Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3000 Ft Gyermek: 2000 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-16:00 Sz-V: 9:00-16:00

nincs időjárási adat

Nagymacskák: ragadozók veszélyben 2018. március 2.

Március 3-án lesz 45 éve annak, hogy aláírták a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezményt. Az évforduló alkalmából a nagymacskák védelmére hívják fel a figyelmet a természetvédők szerte a világon.

A washingtoni egyezmény, illetve a végrehajtásáért felelős szervezet logójaÉppen 45 esztendeje, 1973. március 3-án írták alá a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezményt (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – CITES). Eredetileg 21 ország vett részt az egyezményben, de azóta a világ csaknem minden országa aláírta, így ma már 183 a részes felek száma, ide értve az Európai Uniót is. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, elsőként az egykori vasfüggönytől keletre eső európai országok közül.

Az ENSZ közgyűlése 2013-ban úgy határozott, hogy március 3-át, az egyezmény aláírásának évfordulóját a vadvilág világnapjává (World Wildlife Day) nyilvánítja. Ebben az évben pedig az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a CITES Titkársága együttes kezdeményezésére a világnap keretében elsősorban a nagymacskákra, az őket fenyegető veszélyekre, illetve a védelmükre igyekeznek felhívni a figyelmet szerte a világon. Így teszünk mi is.

 

A washingtoni egyezményről

A washingtoni egyezmény alapgondolata, hogy az illegális kereskedelem által veszélyeztetett fajok védelméhez nem elegendő az élőhelyen, a kibocsátó országokban intézkedéseket tenni, hanem a tranzit országokban, illetve a felvevőpiacokon is szigorú szabályozás alatt kell tartani a szóban forgó állatok és növények, illetve a belőlük készült termékek kereskedelmet. Az egyezménnyel kapcsolatos intézkedések komoly eredményeket hoztak például az elefántok, az orrszarvúak, a cetek, a főemlősök, a nagymacskák, a papagájok, illetve számos hüllő és trópusi növényfaj védelmében is.

A hatóságok által lefoglalt csempészáru: dísztárgyak és termékek, amelyek veszélyeztetett fajok egyedeiből készültekA washingtoni egyezmény listájára eddig mintegy 36 ezer, a nemzetközi kereskedelemben érintett állat- és növényfaj került fel. Az úgynevezett első függelékes fajok (számuk jelenleg 1003) már a kipusztulás szélére kerültek, ezért a legszigorúbb védelem alatt állnak, s az egyezmény tiltja a velük való kereskedelmet. A második függelékben szereplő fajok (34.596 van belőlük) ugyancsak veszélyeztetettek, de állományuk nincs kritikus helyzetben, ezért az egyezmény alapján bizonyos feltételek mellett és megfelelő engedéllyel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. A harmadik függelékben azok a fajok szerepelnek (szám szerint 202), amelyeknek egy adott országban élő állománya számít fenyegetettnek, és a védelmükhöz nemzetközi összefogásra van szükség.

Az egyes függelékekben szereplő fajok élő egyedeinek, illetve a belőlük készült termékek forgalomba-hozatalához, illetve az országhatárokon való átszállításához az illetékes természetvédelemi hatóságok által kiállított ún. CITES engedélyre van szükség.

A washingtoni egyezmény lényegének ismerete a széles nyilvánosság számára is fontos. Nemcsak azért, mert az egyezmény végrehajtása során a hatóságok és a természetvédelemmel foglalkozó szervezetek nemcsak a természet, hanem a társadalom számára is fontos és hasznos munkát végeznek. Hanem abból a gyakorlatias okból is, hogy egy utazás során vásárolt emléktárgyról is kiderülhet, hogy az a washingtoni egyezmény hatálya alá tartozik, vásárlás előtt tehát érdemes erről is tájékozódni.

A Fővárosi Állat- és Növénykert évtizedek óta együttműködik a CITES hatósággal: részben szakértőként, részben az egyezmény végrehajtásával összefüggésben a hatóságok által lefoglalt állatok ideiglenes, esetleg végleges befogadójaként. Emellett Állatkertünk a veszélyeztetett fajokkal és védelmükkel, illetve magával az egyezménnyel kapcsolatos kiterjedt ismeretterjesztő és szemléletformáló tevékenységet is végez.

 

A nagymacskákról

A veszélyeztetett perzsa leopárdok Állatkertünkben többször is szaporodtak, Cezi, az anyaállat négy alomból összesen hét kölyköt nevelt fel; a képen a 2007-ben született kölykökkel láthatóA macskafélék családjába (Felidae) a tudomány jelenlegi állása szerint 40, illetve 41 faj tartozik (attól függően, hogy a házi macskát és vad ősét, a vadmacskát külön fajnak tekintjük-e). E fajok közül általában hetet szoktak nagymacskaként emlegetni:

  • oroszlán (Panthera leo);
  • tigris (Panthera tigris);
  • jaguár (Panthera onca);
  • leopárd  (Panthera pardus) – párducnak is nevezik;
  • hópárduc (Uncia uncia);
  • ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa);
  •  szunda ködfoltos párduc (Neofelis diardi).


