Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

Minden nap: 9:00-16:00

Időjárásközepesen felhős -1°C

Amikor a kapuk először kitárultak 2016. január 29.

Az idei jubileumi emlékév kapcsán Állatkertünk történetét bemutató cikksorozat harmadik részében arról mesélünk, hogy milyen volt a kert a megnyitáskor, s hogy miként zajlott le a megnyitó ünnepség 1866. augusztus 9-én.

A majmok háza 1866-banCikksorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogyan fogalmazódott meg az Állatkert alapításának gondolata, illetve, hogy milyen nehézségeket kellett leküzdeni ahhoz, hogy az intézmény valóban létre is jöhessen. A történet fonalát 1866 elején vesszük fel ismét, amikorra már kezdtek célegyenesbe fordulni a kivitelezési munkálatok, illetve javában folyt az állatok beszerzése is. El lehetett gondolkodni tehát azon, hogy mikorra is tűzzék ki a megnyitás dátumát.

A választmányban többen is azon a véleményen voltak, hogy az intézmény nemzeti jellegét hangsúlyozva március 15-ét kellene a megnyitó ünnepség napjául kiválasztani. Ez azonban finoman szólva nem tűnt praktikusnak, hiszem a kiegyezésre csak a következő évben került sor, s bár a szabadságharc eltiprása utáni fagyos légkör már sokat enyhült, a hatóságok valószínűleg igen sok adminisztratív akadályt gördítettek volna az Állatkert létrejötte elé, ha azt mindenáron március 15-én akarták volna megnyitni. A dolog egyébként is elméleti kérdés volt csupán, hiszen márciusra az előkészületek még nem álltak azon a fokon, hogy a megnyitás a gyakorlatban is megoldható lett volna. Az első hivatalosan bejelentett céldátum így július elseje lett, de ez sem volt tartható. Ezután augusztus 2-át célozták meg, s ekkorra már majdnem sikerült is elkészülni. A vendéglő berendezésével kapcsolatos teendők, illetve egy beérkező állatszállítmány miatt azonban még egy héttel csúszott a megnyitás, így a jeles eseményre végül 1866. augusztus 9-én került sor.

 

Állatbeszerzések a megnyitás előtt

Madárröpde a megnyitás évében

Még néhány héttel a megnyitás előtt is több új állat került az Állatkertbe. Nyár elejére érkezett meg az a 34 különféle egzotikus állat, amelyeket Ferenc József ajándékozott a schönbrunni császári állatseregletből. Aztán júliusban a Bécsi Állatkert (amely a császári állatsereglettől függetlenül, magánvállalkozásként működött a bécsi Prater-ben) anyagi nehézségei miatt azzal az ajánlattal fordult a Pesti Állatkerti Részvénytársulathoz, hogy átadná az állatait egy évi eltartásra. A feltételek azonban olyanok voltak, hogy azt nem lehetett elfogadni. A választmány így az ötletet elutasította, de egyúttal azzal bízta meg Xántus Jánost, hogy tárgyaljon a bécsiekkel egyes állatok megvásárlásáról, ha sikerül jó árat kialkudni rájuk. Ez utóbb annál inkább sikerült, mert a bécsiek közben csődben mentek, a csődtömeggondnok pedig szabadulni akart az állatoktól. Xántus így 73 különféle állat megvásárlásával állapodott meg velük. Az állatok között tizenhét majom, kenguru, emu, darvak, illetve számos papagáj is volt. A frissen beszerzett jószágok tényleg az utolsó pillanatban, július 30-án érkeztek meg Pestre, ráadásul egyikükkel kisebb probléma is adódott. Amint egy korabeli újságcikk megírta, „midőn az állatokat a múlt hétfőn Budáról Pestre szállították át, egy zöld papagáj, nyakán hamvas gyűrűvel, kalitkájából elröpült, s az állatseregletet követő utczai ficzkók lármájától megijedve fölmenekült a háztetőkre; aki elfogta volna, nagyon lekötelezné az állatkert igazgatóságát, ha visszavinné”.

 

Ki legyen az igazgató?

