Őszi sünmentés 2019. október 24.

Az ősz beköszöntével a vadon élő sünök egy részének speciális nehézségekkel kell szembenéznie. Az egyik ezek közül az avarégetés. Az ilyenkorra már megindult lombhullás miatt egyre nagyobb mennyiségben összegyűlő avart a kiskertekben rendszerint kupacokba szedik össze, s gyakran előfordul, hogy fel is gyújtják. Ám mindez épp abban az időszakban történik, amikor a sünök telelőhelyet keresnek, s sokszor pont az ilyen avarkupacokba vackolják be magukat. Fontos tehát felhívni a figyelmet arra, hogy aki avart éget, előbb forgassa át az avarkupacokat, hátha talál benne egy sünt, aki mit sem sejtve épp ezt a nagy csomó levelet nézte ki magának. A fokozott figyelemre Állatkertünk minden ősszel igyekszik felhívni a figyelmet, és természetesen arra is fel vagyunk készülve, hogy szükség esetén a pórul járt sünöknek segítséget nyújtsunk. Előfordult már korábban, hogy a lángok közül az utolsó pillanatban kimentett sün került be hozzánk. Az állatnak az összes tüskéje lepörkölődött, és két hónapig orrfacsaró füstszagot árasztott. A mentőmunkával foglalkozó munkatársainknak két éven át kellett gyógyítgatni a sérüléseit, mire teljesen helyrejött, és vissza lehetett őt engedni a természetbe.

A sünöket ősszel érintő másik nagyobb probléma nem az emberi tevékenységgel függ össze, hanem azzal, hogy ezek az állatok késő ősztől kora tavaszig téli álmot alszanak, így vészelve át a táplálékban szűkös téli időszakot. A téli álomra persze fel kell készülni, ami elsősorban sok evést jelent. Az évesnél idősebb állatoknál is fontos ez, hiszen megfelelő kondícióra, elégséges zsírtartalékra van szükség ahhoz, hogy a téli álom ideje alatt a szervezet életfolyamatainak fenntartásához elengedő energia és táplálóanyag álljon rendelkezésre. Az évesnél fiatalabb állatoknál pedig a kondíció megfelelő fejlettséggel kell párosuljon. A téli álom megkezdéséhez szükséges kondíció elérése azoknál az állatoknál szokott gondot jelenteni, akik valamilyen sérülés vagy más probléma miatt nem tudnak rendesen táplálkozni, vagy pedig a nyár túl késői időszakában, mondjuk augusztusban születtek, és nem tudták időben elérni a megfelelő testsúlyt és fejlettséget. Az ilyen állatoknak emberi segítségre van szüksége, hogy a telet át tudják vészelni.

Még a szakemberek, tapasztalt sünmentők körében is van némi vita abban a kérdésben, hogy mennyi az a grammban kifejezhető testsúly, amely alatt segítségre van szükség. Az egyik álláspont szerint egy 400-450 grammos sün már sikerrel nekivághat a télnek, mások inkább 500 gramm körüli határértéket tartanak elfogadhatónak, de hallani ennél nagyobb, 700 gramm körüli értékekről is. A kritikus testtömeggel kapcsolatos bizonytalanság elsősorban arra vezethető vissza, hogy a tél túlélésének sikere több tényezőtől is függ, például attól, hogy az adott évben mikor kezdődik az igazán hideg idő, hogy milyen hosszú a tél igazán kemény része, hogy az adott sün pontosan milyen búvóhelyet talált magának, hogy az állat számára ez lesz-e az első tél, vagy már elmúlt legalább egyéves, és persze az is számít, hogy a szóban fogó egyed alkata milyen (mert ebben is vannak különbséges a sünök között, ahogy az embereknél is). Ráadásul az sem mindegy, hogy az ősz melyik szakaszában nézzük az állatok súlyát. Egy idei születésű 200 grammos sünnek például nincs sok esélye arra, hogy a telet átvészelje, de ha október elején ennyi a súlya, és hosszan elhúzódó, kellemes ősszel ajándékoz meg minket a természet, akkor akár az a sün is elérheti a kívánatos kondíciót a téli álom megkezdéséig.

Állatkertünkben, ahol alighanem országos összehasonlításban is a legtöbb sünt mentjük, az a tapasztalatunk, hogy november elejére legalább 350-400 grammot kell nyomniuk az állatoknak. Ha ezt nem érik el, akkor érdemes segíteni nekik. Azt persze senkinek sem javasoljuk, hogy ezt otthon, a „saját szakállára" próbálja meg. A sikeres süntartáshoz is szakértelem és tapasztalat kell, ráadásul a Magyarországon honos sün természetvédelmi oltalom alatt áll, így otthoni tartása még akkor is a jogszabályokba ütközik, ha az a legjobb szándékból történik. Így a segítségre szoruló állatokat inkább Állatkertünk bemutató mentőközpontjába, a Sünispotályba érdemes behozni. A behozatal előtt persze érdemes telefonon konzultálni a Sünispotályban dolgozó, állatmentéssel foglalkozó munkatársainkkal.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben évtizedek óta foglalkozunk vadállatmentéssel. A Magyarországon honos, vadon élő, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedei számára kínálunk második esélyt, akik valamilyen ok miatt emberi segítségre szorulnak. Az okok sokfélék lehetnek, vannak sérült, mérgezéses tüneteket mutató, áramütést szenvedett, de elárvult vagy legyengült állatok is védenceink között. Évente 1500-2000 közötti mentett állattal foglalkozunk, a tavalyi évben egészen pontosan 1807 volt az ilyen ok miatt bekerült állatok száma. A mentett állatok nagyobbik fele madár, de a legnagyobb egyedszámmal bekerült állatfaj történetesen épp a sün: a 2018-as esztendőben 357 sünről gondoskodtak munkatársaink.

A mentő tevékenység központja Állatkertünkben a Holnemvolt Vár részeként 2018 nyarán megnyílt Sünispotály, amely lényegében egy bemutató mentőközpont. Ebben a mentőközpontban egyrészt a korábbiaknál lényegesen több mentett állatról tudunk gondoskodni, másrészt a mentőmunka legnagyobb része a nagyközönség számára is bemutatható.

A Sünispotály egyike azoknak a fejlesztéseknek, amelyekre az úgynevezett ZOO4NAT programnak köszönhetően kerülhetett sor. A 2018-tól 2019-ig terjedő időszakban, a Kassai Állatkerttel közösen megvalósított projekt az Európai Unió támogatásával, az EU Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program részeként valósult meg.

Az Állatkertben zajló mentőmunka aktuális hírei itt olvashatók.