Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-17:00 P-V: 9:00-17:30

Időjárásközepesen felhős 11°C

Látványosságok, néprajzi mutatványok 2016. február 23.

Az idei jubileumi emlékévhez kapcsolódó történeti cikksorozatunk hatodik részében arról szólunk, hogyan kerültek az Állatkertbe különféle mutatványosok. Mert volt itt kötéltáncos, céllövő, léghajós, núbiai karaván és szakállas hölgy is.

A szingalézek 1884-es fellépésének korabeli plakátjaCikksorozatunk előző részében arról írtunk, hogy az útkeresés időszakában miért jelentett gondot az Állatkert finanszírozása és hogy milyen megoldásokkal igyekeztek biztosítani az intézmény fenntartását. A történet fonalát az 1873 augusztusának első napjánál vesszük fel újra: ekkor nevezték ki Serák Károlyt az Állatkert igazgatójának.

Kinevezésére egy az igazgatói posztra meghirdetett pályázat eredményeképp került sor. Az állásra összesen 23 pályázat érkezett, s az Állat- és Növényhonosító Társaság titkos szavazással Serák Károlyt találta a legalkalmasabbnak. Az új direktor nem volt éppen tudós: kisbirtokos volt, aki korábban Nagyabonyban gazdálkodott. De éppen ezért, gazdálkodó tapasztalatai miatt esett rá a választás. Az Állatkert gazdasági nehézségei ugyanis még távolról sem szűntek meg, így az új igazgatótól azt várták, hogy a kertet gazdálkodói szemlélettel igazgassa.

Carver egyik utódja, a céllövő Jim James egy egész vadnyugati bemutatóval érkezettSerák nagyon hamar átlátta, hogy a kiadások csökkentése – amivel korábban már próbálkoztak – semmiképpen nem járható út, hiszen olyan kompromisszumokkal jár, amelyek később mindenképpen visszaütnek. Így tehát inkább arra fektette a hangsúlyt, hogy a kert bevételeit növelje. Úgy találta azonban, hogy a klasszikus állatkerti funkciók, vagyis az állatok- és növények bemutatása önmagában nem csalogat elég látogatót ahhoz, hogy a bevételekből az intézményt fenn lehessen tartani. Így egyre több egyéb, nem annyira állatkerti jellegű, viszont tömegeket vonzó, népcsalogató látványosságot hozott a kertbe.

A korszak talán legérdekesebb ilyen látványosságai a néprajzi mutatványok voltak. Eredendően ezek is szoros kapcsolatban álltak az állatkertekkel, ugyanis a legelső ilyen bemutató úgy jött létre, hogy egy neves állatkereskedő, Carl Hagenbeck nagyobb rénszarvas szállítmányt hozott be Lappföldről. Ezeket az állatokat ottani pásztoroktól szerezték be, s az állatokkal foglalkozó lappok egy része el is jött a szarvascsordával Európa szívébe. A korabeli német nagyvárosok lakosságának nemcsak az állatok, hanem a messze földről érkezett emberek is igazi egzotikumot jelentettek, s ez adta Hagenbecknek az ötletet, hogy néprajzi bemutatókat szervezzen. Mivel a hamburgi állatkereskedő tevékenységénél fogva főként állatkertekkel és cirkuszokkal állt kapcsolatban, úgy alakult, hogy a legtöbb európai nagyvárosban mindig a helyi állatkertek voltak az ilyen néprajzi bemutatók színhelyei.

Krao Farini (1876-1926), a szakállas hölgyAz első nagyobb néprajzi bemutató, amelyet a budapesti közönség láthatott, 1878-ban lépett fel az Állatkertben. A Hagenbeck szervezésében érkezett núbiai karaván, amely előzőleg már Londonban, Párizsban és Bécsben is nagy sikert aratott, természetesen nemcsak núbiai emberekből, hanem nagyon sokféle állatból is állt. Például elefántokból, tevékből, struccokból, majmokból, madarakból, sőt, még egy víziló is volt velük. A núbiai karavánt az elkövetkező években további néprajzi bemutatók követték, így az Állatkert látogatói több más vidék lakóival, szingalézekkel, sziúkkal, szamojédekkel, lappokkal és beduinokkal is megismerkedhettek.

