfelelő a számukra, mert azok sarkában panghat a víz, és az egyszer a sarokba sodródott medúzával megeshet, hogy jó ideig nem tud onnan kievickélni. Az akvarisztikából jól ismert levegőztető megoldások sem alkalmazhatók automatikusan a medúzáknál, hiszen az állatok törékeny, szinte anyagtalan teste meglehetősen sérülékeny, és akár egy levegőbuborék is komoly sérüléseket, szakításokat tud okozni.
De nemcsak a medúzák életfeltételeinek biztosításához kellenek különleges megoldások, hanem a bemutatásukhoz is. Hagyományos megvilágítás mellett ugyanis ezekből az állatokból alig látszana valami. A legjobb sötét hátterű medencében elhelyezni őket, úgy, hogy a medúzákra kékes fényű megvilágítás essen. Azonban még ebbe a látványba is belezavarhat a nézőtér felől érkező fény és tükröződés. A medúzák nemrégiben átalakított bemutatóhelyén ezért – kísérleti jelleggel – kukucskáló nyílásokat hoztunk létre, s ezeken át betekintve lehet meglesni őket.
A medúzák a csalánozók közé tartoznak – ahová a korallok és a tengeri rózsák is. Megjelenésükre a többsejtű élet története során már meglehetősen korán sor került, így már 500 millió évvel ezelőtt is léteztek. A nálunk látható fülesmedúzák manapság széles körben elterjedtek a világ tengereiben, ezen belül főleg a sekélyebb, part menti vizekben. A vízben sodródó apró élőlényekkel, puhatestűek lárváival táplálkoznak elsősorban. Bár harang alakú ernyőjük segítségével saját mozgásra is képesek, a tengervíz áramlása igen gyakran erősebb ennél, így a medúzákat is a planktonnak nevezett, vízben sodródó élőlények között tartjuk számon.