Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Az útkeresés évei 2016. február 12.

Az idei jubileumi emlékévhez kapcsolódó történeti cikksorozatunk ötödik részében az útkeresés korát idézzük fel. Miből tartotta fenn magát az Állatkert? Miért volt nyolc év alatt öt igazgató? Ez is kiderül a cikkből.

Cikksorozatunk előző részében arról írtunk, hogy mi jellemezte az Állatkertet a megnyitás utáni első években. Bemutattuk, hogy bár ebben az időszakban is sikerült eredményeket elérni, az első évek tapasztalata azt mutatta, hogy a bevételek csak részben fedezik a kiadásokat, fenntartási költségeket. Emiatt az Állatkert állandó pénzügyi nehézségekkel küszködött.

MedvebarlangAz alapítók ugyan mind nagyszerű szakemberek és tudósok voltak, de az üzemeltetés és a gazdálkodás, valamint a hivatali ügyintézés napi feladatiban legtöbbjük nem volt igazán járatos. Ők azt gondolták, hogy az Állatkert közművelődési és tudományos célkitűzésében a nemesség és a mágnások, valamint az állam irányítói is pártolásra, támogatásra méltó tevékenységet látnak majd, s úgy vélték, ezen a módon biztosítani lehet az intézmény működését. A dolog elméletben nem is lett volna reménytelen, a gyakorlatban viszont a vagyonos emberek közül csak kevesen bírtak igazi mecénási hajlammal. Az Állatkertnek persze voltak említésre érdemes támogatói, például Semsey Andor, Pálffy János gróf vagy éppen Haynald Lajos kalocsai érsek. A támogatások azonban általában konkrét fejlesztésekhez (zenepavilon, madárház, növénytelepítés stb.) járultak hozzá jelentős forrásokkal. Az üzemeltetés folyó kiadásait viszont leginkább a jegybevételekből kellett volna megoldani. A bevétel azonban kevesebb volt a kiadásoknál.

A pénzügyi nehézségek megoldására Czimek János pénztárnok (akinek a nevét egyes források Czimeg Jánosnak írták, és aki később Czinegére magyarosított) azzal az ötlettel állt elő, hogy a társaság vezetése bízza rá a takarmányok beszerzését olyan feltételek mellett, hogy ha a szokottnál olcsóbban tudja azt megoldani, a megtakarításból részesedést kaphasson. A választmány jóhiszeműen meg is bízta a pénztárnokot, aki valóban olcsóbban szerezte be a takarmányt, de hamar világossá vált, hogy annak minősége nem megfelelő. A nehézségek és a pénztárnokkal való személyi ellentétek hamar elkedvetlenítették az igazgatói tisztséget betöltő Xántus Jánost is, így nemsokára új kihívások után nézett. Mivel a kormány fel is kérte egy ekkoriban induló délkelet-ázsiai expedícióban való részvételre, 1868. november 9-én lemondott a kert vezetéséről.

Kriesch JánosAz irányítás átmenetileg teljes egészében Czimek János kezébe került, ám egyre kevésbé bizonyult megbízhatónak. Még a Xántus helyére kinevezett új tudományos igazgatóval, Kriesch Jánossal is összeveszett. A kiváló természettudós kinevezése után szinte azonnal átlátta Czimek üzelmeit, s a visszásságokat jelentette is a társaság választmányának. Erre Czimek megpróbálta megrágalmazni, mire Kriesch a méltatlan helyzet miatt inkább lemondott az igazgatói tisztségről. A társaság 1869. október 20-án végül menesztette a korrupt pénztárnokot is, annál is inkább, mivel az ügyben lefolytatott vizsgálat mindenben igazolta Kriesch János tudományos igazgató észrevételeit.

Az új vezető Hegyessy Kálmán földbirtokos lett, aki jó szándékú, tisztességes emberként először arra törekedett, hogy a korábbi helytelen gazdálkodás okozta károkat felszámolja. Ez nagyjából sikerült is, de az Állatkert állandó pénzügyi nehézségeit neki is csak ideig-óráig sikerült orvosolnia. Végül 1872 márciusában visszavonult a birtokaira, hogy ott gazdálkodjon. Utódja, Berecz Antal, a tudós pedagógus nagy lelkesedéssel vette át a kert irányítását. Ő vitte keresztül az Állatkerti Részvénytársaság átalakítását Állat- és Növényhonosító Társasággá, amelyre 1873. július 7-én került sor.

A dolog nemcsak egyszerű névváltoztatást jelentett, hanem minőségi változást is. A részvénytársaság ugyanis, mint a gazdasági társaságok egyik típusa, általában nyereségérdekelt, profitorientált vállalkozások jellemző társasági formája volt már akkor is. Az alapítók azért ilyen formában hívták életre az Állatkertet, mert jogilag ez volt a leginkább kivitelezhető, illetve mert a részvények kibocsátásával tudták megteremteni a létesítéshez szükséges tőkét. Igen ám, de egy részvénytársaság – amelyik elvileg osztalékot is fizetett a részvényeseinek – nem folyamodhatott például pénzügyi segélyért. Az átalakulás tehát azt a célt szolgálta, hogy egy nevében is, illetve jogi és társadalmi megítélésében is közhasznú, és támogatásra érdemes tevékenységet végző szervezet üzemeltesse az Állatkertet.

Honosított baromfiakAz új társaság komolyan fel is kívánta karolni a honosítás ügyét. Ez elvileg olyan állat- és növényfajok Magyarországi meghonosítását jelentette volna, amelyek nem voltak őshonosak, de tenyésztésük és termesztésük gazdasági hasznot hozhatott. Az elképzelés egyáltalán nem volt irreális, hiszen a paradicsom, a paprika és a burgonya, vagy éppen a selyemhernyó, a pulyka és a gyöngytyúk is csak a reneszánsz, illetve a barokk korban került meghonosításra Magyarországon.

Bár az új Állat- és Növényhonosító Társasághoz, s vele együtt az Állatkert fejlődéséhez is mindenki sok reményt fűzött, Berecz Antal igazgató 1873. június 27-én lemondott az igazgatói megbízatásról. Felkérték ugyanis az Evangélikus Gimnázium rendes tanárának. Utódja Serák Károly nagyabonyi birtokos lett, aki ezután több mint harminc esztendeig irányította az Állatkertet.