A közvélekedés időnként a nagymacskák között tartja számon a pumát és a gepárdot is. Zoológus szemmel azonban a puma és a gepárd is inkább „nagyra nőtt kismacskaféle”, hiszen méreteik ellenére inkább a kisebb testű macskafélék rokonsági körébe tartoznak. Sőt, a gepárd pedig egyes kutatások szerint a többi macskafélétől teljesen elkülönült fejlődési irányt képvisel.

A különféle nagymacskák veszélyeztetettségének mértékét – ahogy minden más fajét is – a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kidolgozott kategóriarendszer fokozatai szerint szokták értékelni. Az IUCN kategóriái – a nemzetközi gyakorlatban szinte kódként használt angol rövidítésükkel együtt – a következők: kihalt (EX), vadonban kihalt (EW), kritikusan veszélyeztetett (CR), veszélyeztetett (EN), sebezhető (VU), mérsékelten fenyegetett (NT), illetve nem fenyegetett (LC).

A fenti értékelési rendszer kategóriái szerint a tigris veszélyeztetettnek, az oroszlán, a leopárd, a ködfoltos és a szunda ködfoltos párduc sebezhetőnek, a jaguár pedig mérsékelten fenyegetettnek számít. A hópárducot korábban a veszélyeztetett kategóriába sorolták, ám épp a védelmi intézkedéseknek köszönhetően az utóbbi időszakban mérséklődött a faj egyedszámának csökkenése, így természetvédelmi státuszát a tavalyi évben sebezhetővé minősítették át.

A dolgot bonyolítja, hogy a nagymacska fajok többsége úgynevezett politipikus faj, ami azt jelenti, hogy a fajon belül – az eltérő élőhelyekhez való eltérő alkalmazkodás következményeként – önálló típusok, úgynevezett alfajok különböztethetők meg. Az indiai oroszlán (Panthera leo persica) például veszélyeztetettnek, a szumátrai tigris (Panthera tigris sumatrae) vagy az amur leopárd (Panthera pardus orientalis) pedig kritikusan veszélyeztetettnek számít.

A veszélyeztetett indiai oroszlánokkal csak néhány éve foglalkozunk, de ez idő alatt két alomból összesen hét kölyök született és nőtt fel sikeresenA nagymacskák fennmaradását fenyegető tényezők közül a természetes élőhelyek pusztulása, illetve átalakulása mellett az orvvadászat a legjelentősebb. Az állatokat nemcsak értékes és látványos bundájuk miatt vadásszák, hanem egyéb termékeket is készítenek belőlük. A hagyományos távol-keleti gyógyászatban mindenekelőtt a tigris különféle testrészeinek tulajdonítanak gyógyhatást.

A hiedelem szerint a tigris húsa emésztőszervi panaszok, illetve malária kezelésére, vére a szervezet egészségének, sőt, az akaratnak a megerősítésére, zsírja a haj növekedésének serkentésére, szemgolyója az epilepszia orvoslására, epéje görcsoldóként, porrá őrölt bajusza pedig a fogfájás csillapítására alkalmas. Sőt, a hagyomány úgy tartja, hogy a tigris agyával még az emberi hiúság és lustaság is kezelhető. Bár a korszerű orvostudomány természetesen nem igazolta ezeket a vélekedéseket, a bennük való hit olyan erős, hogy a tigris különféle testrészeiből készült termékekre ma is nagy a kereslet a feketepiacon, s emiatt az orvvadászok jelentős számú állatot pusztítanak el.

A veszélyeztetett szibériai tigrisek tartásának és szaporításának nagy hagyományai vannak Állatkertünkben; a felvételen Niva, az anyaállat látható egyik 2013-ban született kölykévelAz 1866-ban megnyílt Állatkertünkben az 1870-es évek eleje óta foglalkozunk nagymacskákkal. Első oroszlánházunk – amelyet Hauszmann Alajos tervezett – 1876-ban épült. Az idők során – a két ködfoltos párduc faj kivételével – valamennyi nagymacskát láthatta a városligeti intézmény közönsége. Állatkertünk egykori igazgatója, Rátonyi Zoltán által írt Oroszlántenyésztés című könyv, amely 1927-ben jelent meg, az egyik első olyan könyv volt a világon, amely részletesen foglalkozott a nagymacskák szaporításával.

Intézményünkben jelenleg háromféle nagymacska látható: oroszlán, tigris és leopárd. A tigriseket a veszélyeztetett szibériai alfaj (Panthera tigris altaica), az oroszlánokat a szintén veszélyeztetett indiai alfaj (Panthera leo persica), a leopárdokat pedig az ugyancsak veszélyeztetettnek számító perzsa alfaj (Panthera pardus saxicolor) képviseli. Állatkertünk e nagymacskák mindegyikét sikeresen szaporította már, és részt veszünk a szóban forgó állatok európai állatkerti tenyészprogramjában is.