Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-17:30 Sz-V: 9:00-18:00

nincs időjárási adat

Mérgezésgyanús parlagi sasok 2015. február 19.

A parlagi sasok magyarországi állományát kritikusan érintő sas mérgezésekről tartottunk ma sajtótájékoztatót a Margitszigeten. Azért ott, Mert a Margitszigeti Kisállatkert fontos eleme madármentő tevékenységünknek.

A Margitszigeti Kisállatkert lakóinak egy része nem egyszerű állatkerti állat, hanem olyan emberi segítségre szorult mentett madár, amelynek életét sikerült ugyan megmenteni, de sérülésének jellegéből adóan emberi segítség nélkül már nem lenne képes a természetben megélni. Az ilyen állatokat nem lehet szabadon engedni, hanem mi gondoskodunk az elhelyezésükről. A Margitszigeti Kisállatkert több röpdéje is ilyen szabadon nem engedhető mentett madaraknak ad otthont, többek között egerészölyveknek és egy szárnyaszegett rétisasnak is. De a kert területén szabadon sétáló gólyák is mind mentett madarak: őket korlátozott röpképességük okán nem lehetett elengedni, viszont rendszeresen párba állnak, költenek és fel is nevelik a fiókákat.

Mivel Állatkertünk madármentő tevékenységének ilyen fontos színtere a Margitszigeti Kisállatkert, itt volt a helyszíne annak a sajtótájékoztatónak is, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) és az Országos Magyar Vadászkamarával közösen tartottunk abból a sajnálatos alkalomból, hogy a napokban két parlagi sas tetemet találtak az országban, amelyek a gyanú szerint mérgezés miatt pusztulhattak el.

A két sas közül az egyiknek világra jövetele óta követik az életét a természetvédelmi szakemberek. Egy zavarás miatt elhagyott fészekből tojásként mentették ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, majd a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai túzokrezervátumában keltették ki. A fiókát pótszülőkhöz rakták vissza, majd a fészket 31 önkéntes bevonásával három hónapon át őrizték, a madarat pedig kirepülés előtt GPS jeladóval látták el. Közben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közönségszavazást is indított, amelynek eredményeként a sas a „Remény” nevet kapta. A sasbarátok az elmúlt két évben folyamatosan nyomon követték „Remény” kóborlásait, amelynek során főként Magyarország keleti felét járta be, de átrepült Romániába, Szerbiába, Szlovákiába és Lengyelországba is. Népszerűsége folytán a madár valóságos „sas celebritássá” vált.

Az állatok pusztulására is úgy derült fény, hogy „Remény” GPS nyomkövetője hosszabb időn keresztül ugyanarról a helyről küldött adatokat. A természetvédelmi szakemberek a jelzett helyen meg is találták „Remény” tetemét, majd a környéken – Falco, Közép-Európa egyetlen méreg- és tetemkereső kutyájának szimata segítségével – még egy elpusztult parlagi sast és két rókatetemet is felfedeztek.

Már a megtaláláskor sejteni lehetett, hogy a tragédiát mérgezés okozhatta. Erre utaltak egyrészt a körülmények, másrészt az állatok testtartása, mindenekelőtt a görcsösen „ökölbe szorított” lábujjak, amelyek a mérgezéses esetek jellegzetes tünetének számítanak. A mérgezés tényét azonban majd csak a laboratóriumi vizsgálatok alapján lehet kétséget kizáróan kijelenteni. Az állatok maradványait közben meg is röntgenezték a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

A mérgezés alapos gyanúja miatt a rendőrség máris nyomozást folytat az ügyben. Épp a nyomozás érdekei miatt nincs mód arra, hogy a tetemek pontos megtalálási helyét a természetvédelmi szakemberek nyilvánosságra hozzák.

A parlagi sas (Aquila heliaca) Magyarországon őshonos, fokozottan védett ragadozó madár, természetvédelmi eszmei értéke 1.000.000 forint. Hazai állománya manapság pár száz állatra tehető, 2014 januárjában az országos „sasleltár” alkalmával, vagyis a Magyarországon telelő sasok legutóbbi éves számlálásakor összesen 220 parlagi sast regisztráltak az ország területén. A faj fennmaradását fenyegető különféle veszélyeztető tényezők között sajnos a mérgezés is igen jelentősnek számít. A szándékos, illetve a véletlen mérgezések visszaszorítása, valamint a mérgezett állatok mentése érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által koordinált, s LIFE Nature programként uniós támogatásban részesülő parlagi sas védelmi program keretében több szervezet és intézmény, köztük számos nemzeti park és a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vesz a faj védelmében. Emellett életre hívtak egy mérgezésellenes kerekasztalt is, amelyben a fent említett szervezetek mellett a hatóságok, a Nemzeti Nyomozóiroda, az Országos Magyar Vadászkamara és több más szervezet, illetve egyéni állatorvosok is segítik a mérgezéses esetek visszaszorítását.

Az elmúlt egy évtizedben mintegy nyolcvan mérgezett parlagi sas került a természetvédelmi szakemberek látókörébe. Legtöbbjük azonban már megtalálásakor olyan súlyos állapotban volt, hogy végül nem sikerült őket megmenteni. Azokat az állatokat viszont, amelyek valamivel jobb állapotban voltak, nagyrészt eredményesen lehetett kezelni, így az elmúlt évtizedben összesen 13 mérgezett madarat lehetett a kezelés után gyógyultan visszajuttatni a természetbe. A legutóbb december 17-én Békés megyében, Szabadkígyós térségében engedtek szabadon egy mérgezésből felgyógyult parlagi sast a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei. A sikeresen meggyógyított madarak aránya az elmúlt két évben már elérte az ötven százalékot. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a természetvédelmi őrszolgálat, a Fővárosi Állat- és Növénykert által koordinált országos állatorvosi mentőhálózat tagjai és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei egy egységes terepi és állatorvosi protokollt követnek a mérgezéses esetek kezelésekor. Ugyanakkor szomorú, hogy egyáltalán előfordulnak ilyen mérgezéses esetek.

Állatkertünk nemcsak a parlagi sasok, hanem más magyarországi, természetvédelmi oltalom alatt álló fajok védelmében is részt vesz. Az Állatkert természetvédelmi mentőhelyén a tavalyi évben 1617 emberi segítségre szoruló, hazánkban őshonos állat mentéséről gondoskodnak. Akadnak köztük meglőtt gólyák, törött szárnyú karvalyok, legyengült vörös vércsék, áradás miatt veszélybe került gémfiókák, elárvult sünök, telelésben megzavart denevérek, gázolás miatt megsérült mocsári teknősök és más állatok is. A vadon élő, őshonos állatok közül a legtöbbet országosan is a Fővárosi Állat- és Növénykertben mentik és gyógyítják, de az intézmény természetesen számos partnerszervezettel, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, a nemzeti park igazgatóságokkal, illetve a Somogy Természetvédelmi Szervezettel is együttműködik. A mentő tevékenység költségei (állatgyógyászati készítmények stb.) évente tízmillió forintot meghaladó kiadással járnak: a szükséges források előteremtésére az Állatkert önálló alapítványt hozott létre Magyar Madármentők Alapítvány néven.