Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-17:00 P-V: 9:00-17:30

Időjárásközepesen felhős 11°C

A második megnyitás 2016. április 28.

Jubileumi cikksorozatunk tizenharmadik részében azt meséljük el, hogy 1912-ben hogyan nyitotta meg ismét a kapuit az újjászületett Állatkert a három éven át tartó újjáépítést követően. Avatóbeszédek, földimalacok és kalapos dámák a régmúltból.

Az Állatkert újbóli megnyitását hirdető plakát (1912) Cikksorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy az Állatkert 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítésével összefüggésben hogyan szerezték be azt a gazdag állatgyűjteményt, amellyel az újjászülető intézményt a nyitás előtt benépesítették. A történet azzal folytatódik, hogy 1912 tavaszára az állatházak és az összes többi új létesítmény is teljesen elkészült, s valamennyi állattartó helyet be is népesítették. Már csak az újbóli megnyitó volt hátra, amelynek időpontját egy hétfői napra, május 20-ára tűzték ki. Előtte azonban még vasárnap szerveztek egy bejárást az új intézményben a sajtó képviselői számára.

A Főkapu a megnyitás évében (1912) A hivatalos megnyitó délután háromkor kezdődött, a díszvendég eredetileg József főherceg lett volna, aki azonban – s ez csak aznap derült ki – végül mégsem tudott eljönni. De azért szinte mindenki ott volt, aki számított a korabeli Budapesten. Először Bódy Tivadar alpolgármester számolt be az Állatkert újjászervezésével és újjáépítésével kapcsolatos munkálatokról, amelyek még 1909. április 26-án kezdődtek meg. Az alpolgármester így folytatta: „A rendelkezésre állott 26 katasztrális hold kiterjedésű területen felépítettük az engedélyezett négymillió korona költséggel, egy újonnan alkotott parkban 26 modernül berendezett és felszerelt épületet 2000 állattal benépesítve és kiegészítve virágházzal és a tenger állatvilágának bemutatására alkalmas akváriummal. Ezzel elkészítettük az új állatkertet. Örömmel és szeretettel munkálkodtunk közre annak létrejöttén, mert tudatában voltunk annak, hogy Budapest székesfővároshoz méltó kulturális intézményt teremtünk, amelyből nemcsak a székesfőváros, hanem az egész ország fog majd hasznos tanulságokat meríteni.” A fentiek elmondása után Bódy alpolgármester felkérte Bárczy István polgármestert arra kérte fel, hogy a főváros nevében vegye át az újjászületett intézményt.

Közönség az újjászületett Állatkert sétányain - a fotó a megnyitás hetében, 1912 májusában készült, a háttérben még látszik a Főkapu megnyitóra készült díszítéseBárczy István a maga beszédében nagy elismeréssel szólt az új állatkertről, s kiemelte azok nevét, akiknek a munkában oroszlánrészük volt. Köztük Bódy Tivadarét, Márkus Jenő fővárosi tanácsnokét, a terveket készítő Végh Gyula fővárosi mérnökét, valamint Neuschloss Kornél, Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészekét is. És természetesen Lendl Adolf zoológusét, aki nemcsak az újjáépítés szakmai programját dolgozta ki, hanem annak megvalósítását mindvégig irányította is, főképp, miután 1911-ben az igazgatói teendőkkel is megbízták. Az újjászületett intézmény rendeltetéséről Bárczy István a következőket mondta: „A mi jövendő ifjúságunkat fogja ez nevelni, elsősorban a természeti ismeretekre és másodsorban a természet megszeretésére s ily módon tulajdonképpen a legigazibb természeti iskola lesz. A modern nevelés két legnagyobb elve itt teljességben és harmóniában valósul meg: az ismeretek terjesztése és a becsületes, a tiszta, a szép életörömökre való nevelés. Én azt hiszem, hogy a legigazibb állattani oktatásnak itt kellene végbemennie, hogy az ifjúság itt, a szabad levegőn, tanárai vezetésével tanulhassa a természeti ismereteket, és úgy gondolom, hogy a mi szeretett városi közönségünknek is gyönyörűsége fog telni az új állatkertben. Ezennel tehát ünnepélyesen átveszem Bódy Tivadar dr. alpolgármester úrtól az újonnan megnyílt állatkertet abban a reményben, hogy ide fog seregleni a mi szeretett közönségünknek apraja-nagyja, különösen pedig a gyermekek kacagó öröme fogja felvidítani ezt a kertet. Kívánjuk, hogy messze időkön szolgáljon ez az állatkert a jövő nemzedékek okulására, épülésére, és a mi rajongásig szeretett fővárosunknak becsületére és dicsőségére.” 

Az Állatkert 1912-es térképe már sok hasonlóságot mutat a maival, hiszen a sétányok nagyrészt máig érvényes nyomvonala is ekkorra alakult ki A hivatalos megnyitó után a közönség végre birtokba vehette az újjászületett Állatkertet. A belépőjegy a felnőtteknek egy korona volt, a gyermekeknek feleannyi, illetve kedvezményes áron történt a belépés a belépés a csütörtöki és a vasárnapi napokon. A kertben a közönség nemzetközi összehasonlításban is kimagasló gazdagságú gyűjteményt láthatott, s általában elmondható volt az intézményről, hogy a maga műfajában a világ élvonalába tartozott. A legnépszerűbb lakó továbbra is Jónás, a már 1893 óta Budapesten élő víziló volt, habár mellette két újonnan érkezett, fiatal vízilovat is láthatott a nagyközönség. Nagy volt az érdeklődés az elefántok iránt, belőlük egy kisebb csordát mutattak be. Ugyancsak népszerű volt a Szudánból vásárolt négy gyönyörű zsiráf, s csodájára jártak az addig Budapesten még soha be nem mutatott földimalacoknak, amelyeket Kittenberger Kálmán ajándékozott az Állatkertnek. Sokan látogatták a majmokat is, s természetesen mindenki megcsodálta a Pálmaház új üvegpalotáját, valamint az alatta található édesvízi és tengeri akváriumot, amely az első nyilvános akvárium volt Magyarországon.