Habár nem klasszikus néprajzi mutatvány, de itt érdemes megemlékezni a legendás szakállas nőről is, akiről a Városliget múltja kapcsán gyakran lehet hallani, jóllehet a legtöbb forrás alig számol be konkrétumokról. A szóban forgó „túlszőrős ifjú hölgyet” Krao Farininek hívták, és sziámi, azaz thaiföldi születésű volt. Már 1882-ban, hatéves korában fellépett Londonban, a budapestiek pedig 1888-ban találkozhattak vele.

Mai szemmel talán furcsának tűnhet, sőt, még visszatetszést is kelthet, hogy állatkertekben embereket mutogattak. Tudni kell azonban, hogy ezekre a bemutatókra még véletlenül sem az állatok szomszédságában, ketrecekben került sor. Miss Krao budapesti látogatásáról az egykorú sajtó egyenesen úgy számolt be, hogy „Krao az Állatkert vendége”. Ha a mai fogalmainkba akarnánk behelyettesíteni az effajta bemutatókat, a leghelyesebb talán az, ha úgy tekintjük a néprajzi mutatványokat, mint a mai ismeretterjesztő csatornákon látható, távoli tájak népeiről szóló dokumentumfilmek korabeli megfelelőit.

Az 1876-ban átadott régi oroszlánház, amelyet Hauszmann Alajos tervezett Volt persze sok más látványosság is: 1880-ban Stuwer tűzprodukciója, 1886-ban pedig a repülés valódi úttörőjének számító bécsi léghajós, Viktor Silberer bemutatóját csodálhatta az Állatkert közönsége. A legnagyobb számban felvonultatott látványosságok azonban cirkuszi jellegű artista számok voltak. Köztük volt William „Doc” Carver 1880-ban bemutatott céllövőszáma, amely ekkoriban még csak önálló műsorszám volt (néhány évvel később Carver William Cody-val, ismertebb nevén „Buffalo Bill-lel” társulva már egy vadnyugati vándorbemutatóval turnézott). Az 1880-as évek derekán több éven keresztül Maria Spelterini, a világhírű kötéltáncos lépett fel az Állatkertben. Az olasz származású artista ekkor már az egész világon ismert volt arról, hogy néhány évvel korábban a Niagara-vízesés felett kifeszített kötélen is végigsétált egy balanszrúd segítségével. Az egyes artisták mellett rendszeresen vendégszerepeltek a kert területén egész cirkusztársulatok is. Olyannyira, hogy 1889-re már egy állandó cirkuszi építmény felépítése is napirendre került.

Az 1885-ben átadott egykori díszkapuA látványosságokból származó bevételből nem mellékesen az Állatkert maga is tudott fejlődni. 1876-ban, a megnyitás tízedik évfordulójára például felépült a kert első oroszlánháza, amelynek terveit a neves építész, Hauszmann Alajos készítette. A kivitelezésre Schirmbrandt Antal építési vállalkozó kapott megbízást, a költségvetés 9900 forintra rúgott. 1885-ben új díszkapu is épült 14 ezer forintos költségen. Erre ugyan a kert egyik nagylelkű mecénása, Semsey Andor is adott ezer forintot, ám a költségek nagy részét a mutatványok bevételéből sikerült fedezni. Gyarapodott az állatgyűjtemény is, hiszen ekkoriban sikerült először elefántot, oroszlánt és tigrist beszerezni, sőt, a tigriseknél és néhány majomfajnál még szaporulat is volt.

Megállapítható, hogy Serák Károly munkája nyomán az Állatkert pénzügyi helyzete az 1880-as évek végére stabilizálódott, bár az eredeti cél, vagyis az állatok és növények bemutatása mellett sok más, nem kifejezetten állatkerti tevékenységgel is foglalkoznia kellett az intézménynek. Ilyen előzmények után vágott neki az Állatkert a millennium évtizedének.