Somogyban telel a mentett hódgyerek 2013. október 2.

A nyár eleji áradások komoly megpróbáltatást jelentettek Magyarországnak. Igaz ez az élővilágra is, hiszen a szokatlanul magas vízállás nem egy esetben a vadon élő állatokat is nehéz helyzetbe hozta. Így járt az a fiatal, tavaszi születésű hódkölyök is, akit alighanem az erőteljes áramlás sodort el a szüleitől. A Rába mentén talált állatot jó szándékú állatbarátok juttatták el a Fővárosi Állat- és Növénykertbe június 9-én vasárnap, vagyis éppen azon a napon, amikor a Duna áradása Budapestnél tetőzött.

Mivel a kis hód bekerülésekor abban a korban volt, amikor a kölykök az anyatej mellett némi szilárd táplálékkal is próbálkoznak, ezért munkatársaink mindjárt az első este kecsketejet, illetve rágcsálóknak való szilárd takarmányt kínáltak neki. Ezek közül azonban inkább a szilárd táplálék nyerte meg a tetszését, így például a kifejezetten rágcsálóknak készült tápból egészen sokat evett. Az első napokban még nagyon kétséges volt az állat megmaradása, de pár nap elteltével már látni lehetett, hogy minden rendben lesz vele. Azóta az állat sokat nőtt, sőt, azt lehet mondani, hogy ki is gömbölyödött, így aztán rajta is ragadt a Pocak becenév. És természetesen sokat önállósodott is, így elvileg nincsen akadálya annak, hogy visszajuttassuk a vadonba.

Erre azonban tavasszal lesz csak alkalmas az idő. Elvben ugyan már most is el lehetne engedni, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a fiatal hódok általában a második életévükig maradnak együtt a felnőttekkel, a mi állatunk tehát az önállósodás szokásos életkorát csak a következő évben fogja elérni. Ráadásul ha most engednénk szabadon, a beköszöntő őszies, majd télies idő miatt egyre nehezebb körülmények között kellene az állatnak életben maradnia. Így tehát idén még áttelel, és csak tavasszal fogjuk elengedni egy olyan élőhelyen, ahol egyébként ezek az állatok vadon is előfordulnak.

Természetesen az addig hátralévő időt sem vesztegetjük el. A mentett hódnak ugyanis egy olyan telelőhelyet kerestünk, ahol ugyan emberi gondoskodás alatt áll, de férőhelyét tekintve már félvad körülmények között erősödhet a szervezete. Ehhez a legalkalmasabb helyet a Somogy Természetvédelmi Szervezet által fenntartott Petesmalmi Vidraparkban találtuk meg. Ezzel a szervezettel, illetve az általa fenntartott bemutató központtal több mint egy évtizede működünk együtt a hazai élővilág védelme érdekében. Ráadásul az ottani dolgozók és a mi munkatársaink között is szoros szakmai és emberi kapcsolat alakult ki az évek során. Így tehát múlt héten csütörtökön az Állatkert néhány állatmentéssel foglalkozó munkatársa a Somogy megyei Lábod község közelében található Petesmalmi Vidraparkba szállította a mentett hódunkat. Mi több, még egy kis „faházat" is készítettek számára, ahová bevackolhatja magát. A mellékelt képek már Petesmalmon készültek, s ezeken is jól látszik, hogy Pocak immár sikeresen birtokba vette téli szálláshelyét. Tavasszal aztán a somogyiakkal közösen fogjuk az állatot szabadon engedni.

Ha pedig munkatársaink úgyis Petesmalmon jártak, több más olyan mentett állatot is magukkal vittek, amelyek a hóddal ellentétben már most elengedhetőek, és éppen olyan élőhelyre van szükségük, amilyenek Somogynak ezen a részén vannak. Egészen pontosan két macskabaglyot, egy héját, hat sünt, három mókust és négy mocsári teknőst engedtek szabadon.