Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 2800 Ft Gyermek: 1900 Ft Diák: 2000 Ft

Nyitvatartás

H-CS: 9:00-18:00 P-V: 9:00-19:00

Időjárásközepesen felhős 32°C

Sikerek és fejlesztések 2016. május 27.

Jubileumi cikksorozatunk tizenhetedik részében az 1930-as évek fejlesztéseit és jelentős szakmai eredményeit idézzük fel. Sikerek a jegesmedvék és a zsiráfok szaporításában, majmok és bauhaus építészet, Nadler-kerítés.

Nadler Herbert, nem sokkal kinevezése utánCikksorozatunk előző részében az 1919-től 1929-ig tartó időszak állatkerti eseményeit idéztük fel. A kert történetének következő korszaka 1929-ben kezdődött el, amikor Nadler Herbertet nevezték ki az Állatkert igazgatójának. A kinevezést egy pályázat előzte meg, amelyen Nadleren kívül több más ismert személy, például Kittenberger Kálmán is indult.

Kinevezése után az új igazgató első intézkedése a gímszarvasok tartására vonatkozott. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a szarvasbikáknak lefűrészelték az agancsát. Erre azért volt szükség, mert amikor a szarvasbika a nőstényeket, illetve a borjakat kergeti a karámban, ágas-bogas agancsával bizony könnyen megsebesíthette őket. Az agancs lefűrészelését Nadler azonnal leállíttatta. Egyrészt azért, mert – nagyon helyesen – úgy gondolta, hogy ez az állatnak sem jó igazán, és nem is vall éppen állatszeretetre, másrészt pedig azért, mert bemutatási szempontból sem tartotta jónak, hogy épp a szarvasbika agancsát nem láthatja a látogató. Az agancs lefűrészelésének tilalma persze a sérülésveszély problémáját még nem oldotta meg. Ezért Nadler egy olyan kerítésrendszert készítetett a karámon belül, amelyen a szarvasbika az agancsával nem fér át, a tehenek és a borjak viszont könnyűszerrel át tudnak menni rajta. Az ilyen kerítésrendszereket azóta is Nadler-kerítésnek nevezik.

A Nadler-kerítés, amely szükségtelenné tette a szarvasok agancsának lefűrészelésétNadler tevékeny igazgató volt, irányítása alatt igen sok fejlesztés valósult meg az Állatkertben, annak ellenére, hogy a nagy gazdasági világválság Magyarországra is begyűrűző hatásai miatt egyes időszakban igen korlátozottak voltak a pénzügyi lehetőségek. 1930-ban a Madárház belső berendezésének átalakításával tágas, új röpdéket alakítottak ki. 1931-ben az akkor még a Nagysziklában található oroszlánketrecek korszerűsítése, padozatának cseréje, illetve a Tigrisház padlófűzésének kiépítése valósult meg, és átadták az 1600 négyzetméteres Afrika társaskifutót is. 1932-ben az akvárium kapott korszerű, új szűrőberendezéseket, új kutyakenneleket építettek és felújították a baromfiudvart is. Ugyanebben az évben készült el a vízilovak új, korszerű medencéje, amely mind a mai napig használatban van. 1933-ban a belső vízilómedencékre koncentráltak, fölötte pedig tetőablakokat alakítottak ki. További korszerűsítések történtek a Bagolyvárnál, a juhsoron és az Akváriumban is.

A ma is meglévő külső vízilómedencét 1932-ben avatták fel1934-ben készült el a krokodilok új csarnoka (ott, hol ma a pálmaházi kávézó működik), és ekkor alakították ki a Nagy-tó keleti partján a kőfalazattal határolt sétányt is, amelyet néhány régebbi dolgozó ma is Nadler-sétányként ismer. 1935-ben a Fácánház röpdéit alakították át, emellett további korszerűsítések történtek az akváriumban is. 1936-ban elkészült a Majomház korszerűsítése, illetve az épület új, üvegtetejű szárnyának kiépítése. A 120 ezer pengős költségvetéssel megvalósult fejlesztés nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltett, hiszen az új, bauhaus épületszárny ebben az időszakban a világ egyik legkorszerűbb létesítménye volt majmok tartására. 1937-ben a pingvinek számára alakítottak ki egy külön tavacskát, a Nagyszikla oldalában pedig ekkor épült ki az a kifutó, amely azóta is a sörényes juhoknak és a páviánoknak ad otthont. 1938-ban a talegalla tyúkoknak építettek lakhelyet, átalakították a nilgau antilopok istállóját, illetve átalakították az Akvárium tengervizes medencéit.

Az első jegesmedve bocs, aki sikeresen fel is cseperedett, 1933-ban látta meg a napvilágotA sok fejlesztés, illetve az állatok elhelyezési körülményeinek jelentős javulása nyomán az Állatkertben addig soha nem látott „gyermekáldásnak” lehetett tanúja a közönség. A vízilovak rendszeres szaporodása mellett a nagymacskáknál, a különféle antilopoknál, illetve a madaraknál is gyakran jöttek világra kölykök, borjak és fiókák. Az 1930-ban érkezett fiatal zsiráfoknál 1934 májusában született először borjú, ami egyrészt azért volt esemény, mert Budapesten ilyesmi utoljára a XIX. században történt, másrészt, mert ezek a zsiráfok a Kenya déli, illetve Tanzánia északi felében honos maszáj alfajhoz tartoztak, márpedig maszáj zsiráfok korábban még egyetlen más állatkertben sem szaporítottak. Ugyanilyen különlegességnek számított az 1933-ban született, és rendben fel is növekedett jegesmedve bocs, akkoriban ugyanis az egész világon csak öt állatkert létezett, ahol a jegesbocs felnevelése sikeresnek bizonyult. Az ugyancsak 1933-ban született kis örvösmedve is rendben felcseperedett, ami még nagyobb szakmai sikernek tekinthető, hiszen korábban egyetlen más állatkertben sem volt példa a faj sikeres szaporítására.

A kor szakmai sikereinek eléréséhez egy lelkes és képzett csapatra volt szükség. E csapat tagja volt például Anghi Csaba, aki az emlősökkel foglalkozó részleget irányította ebben az időben, Szombath László, aki az akváriumot, a terráriumot, illetve később a madárosztályt is irányította, Király Lajos, a kertészet vezetője, vagy éppen Abonyi Lajos, az Állatkert korabeli állatorvosa. Az állatgondozók közül különösen Rottek József (zsiráfok és antilopok), Nimila István (elefántok és vízilovak) és Celesto Guglielmani (nagyragadozók) neve érdemel külön is említést.