Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3000 Ft Gyermek: 2000 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-16:00 Sz-V: 9:00-16:00

nincs időjárási adat

Törpe tengerimalac 2018. március 8.

Ezt a Bolíviában őshonos rágcsálót nem is túl régen, 2004-ben fedezték fel, s most már a mi Állatkertünkben is látható. Vadonbeli életéről még mindig keveset tudni, de az már kiderült, hogy közeli rokonaival ellentétben monogám párokban él.

A zoológusok számára valódi „ínyencséget” jelentett az a tudományos cikk, amely 2004-ben jelent meg a Senckenbergiana biologica című tekintélyes szakfolyóirat hasábjain. A cikk négy szerzője, Katrin Y. Solmsdorff, Dagmar Kock, Christa Hohoff és Norbert Sachser a rágcsálók egy új fajának felfedezéséről számolt be. Ez a tudományra nézve teljesen új faj az Andok bolíviai részében, Cochabamba megyében őshonos, ám a felfedezésére úgy került sor, hogy néhány ott befogott állatot még 1997-ben Németországba, a Münsteri Egyetem egyik laboratóriumba hoztak, s ezek alaposabb vizsgálata után derült ki, hogy valójában egy eddig ismeretlen rágcsálófajról van szó.

A négy kutató a Galea monasteriensis tudományos nevet adta az újonnan felfedezett rágcsálónak, amely név második szava történetesen Münster városára utal. Magyarul az egyszerűség kedvéért csak törpe tengerimalacnak szokták hívni, bár ez a név igazából több rágcsálófajra is illene, így elvileg a münsteri sárgafogú tengerimalac nevet kellene hivatalosan használni (angolul is Muenster yellow-toothed cavy néven emlegetik). Persze ez is furcsa lenne, hiszen az állatfajok nevében szereplő földrajzi név általában az állatok őshazájára utal, itt pedig ugyebár nem erről van szó.

A rágcsálók rendje (Rodentia) az emlősök osztályának fajokban leggazdagabb csoportja, majdnem két és félezer faj, az ismert emlősfajok mintegy 40 %-a tartozik ide. Ezen a renden belül a tudósok mintegy három tucat családot különböztetnek meg, ezek egyike a tengerimalacfélék családja (Caviidae), amelybe a jól ismert házikedvencen, a tengerimalacon kívül még majdnem húsz további faj is tartozik. Többek között az Állatkertünkben szintén látható szirti tengerimalacok, a nagy marák, a törpe marák (akikről nem is olyan régen írtunk), valamint a vízidisznók, más néven kapibarák is.

A fentebb bemutatott „münsteri” törpe tengerimalacok is ebbe a családba tartoznak, azon belül az úgynevezett Galea-nembe, amely a sárgafogú tengerimalacok négy faját egyesíti. Közülük hármat már az 1830-as években felfedeztek a természettudósok, egyedül a „münsteri” az, amelyik ennyire új fajnak számít.

A felfedezése óta eltelt alig több mint egy évtizedben néhány dolgot már kiderítettek a kutatók ennek az új fajnak az életmódjáról. Kiderült például, hogy közeli rokonaival ellentétben kifejezetten hűséges típus, rendszerint monogám párokban él. Erről korábban magyar nyelven is született néhány rövid híradás. Sok dolgot azonban még nem tudni erről az aprócska rágcsálóról, így állatkerti megfigyelése is újabb adatokkal gazdagíthatja a tudományt.

A törpe tengerimalacot, vagy – ha úgy tetszik – münsteri sárgafogú tengerimalacot mostantól a mi Állatkertünk közönsége is láthatja. Az első állatokat még tavaly szereztük be, s azóta nemcsak tartjuk, hanem sikeresen szaporítjuk is őket. A törpe tengerimalacok a Xántus-ház egyik terráriumában láthatók.