A Bagolyvár eredeti állapotábanAz Állatkertnek kezdetben nem volt túl sok munkatársa. Néhány pénztáros, egy gépész, egy hivatalszolga és kertész alkotta a gárdát. Természetesen akadt állatgondozó is, bár ezt a munkakört akkoriban állatőrnek nevezték, feladatukként pedig az állatok etetése és a férőhelyük tisztogatása volt meghatározva. A megnyitáskor három állatőr dolgozott a kertben, ők viselték gondját az összes állatnak. Rangidős vezetőjük az olasz származású Angelo Guzzanto volt.

A kert dolgozóinak munkáját az igazgató irányította, csakhogy nem volt egyszerű feladat az igazgatói állás betöltése. A kérdés már 1865 augusztusában, a társaság akkor megtartott közgyűlésén felmerült. A helyzet akkor az volt, hogy bár több külföldi szakember már korábban jelentkezett a feladatra, a választmány attól tartott, hogy ha külföldit bíz meg az igazgatói teendők ellátásával, azzal fogják vádolni, hogy „egy hazai intézetet újra külföldi kezek vezetése alá” akar juttatni. Felszólították tehát azon magyar embereket, akik az állás betöltésére képesnek érezték magukat, szeptember 30-ig jelentkezzenek a választmánynál. Nem hivatalosan Xántus Jánost kapacitálták, hogy jelentkezzen, ő maga azonban ekkor még elhárította a felkérést, nem kívánva tápot adni olyan felvetéseknek, hogy csak azért kardoskodott az Állatkert ügye mellett, hogy abban saját magát igazgatóként lássa viszont.

A felhívásra végül nem jelentkeztek magyarok, átmenetileg tehát egy bécsi zoológust, Leopold Fitzingert, vagy magyarosabb nevén Fitzinger Lipótot bízták meg.

A közvélemény azonban nem volt elragadtatva Fitzingertől, bár erről ő igazán nem tehetett. A vele szemben mutatkozó ellenszenv alighanem osztrák voltának szólt, ami persze önmagában nem lett volna baj, de az emberek többsége mégis szívesebben látott volna magyar embert a Pesti Állatkert élén. Más kritikusai azt rótták fel, hogy inkább elméleti, mintsem gyakorlati szakember, ám azt már nehéz kideríteni, hogy ebben mennyi igazság volt. Az viszont tény, hogy a zoológiában Fitzinger munkássága a mai napig elismertnek számít világszerte.

Természetesen a nem túl barátságos közhangulatot maga Fitzinger is érezte, ezért néhány hónap elteltével, még az Állatkert megnyitása előtt lemondott a tisztségről. Ideiglenesen így Xántust bízták meg a kert ügyeinek irányításával, de ez még mindig nem volt végleges igazgatói kinevezés. A megnyitás napján is társulati alelnök volt a hivatalos tisztsége, noha a gyakorlatban ekkor már ténylegesen az ügyeket igazgató intézményvezetőként dolgozott. A végleges kinevezésre három héttel később került sor.

 

Az ünnepélyes megnyitó

A medvék ketrece 1866-banAz Állatkert tehát 1866. augusztus 9-én tárta ki először kapuit a nagyközönség előtt. Az ünnepélyes alkalom egyúttal fontos társasági esemény is volt, amelyről a legtöbb korabeli újság beszámolt. A korabeli Pest legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi újság hasábjain a következő tudósítás jelent meg:

