Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

Minden nap: 9:00-16:00

Időjárásgyengén felhős 6°C

Az állatorvosi munka 150 éve 2016. október 14.

Jubileumi sorozatunk 32. részében az Állatkertben zajló állatorvosi, állategészségügyi munka múltját elevenítjük fel néhány gondolat erejéig.

Jubileumi cikksorozatunk legutóbbi részében az elmúlt 150 év jeles állatkerti munkatársainak emlékét idéztük fel. Ezen a héten az intézmény állatorvosi szakszolgálatának múltjába nyerhetünk bepillantást.

Az 1892-ben sikeresen meggyógyított oroszlánnőstény párjával együttAmikor a Fővárosi Állat- és Növénykert 1866-ban először megnyitotta kapuit, az állatkerti állatorvoslás még igencsak gyerekcipőben járt. Így aztán a legtöbb állatkertben nem is volt külön állatorvos. Nálunk az állatgyógyászati, illetve az állategészségügyi munka az 1890-es évek elején kezdődött. Saját állatorvosa ugyan még ekkor sem volt a kertnek, de Hutÿra Ferenc, a kiváló, iskolateremtő állatorvos rendszeresen részt vett a beteg állatok gyógyításában. Az első jelentősebb sikert 1892-ben sikerült elérni. Januárban ugyanis megbetegedett a nőstény oroszlán, és 17 napon át egyáltalán nem volt hajlandó táplálkozni. Hutÿra doktor kezelése azonban végül meghozta a kívánt eredményt, s az állat végül teljesen felgyógyult.

Flamingó sérült lábának gyógykezelése 1964-benMiután az Állatkert fenntartását a főváros vette át, nemcsak állandó állatorvost rendeltek ki az intézményhez, hanem legelőször – 1907-ben – mindjárt igazgatónak is egy állatorvost neveztek ki Rátonyi Zoltán személyében. Az Állatkert 1909 és 1912-ben lezajlott átépítése után pedig, amikor az igazgatói feladatokkal Lendl Adolfot bízták meg, Raitsits Emil lett a kert állatorvosa. Raitsits az 1930-as évek elejéig felügyelte az állatkerti állatok egészségvédelmét, utána Abonyi Lajos látta el ezt a munkakört. A második világháború utáni időkben előbb Lépold Jenő, majd Dózsa István, utóbb pedig Póka Géza volt az intézmény állatorvosa, az 1970-es, 80-as és 90-es években pedig Fábián Lajos, Balsai András, Graf Zoltán, Horváth László, Mezősi László és Hill István látták el az állatorvosi teendőket.

Az állatkerti állatok orvoslásának lehetőségei kezdetben igen korlátozottak voltak. Hiszen nagyon kevés ismeret és tapasztalat állt rendelkezésre az egzotikus fajok anatómiájáról, élettanáról, táplálkozásáról és jellemző betegségeiről. A gyógyítási lehetőségek is egészen mások voltak a régmúlt időkben, mint manapság, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az antibiotikumok kutatása is csak a XX. század elején kezdődött meg, a penicillint csak 1928-ban fedezték fel, s az antibiotikumok szélesebb körű alkalmazása is csak ezután kezdődött meg, előbb a humán gyógyászatban, majd bizonyos fáziskéséssel az állatorvoslásban is.

Zsiráf túlnőtt patájának kurtítása, amelyhez az állat altatására volt szükség (1978)A legnagyobb nehézséget azonban az jelentette, hogy hogyan férjenek hozzá a különféle vadállatokhoz diagnosztikai vizsgálatok, illetve gyógykezelés elvégzése céljából. A hőskorban ehhez mindenféle lasszókat, pányvákat, köteleket, láncokat és béklyókat használtak, amelyek persze nem mindig jelentettek ideális megoldást. Később elkezdtek kísérletezni mozgatható falú vizsgálóketrecekkel. Ezek úgy működtek, hogy előbb a ketrecbe csalták az állatot, majd a mozgatható rácsfalakkal annyira beszorították, hogy ne nagyon tudjon mozogni, forgolódni. Az 1950-es, 60-as években a mi Állatkertünkben is volt még ilyen mozgatható falú ketrec. Persze ez sem volt tökéletes megoldás, sokszor balesetveszélyt is jelentett, ráadásul az állat számára is meglehetősen nagy stresszel járt.

Altatásban végzett agyarműtét ázsiai elefánton: a képen a pulpaüreg fúrása látható (1994)A megoldást a távinjekciós felszerelések jelentették. Kezdetben különböző házilag kivitelezett megoldásokkal próbálkoztak, botra erősített fecskendőkkel igyekeztek az állatokhoz hozzáférni (ebből alakultak ki később az oltódárdák). Aztán megjelentek az altatópuskák, illetve a fúvócsövek is. Nálunk az 1950-es évek végén kezdtek először kísérletezni ilyen eszközökkel, igaz, akkor még nem puska, hanem pisztoly formában létezett a távinjekciós felszerelés. Az elmúlt több mint fél évszázadban ezek az eszközök igen sokat fejlődtek, sőt a fejlődés kiterjedt a különböző altatószerekre, hatóanyagokra is. Ugyancsak jelentős fejlődés következett be a diagnosztikai eszközökben. Röntgengépet már az 1970-es években beszerzett az Állatkert, de ma már korszerű ultrahangos eszközökkel is rendelkezünk.