150 év nagyközönsége 2016. szeptember 23.
Év eleje óta folyamatosan megjelenő jubileumi cikksorozatunk legutóbbi részében eljutottunk az Állatkert jelenkoráig. A sorozatnak azonban ezzel még nincs vége, hiszen mostantól az év végéig az egyes cikkekben egy-egy témakör szempontjából tekintjük át az intézmény történetét.
Az Állatkert 150. születésnapja kapcsán többen is kérdezték tőlünk, mi a legnagyobb eredmény, amelyet az intézmény ez alatt a másfél évszázad alatt elért. Mi azt gondoljuk, hogy a legnagyobb eredmény a közönség generációkat átívelő érdeklődése és szeretete az intézmény iránt, amelynek nyomán az Állatkert hosszú idő óta az ország leglátogatottabb kulturális intézménye. Éppen ezért történeti cikksorozatunk tematikus írásainak sorát azzal kezdjük, hogy visszatekintünk az elmúlt 150 év közönségére, illetve felidézzük a kertben megfordult közismert személyek látogatását is.
Azt persze nehéz lenne összeszámolni, hogy másfél évszázad alatt hányan látogatták meg az Állatkertet, de az összes látogatás száma százmillió körül lehet. Az első, 1866-os évben az augusztusi megnyitástól az év végéig 66.918 fő volt a látogatószám, a következő, 1867-es teljes évben pedig 104.295. Persze ekkoriban Pest, Buda és Óbuda lakosainak száma együttesen is csak háromszázezer fő körül volt. Mai látogatottságunk egymillió fő feletti, 2015-ben például összesen 1.092.287 látogató tisztelte meg intézményünket a látogatásával. A legkevesebb látogató – 41.874 fő – 1878-ban volt, a legnagyobb éves látogatottságot pedig az 1979-es évben regisztráltuk 1.938.376 fővel.
A puszta számoknál azonban sokkal fontosabb, hogy az állatkerti látogatás sok családban generációkon átívelő szokássá, hagyománnyá vált. Hiszen nem ritka, hogy a gyermeküket, vagy unokájukat az Állatkertbe elhozó szülők és nagyszülők a saját gyermekkorukból is fel tudnak idézni valamilyen állatkertes emléket. Sőt, talán azt is, hogy akkor régen az ő szüleik és nagyszüleik is meséltek a maguk gyermekkorának még régebbi múltba vesző állatkerti élményeiről.
Az Állatkertbe szinte mindenki eljön, gyerekek, felnőttek, fiatalok és idősek is. S már a régi időkben is minden társadalmi körben szokás volt az intézményt meglátogatni. A királyné és a főhercegek éppúgy eljártak ide, mint a legszegényebb kisinasok. Csak éppen az utóbbiak nevét nem feltétlenül őrizték meg a feljegyzések.
A monarchia idején a királyi családból főként Erzsébet királyné és József főherceg látogatta az Állatkertet, s a kor neves államférfijai, köztük Deák Ferenc is érdeklődtek az intézmény látnivalói iránt. A király nélküli királyság korában Horthy Miklós kormányzó is sokszor eljött, némelykor hivatalos minőségben, de igen gyakran unokáját állatkerti sétára vivő nagypapaként is. Még Kádár János, az MSZMP főtitkára is rendszeresen látogatta az Állatkertet.
Az állatok életének világhírű ismerői is gyakorta voltak vendégei a városligeti intézménynek. Joy Adamson, az Oroszlánhűség ünnepelt szerzője, Konrad Lorenz, a modern etológia Nobel-díjas megalapozója, valamint Jane Goodall, a csimpánzok eszközhasználatának felfedezője is ellátogatott ide. S persze sok-sok világhírű állatkerti szakember, köztük Carl Hagenbeck, Otto Antonius, Kurt Priemel, Bernhard Grzimek, Wolfgang Gewalt, Heinrich Dathe vagy éppen Ulysses Seal.
Még hollywoodi szupersztárok is akadtak a kert látogatói között. Például Richard Burton, akivel az 1972-ben Budapesten forgatott Kékszakáll című film néhány jelentét az Állatkertben vették fel. Bruce Willis viszont családostul, kikapcsolódni jött az Állatkertbe 2012-ben, amikor a Die Hard forgatása miatt Budapesten tartózkodott. Bár a baseball sapkát és napszemüveget viselő világsztárt a kapusok természetesen felismerték, a kert tiszteletben tartotta az inkognitót. A nagy nyilvánosság így csak akkor szerzett tudomást a látogatásról, amikor a színész felesége, Emma Heming Willis Twitter-bejegyzésben osztotta meg a rajongókkal, hogy milyen remek állatkert van Budapesten.