 „Az állatkertet csütörtökön, augusztus 9-én nyitották meg. A megnyitás kellő dísszel ment végbe; a lobogókkal díszített egyes terek, az ízléssel és szakértelemmel épített egyes épületek, a szépen rendezett virány, jó és kényelmes utak, árnyas fasorok, majd ismét szép kilátást nyújtó pázsitos nyílt terek s a máris 300-nál több különféle emlősök és madarak váltakozó serege – mindez nemcsak igen kellemes, hanem valóban meglepő hatással volt a nagy számmal megjelent díszes közönségre, melynek élén b. Sennyey tárnok ő excját és nejét, Pest város hatóságának vezérférfiait láttuk, a társasági elnökség és jelvények által megkülönböztetett választmányi tagoktól kísérve. A néző közönségnek érdemes és kellemes előadású kalauza Xántus János, a fáradhatatlan intézeti alelnök volt, ki előbb a nagy vendéglő zenekarának emelvényéről adta elő röviden az állatkert czélját és történetét s azonkívül a körséta alkalmával minden egyes nevezetesebb pontnál szakértő magyarázattal szolgált. Az állatkert most már át van adva a főváros közönségének, s most már bizton hisszük, hogy az nemcsak egyik fődísze lesz Budapestnek, hanem a szórakozásnak és a mulatságnak is egyik legalkalmasabb, legkeresettebb helye. A választmány érdeme, hogy a városliget elhagyott sivatagára vadi paradicsomot varázsolt még pedig – aránylag rövid idő alatt és kevés költséggel. Most a közönségen a sor, e nemes törekvéseket tömeges pártolással meghálálni. A bemeneti díj 20 krajczárra van szabva."

 

Milyen volt az Állatkert a megnyitás napján?

Az Állatkert főbejárata már 1866-ban is ott volt, ahol manapság, illetve a mai kapuépülettől egy nagyon kicsit jobbra esett. Persze a mostani Főkapu akkor még nem létezett, hiszen az csak 1912-ben került átadásra. A kapun belépve angol stílusban kialakított terület volt, amivel együtt járt az is, hogy a parkot már akkor szabálytalan vonalvezetésű sétányok hálózták be.

Az orvmadarak (ragadozó madarak) röpdéje

A sétányok mentén elszórtan, viszonylag ritkásan álltak az állatházak. Összesen tizenegy nagyobb és számos kisebb épület volt, amelyek nagy része pavilonszerű állatházként került kialakításra, de voltak sziklákból és vasrácsokból épített medvebarlangok, egy piramisra emlékeztető épület a tevéknek, illetve egy várrom, amelyet a baglyoknak és a farkasoknak, hiénáknak, sakáloknak szántak. Egyébként ez utóbbi, a Bagolyvár az egyetlen olyan épület, amely mind a mai napig létezik, bár az idők során egyszer átköltöztették, és kissé át is építették.

Az állatállomány meglehetősen gazdag volt. Száznál is több faj került bemutatásra, az összes egyed számát pedig a korabeli leírások szerint háromszáz és hatszáz közöttire becsülhetjük. Különösen népes volt a majmok és makik gyűjteménye, habár az egykorú források alapján csak az tudja megmondani, hogy milyen fajok is voltak ezek, aki ismeri az egzotikus állatok nyelvújítás kori neveit. A kapucinus majmot például kucsföd néven emlegették ekkoriban, a szerecsenmaki neve pedig fekete rémke volt. Huszonhét különféle papagájfajt is tartottak, ezeket összefoglalóan kajdácsoknak hívták. Az orvmadarakat, vagyis a ragadozó madarakat többféle sas, kánya és ölyv képviselte, és volt fakó dögöncz, vagyis fakókeselyű is. Külön akol volt a juhoknak és a kecskéknek, egy másik pedig a szarvasoknak. A kenguruknak a Kenguruh-rét adott otthont.

Már ekkor is létezett a Nagy-tó, amely a legrégebb óta létező állatbemutató helyünk, habár alaprajza az idők során kissé megváltozott. A tó partján főként a gázlók és más vízimadarak élőhelyét rendezték be.

Ha figyelmesen elolvassuk a korabeli Állatkert fajlistáját, kitűnik belőle, hogy számos olyan állatfaj hiányzott még ekkor a gyűjteményből, amelyek nélkül manapság már el sem tudnánk képzelni egy nagyobb állatkertet. Nem volt még oroszlán, nem volt tigris vagy más nagymacska sem. Sőt, hiányoztak az olyan nagytestű növényevők is, mint az elefánt, az orrszarvú, a víziló, vagy éppen a zsiráf. A megnyitást követő években azonban egymás után ezekkel az állatokkal is megismerkedhetett a pesti közönség. Cikksorozatunk következő részében erről az időszakról, a megnyitást követő első évek történéseiről és tapasztalatairól ejtünk majd szót.