Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

Minden nap: 9:00-16:00

Időjárásgyengén felhős 6°C

Múltunk legendás állatai 2017. augusztus 10.

Augusztus 9-én volt 151 éves az Állatkert. A születésnap alkalmából felidézzük néhány múltbéli legendás állatunk emlékét. Kristóf, a barnamedve, Jónás, a víziló, Sziám, az elefánt, Barry, a bernáthegyi, Picó, a póni és Teca az orrszarvú.

Jónás, az 1893-ban érkezett vízilóÁllatkertünk 1866-os megnyitása óta szinte minden korban megvoltak a nagyközönség, vagy éppen az állatkerti munkatársak első számú kedvencei. A mai kedvencekről sokat, sokszor írunk, de a kert 151. születésnapja alkalmából érdemes felidéznünk a régi idők néhány állatkerti „sztárjának” emlékét is.

A megnyitás évében Állatkertünk leghíresebb lakója kétségkívül Kristóf, a barnamedve volt. Nemcsak gondozója, Angelo Guzzanto kedvence volt, hanem a nagyközönség is nagyon szerette. Különösen így volt ezzel Deák Ferenc, aki az első években rendszeres, alkalmas időjárás esetén úgyszólván mindennapos látogatója volt az Állatkertnek. Méghozzá elsősorban épp Kristóf miatt. Aki abban az időben személyesen szeretett volna a „haza bölcseként” emlegetett Deákkal találkozni, erre az állatkerti medveketrecnél, Kristófnál kínálkozott a legjobb lehetőség.

Sziám pénzt kéregetUgyancsak legendás lakója volt az Állatkertnek az első budapesti víziló. Jónás 1893-ban lett kertünk lakója, és egészen haláláig, 1917-ig a látogatók első számú kedvencének számított. Még Nagy Lajos is megemlítette Képtelen természetrajz című művében. Jónást a Berlini Állatkertből vásároltuk, egy Reiche nevű állatkereskedő közreműködésével, mégpedig 7500 aranyforintért: ez a summa abban az időben két elefánt árának számított.

A XX. század első felében Sziám, az ázsiai elefántbika volt a legnépszerűbb állat. Nevét onnan kapta, hogy Sziám akkori királya, V. Ráma ajándékozta Ferenc Józsefnek 1897-es európai utazása alkalmával. Az akkor még viszonylag fiatal elefánt néhány évig Bécsben, a Schönbrunni Állatkertben élt, majd az uralkodó 1900-ban a mi Állatkertünknek ajándékozta. Ettől kezdve Sziám egészen 1944 decemberéig élt Budapesten. A termetes állat egyébként elefánt mércével mérve is igen eszes volt. Megtanulta például, hogy a látogatók által az ormányába adott aprópénzt gondozójánál beválthatja almára, sárgarépára és egyéb finomságokra. A korona inflációja miatt azonban az 1920-as évek derekán már nem voltak érmék, csak bankjegyek. Érzékeny ormányával Sziám még a címleteket is meg tudta különböztetni: a „Mátyás királyos” százkoronást már el sem fogadta, mert azért még egy csenevész sárgarépát sem kapott.

Barry, a népszerű bernáthegyiA mai kor látogatói körében jól ismert állateledel, a zoo-csemege a két világháború között még nem létezett. Helyette sárgarépát vásárolhatott a közönség. Barry, a barátságos bernáthegyi kutya rendszeresen feltűnt gondozójával az Állatkert sétaútjain, egy sárgarépával megrakott kiskocsit húzva maga után: innen árusították az állatoknak adható csemegét. Ez nemcsak bevételt jelentett, hanem így próbálták ellenőrzött mederbe terelni a látogatók sok gondot és kárt okozó etetési buzgalmát. Maga Barry persze nem különösebben érdeklődött a sárgarépa iránt, de a kiskocsit körülvevő gyerekseregtől simogatást bőven kapott.

Picó és a húsoskocsiA második világháború előtt a ragadozó emlősök és madarak napi húsadagját egy külön e célra készült, zöldre festett, takaros kocsin, annak bádogfiókjaiban szállították ki az állatházakhoz. Ezt a húsoskocsit a húszas évek végén és a harmincas években egy Picó nevű póniló vontatta. Jó másfél évtizedes szolgálati ideje alatt Picó nemcsak a kert összes dolgozója, hanem a látogatók körében is ismertté vált, így amikor 1941-ben elpusztult, és egy csacsi vette át tőle a szolgálatot, még sokáig hiányolták a kedves lovacskát.

Teca és a kecskeTeca, a keskenyszájú orrszarvú 1969. június 27-én érkezett Budapestre. A közönség és a gondozók is nagyon várták már, hiszen akkor már majdnem három évtizede nem volt orrszarvú az Állatkertben. A fiatal nőstény mellé azonban akkortájt nem lehetett párt szerezni. Így aztán – hogy ne legyen magányos – társaság gyanánt egy kameruni törpekecskét kapott maga mellé. A két állat között igazi barátság alakult ki, és sokat játszottak közös kifutójukban. Teca végül a San Diego-i Állatkertben kapott méretéhez jobban illő párt.