Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-17:30 P-V: 9:00-18:00

nincs időjárási adat

Az Állatkert első évei 2016. február 5.

Az idei jubileumi emlékévhez kapcsolódó történeti cikksorozatunk negyedik részében a megnyitás utáni első évek örömeit és nehézségeit idézzük fel. Hogyan érkezett meg az első zsiráf és hogyan sikerült neki házat építeni? Ez is kiderül a cikkből.

Cikksorozatunk előző részében arról írunk, hogy milyen közvetlen előzményei voltak az Állatkert megnyitásának, hogy milyen volt a megnyitó ünnepély, illetve, hogy mit láthatott a látogató a 1866. augusztus 9-én, amikor a kapuk először kitárultak.

Maga az Állatkert megnyitása lelkes fogadtatásra talált a nagyközönség körében. Úgy is mondhatnánk, csak úgy tódult a sok látogató, hogy Pest város e legújabb látványosságát saját szemével is láthassa. A nyitástól az 1866-os év végéig 66 918 fő kereste fel az Állatkertet. Még Erzsébet királyné is időt szakított az állatkerti látogatásra. Erre pár héttel a nyitás után, augusztus 16-án a délutáni órákban került sor: a királyné Klotild hercegnő társaságában tett sétát a kert területén.

A megnyitás napjának látnivalóihoz képest már az első évben, és a következő esztendőkben is újabb és újabb érdekességekkel rukkolt elő az Állatkert. Augusztus végére átadták a vidramedencét, tizenkét majom és két rénszarvas is érkezett. Utóbbiakat akkoriban még iramszarvasnak nevezték, s eredetileg csak „vendégségbe” érkeztek, azonban olyan népszerűnek bizonyultak, hogy adományozásból 314 forint gyűlt össze a két állat végleges megvásárlására. Ugyancsak a megnyitás évében, 1866-ban sikerült bölényhez és strucchoz is jutni, sőt, szeptember második felében még Hamburgból is érkezett egy nagyobb állatszállítmány összesen 35 féle állattal. A már megnyitáskor is látható Derby-kenguru mellé egy Bennett-kengurut is szerzett a kert: ez a faj akkoriban Benettiféle ugrány név alatt szerepelt.

Nagy divat lett az állatok ajándékozása is. Még 1866 végén Nopcsa Ferenc báró egy medvét, a következő évben Wenckheim Krisztina grófnő nyolc fácánt ajándékozott. A legnagyobb adomány azonban egy zsiráf volt, amelynek a története külön is említést érdemel.

Erzsébet királyné, aki már a megnyitás után nem sokkal meglátogatta az Állatkertet, a következő évben, nem sokkal a koronázás előtt ugyancsak eljött egy látogatás erejéig. E séta során a királynét Xántus János, az igazgató vezette körbe, s ennek során került szóba a zsiráf kérdése. Ez az akkoriban még inkább zsiraffnak, vagy foltos nyakorjánnak nevezetett állat ugyanis hiányzott a Pesti Állatkertből, Schönbrunnban, a császári állatseregletben azonban több is akadt belőlük. Xántus fel is vetette, hogy vajon nem volna-e lehetséges a három bécsi állat egyikét ajándékképen megkapni. Erzsébet királyné erre azt válaszolta, hogy ami Schönbrunnban van, az nem az övé, hanem a császáré, ám azt javasolta, hogy forduljanak kérvénnyel az uralkodóhoz, s azt a kérést ő királynéként támogatni fogja. Erre a koronázás után nem sikerült sor keríteni, de határozat született arról, hogy ha Ferenc József legközelebb Budára látogat, akkor az Állatkert küldöttséget küldve köszöni meg a már addig tett ajándékozásokat, s ezután került volna sor arra, hogy a „giraff üggyel” előhozakodjanak.

A királyné azonban már azelőtt közbenjárt az ügyben, hogy a küldöttség menesztésére sor kerülhetett volna. 1867. június 24-én a Magyar Királyi Belügyminisztérium útján az uralkodó arról tájékoztatta az Állatkert igazgatóságát, hogy az egyik schönbrunni zsiráfot Pestnek ajándékozza.

A dolog persze ennél bonyolultabb volt, mivel a levél kézhezvételekor még nem volt alkalmas állatház a zsiráf elhelyezésére. Így hát valóságos mozgalom indult a „nyakorjánház” ügyében, olyannyira, hogy pénzügyminiszteri engedély mellett állatkerti sorsjegyeket adtak ki, hogy azok bevételéből biztosítsák az építkezéshez szükséges fedezetet. Az új állatház, amely egyúttal a struccok végleges elhelyezését is megoldotta, Lohr Antal tervei szerint épült összesen 4206 forintos költségen. Az elkészült állatházba 1868. május 19-én érkezett meg a zsiráf, természetesen a király – Erzsébet királyné közbenjárására felajánlott – ajándékaként.

A frissen érkezett „nyakorján” rengeteg látogatót vonzott, különösen, amikor augusztusban egy életerős zsiráfborjút is a világra hozott. A fiatal nőstény állat ugyanis már vemhesen érkezett Bécsből, így aztán a Pesti Állatkert lett a harmadik olyan állatkert a világon, ahol zsiráfborjú született, úgy, hogy hím állat nem is volt itt.

Az örömteli hírek mellett sajnos több nehézség is adódott. Bár a közönség hamar megszerette az Állatkertet, a látogatók száma azonban a kezdeti magas számhoz képest folyamatosan csökkenni kezdett. Az 1867-es teljes évben 104 495 fő, az 1868-as esztendőben 88 886 fő, 1869-ben pedig már csak 76 000 fő volt. Az ezt követő években pedig még tovább csökkent a látogatottság, az 1870-es években általában évi 50 ezer fő körül volt. A korabeli népesség, illetve a közlekedési lehetőségek mellett ugyan még ezek a számok is tiszteletre méltóak voltak, ugyanakkor a belépőjegyekből származó árbevétel nem fedezte a szükséges kiadásokat. A belépőjegy ára eredetileg 20 krajcár volt, a gyerekeké feleannyi, sőt, már az 1867-es évtől kezdve bevezették a több alkalomra érvényes kedvezményes bérleteket is. Közben újabb és újabb látványosságokkal igyekezték a közönséget a kertbe csábítani, de az Állatkertet üzemeltető részvénytársaság szinte mindig pénz szűkében volt és segélyezésre szorult.