Múltbeli kiselefántok: Chanbi 2017. november 29.

Arun, a november 8-án született kiselefánt a hetedik Budapesten világra jött elefántborjú. Hiszen korábban már 1930-ban, 1932-ben, 1941-ben, 1956-ban, 1961-ben és 2013-ban is volt Állatkertünkben elefánt szaporulat. A régi idők kiselefántjainak történetét egy februári cikkünkben már áttekintettük. Arról viszont még nem meséltünk, hogyan kapott nevet Chanbi, az 1941-es születésű elefántborjú.

Akkoriban - a békéből a háború felé tartó időszakban – három felnőtt elefántunk volt. Az öreg Sziám, illetve egy hozzá képest jóval fiatalabb tenyészpár, Malah és Szultán. Az utóbbi két állat frigyéből 1941. szeptember 16-án egy nőstény elefántborjú született, aki a harmadik kiselefánt volt Budapesten. A névadás körülményeiről Nadler Herbert, Állatkertünk korabeli igazgatója a következőket írta:

„Chanbi – olvasd Sanbi – a neve az állatkert (…) elefántborjának. A „chanbi” indus szó, értelme „rakoncátlan”. (…) (Az elefántborjú születésének) alkalmára rendezett sajtóbemutatón újságíró vendégeink szokásuk szerint mindjárt az újszülött neve iránt érdeklődtek, s mivel kíváncsiságukat kielégíteni nem tudtuk, mert az elefántlánykát akkor még nem kereszteltük el, a napilapokban megírták, hogy az állatkert igazgatósága valami megfelelő nevet keres a kis elefánt számára. Erre a lapok olvasó- és kertünk látogatóközönsége levelekkel és távbeszélőn szinte megostromolt bennünket ötleteivel, és sok különféle nevet ajánlva, adta jelét érdeklődésének állatkerti gondjaink és feladataink iránt. A sok jó tanács közül egy Indiát megjárt, és az indusok nyelvét beszélő hölgyét fogadtuk meg, és a nyolcvanhárom kilós csecsemőt Chanbinak kereszteltük el, mert már nehánynapos korában úgy láttuk, hogy a „rakoncátlan” név alighanem ráillik. Ápolóját ugyanis kezdettől fogva csak játszópajtásnak nézte, neki-nekirontott és széles homlokával oldalba lökte vagy hozzányomta a falhoz.”

„Indus”, azaz „indiai” nyelv persze valójában nem létezik, hiszen még a mai India területén is mintegy 1600 különféle nyelv ismeretes: ezek közül 122 nyelv mondható jelentősebbnek és 23 nyelv számít valamilyen formában hivatalos nyelvnek. De ha csak azokat a nyelveket vesszük számba, amelyet legalább tízmillió fő beszél Indiában, még akkor is legalább egy tucat ilyen nyelvet különböztethetünk meg. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy 1941-ben Brit Indiának nemcsak a mai India, hanem a mai Pakisztán és Banglades is részét képezte, világos, hogy „indus” nyelvről beszélni a kérdés túlzott leegyszerűsítését jelentette. Még akkor is, ha ezalatt valószínűleg a legtöbbek által használt hindi nyelvet értették.

Mindenesetre nehéz azonosítani, hogy a Chanbi nevet javasló hölgy honnan is vehette ezt az elnevezést. Az erre leginkább hasonlító, Indiában is használatos név a szanszkrit eredetű Chandi lenne, amely viszont inkább „vad természetűt” jelent. A rakoncátlan hindi nyelven inkább hudadangi, avasja, muhzor, esetleg sanki vagy págal lenne.

Az 1941-es kiselefántnak adott Chanbi név később újból feltűnt Budapesten. Ezt a nevet kapta ugyanis a háború után beszerzett új elefánttehén is, csak éppen már „magyarosított” formában, „Csámbi II. alakban jegyezték be a törzskönyvbe.