Mentett állatokat engedtünk szabadon 2014. május 15.
Négy védett és egy fokozottan védett állatfaj összesen 38 egyedét juttattuk vissza a természetbe az idei év első szabadon engedési „expedíciója" keretében. E mentett állatok mindegyike azért került Állatkertünk természetvédelmi mentőhelyére, mert valamilyen ok miatt emberi segítségre szorult. Akadtak köztük elárvult egyedek, olyanok, amelyek legyengültek, egyikük pedig – egy kuvik – traumás sérüléseket szenvedett valószínűleg repülés közbeni ütközés miatt.
Az állatok egy résztét, köztük huszonöt sünt, tizenöt mocsári teknőst, egy kuvikot és egy erdei siklót a Somogy Természetvédelmi Szervezet petesmalmi Vidraparkja mellett, Lábod és Mike térségében engedtük szabadon. Egyrészt azért ott, mert a szóban forgó terület kiváló élőhelyet kínál a mentett állatoknak, másrészt pedig azért, mert Somogyban egy fiatal hód is itt várta az elengedést.
A Pocak nevű hód még tavaly nyár elején, az emlékezetes dunai árvízkor került hozzánk elárvult kölyökként. Valószínűleg az ár erős sodrása ragadta el őt szülei mellől, így emberi segítség nélkül mindenképpen elpusztult volna. Június 9-én, amikor az Állatkert természetvédelmi menőhelyére került, még olyan kicsi volt, hogy két egymás mellé tett tenyérben is kényelmesen elfért. Gondozóink – az állat életkorának megfelelően – lépésről lépésre szoktatták rá a szilárd táplálékra, s végül sikeresen fel is nevelték. Így nyár végére, kora őszre fejlettsége alapján elvileg akár el is lehetett volna engedni az állatot. Tekintettel azonban arra, hogy a fiatal hódok rendszerint első éves korukig a szüleikkel maradnak, valamint a visszaszoktatás nagyobb sikerrel kecsegtet tavasszal, a természet újjáéledésekor, ezért úgy döntöttünk, hogy a szabadon engedés előtt még átteleltetjük Pocakot. Erre legalkalmasabb helyszínként a már említett petesmalmi Vidraparkot választottuk, részben a Somogy Természetvédelmi Szervezettel való együttműködés korábbi sikereit is tekintetbe véve. Az egyre fejlettebb ifjú hód tehát Somogyban telelt át, s most Petesmalomról szállítottuk át szabadon engedésének helyszínére.
A megfelelő hely kiválasztása nem volt egyszerű. Bár az állatot eredetileg Győr környékén találtak, a Duna, illetve a Rába ezen szakaszán aránylag nagy egyedszámú hódnépesség él, így célszerűbb volt olyan helyen elengedni, ahol ugyan élnek hódok, de a populáció jóval kevesebb egyedből áll. Ezért a Duna magyarországi szakaszának déli részén igyekeztünk megfelelő helyet találni. A hód élőhely iránti igénye szempontjából több helyszín is szóba jöhetett volna, de ezek egy részénél bürokratikus akadályok merültek fel. Bár munkánk során ritkán fordul elő ilyesmi, ez alkalommal sajnos a mi munkatársaink is találkoznak olyan esetekkel, amikor azok a szervezetek, akiknek a természet védelme lenne a feladatuk, a bürokratikus papírtologatást sokkal előbbre valónak tartják, mint a mentett hódok sorsát. Számunkra is meglepő módon egyes helyszínek esetében ilyen akadályokba ütköztünk. Végül a terület egyik jó ismerőjének segítségével a Sió-csatorna, illetve a Duna-ágak rendszerének találkozási pontja környékén sikerült olyan helyet találni, amely minden szempontból alkalmas volt Pocak szabadon engedésére. Itt került sor tehát a mentett hód vízre bocsátására.
Jóllehet a mentett állatokat két nap alatt engedtük szabadon, megmentésükben, gyógyításukban, felnevelésükben és felerősítésükben sok száz munkaóra van. Ennek nyomán az Állatkert által életre hívott Magyar Madármentők Alapítványnak, illetve a hód esetében partnerünknek, a petesmalmi Vidraparknak összesen harmincnyolc természetvédelmi oltalom alatt álló állatot sikerült megmenteni és visszajuttatni a szabad természetbe. Az állatok együttes természetvédelmi eszmei értéke 1,45 millió forint.
Az Állatkert által életre hívott Magyar Madármentők Alapítványról, amely madarak mellett kisemlősök és hüllők mentésével is foglalkozik, ide kattintva tudhat meg további részleteket.