„Telefonáló” páviánok 2014. augusztus 7.
A YouTube internetes portálon júliusban osztott meg egyik látogatónk egy érdekes videofelvételt. A felvételen Állatkertünk egyik galléros páviánja látható, amint épp elmélyülten ismerkedik egy mobiltelefonnal. A filmetűd készítője Facebook-oldalunkra írva hívta fel a figyelmet az általa megörökített jelenetre.
Tapasztalataink szerint rendszeresen előfordul, hogy egyik-másik látogatónk – akár az állatok fényképezése közben – véletlenül beejti a mobiltelefont a páviánok közé. Ilyenkor sajnos nem igazán lehet számítani arra, hogy a telefon valaha is épségben visszakerül a tulajdonosához. A bepottyant készüléket ugyanis a majmok nagyszerű játékszernek tekintik, s mindenféle izgalmas módszert kieszelnek arra, hogy éljenek is a játéklehetőséggel. Mindenekelőtt megrágcsálják és szétszerelik, de előfordult már olyan eset is, hogy az egyik pávián a készülékre ülve – mint afféle snowboardon – siklott le vele a Nagyszikla oldalán, úgy, hogy a telefon közben vérfagyasztóan csikorgott a mesterséges sziklafelszínen. Ilyen jellegű igénybevételre a mobiltelefonok konstruktőrei aligha számítanak, így igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a bánásmód hamar nyomot hagy a készüléken. Megesett, hogy az egyik mobiltelefont annyira tönkretették, hogy még a SIM kártyát is kettéharapva találták meg a gondozók.
Arra sajnos nincs mód, hogy a bepottyant telefonokat még azelőtt elvegyük vagy elkérjük a majmoktól, hogy teljesen tönkretennék. Az állatok ugyanis nagyon ragaszkodnak a számukra kincset jelentő tárgyhoz, s mindaddig maguknál tartják, amíg a darabjaira szétomló készülékben rejlő összes játéklehetőséget ki nem merítik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy alkotóelemeire zúzzák szét a jobb sorsra érdemes kommunikációs eszközt.
Szerencsére a páviánok elég okosak ahhoz, hogy ne egyék meg a mobiltelefon alkatrészeit, de ez nem minden állatra igaz. Ráadásul az éles szélek meg is sebesíthetik a kíváncsi jószágokat. Ezért aztán a legszerencsésebb az lenne, ha mindenki fokozottan figyelne a tárgyaira, nehogy véletlenül beejtse őket az állatok közé. Egy kis elővigyázatossággal megelőzhető, hogy személyes tárgyaink az állatvilág különféle képviselőinek martalékává váljanak, nem is szólva az állatok egészségvédelmének szempontjairól.