Házunk tája

A Parasztudvar és környéke a háziállatok, illetve a ház körül élő állatok bemutatóhelye. Bemutatásuk nemcsak azért fontos, mert kulturális örökségünkhöz régi és régen honosult háziállataink is hozzátartoznak, hanem azért is, mert a mai kor embereinek többsége, így látogatóink nagy része is városlakó, így számukra a háziállatok is egyfajta egzotikumnak számítanak. Ráadásul Állatkertünkben komoly hagyományai vannak a háziállatok bemutatásának: Lendl Adolf, a kert egykori igazgatója már 1909-ben felismerte a háziállatok állatkerti bemutatásának fontosságát, amivel megelőzte korát, hiszen világviszonylatban csak az 1960-as évekre tették magukévá ezt a vélekedést az állatkerti szakemberek.

A Parasztudvar mai formáját 1996-ban nyerte el. Minden megtalálható benne, ami egy hagyományos gazdaságban is megvolt. Akad itt gémeskút, baromfiudvar, istálló karámmal, kutyaól, disznóól, juhkarám hodállyal. A bemutatott háziállatok pedig mind régi vagy régen honosult magyarországi fajták képviselői. Ez igaz az eredélyi kopasznyakú tyúkra, a cigája juhra, a mangalica sertésre, a hucul lóra, a magyar tarkamarhára, illetve természetesen a mudira is. A tapsifülesek számára külön nyúllakot alakítottunk ki.

Nem messze a Parasztudvartól található az állatsimogató. Ilyen típusú bemutatóhely 1989 óta létezik az Állatkertben, mai, a korábbinál tágasabb helyére 1996-ban került. Az itt lévő állatok, törpekecskék, kameruni juhok és alpakák alkalmasak arra, hogy a gyerekek akár testközelből is megismerkedjenek velük.

A simogató szomszédságában található a tengerimalacok „városa", amelyben több száz tengerimalac számos színváltozatban látható olyan körülmények között, amelyek sokkal jobban megfelelnek az állatok igényeinek, mint azok a terráriumok, amelyekben a házikedvencként tartott tengerimalacokat – többnyire magányosan – tartják.

Tulajdonképpen a házunk tája tematikához kapcsolódik a Parasztudvar másik oldalával határos tevekifutó is. A kétpúpú tevék ugyanis háziállatként évezredek óta szolgálják az embereket, még akkor is, ha nem igazán nevezhetjük őket tradicionális magyar háziállatoknak. Habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a török időkben, mi több, az Árpádok korában is előfordult, hogy alkalmanként tevéket tartottak Magyarországon.