Nyitvatartás

H-P: 9:00-16:00 Sz-V: 9:00-16:00

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 3300 HUF Gyermek jegy: 2200 HUF

155 év kengurui 2021. május 11.

Nemcsak elefántoknál volt gyermekáldás mostanában, hanem az erszényből kileső, sőt, onnan időnként már ki is járó kiskengurukat is lehet látni Állatkertünkben. Kengurukkal egyébként már 155 éve foglalkozunk, cikkünkben az ő történetüket mutatjuk be.

01 - Derby-kenguru rajza az Állatkert első, 1866-ban megjelent útmutatójábólAz Állatkert 155. születésnapja alkalmából a 2021-es évre meghirdetett jubileumi emlékév kapcsán rendszeresen bemutatjuk egy-egy jellegzetes faj vagy állatcsoport budapesti tartásának történetét. Az elmúlt hetekben már foglalkoztunk a tojásrakó emlősök, a pingvinek, a medvék, a vidrák, az orrszarvúak, a futómadarak, a zsiráfok, a baglyok, a fókák, a vízilovak, a kitinpáncélos állatok, azaz az ízeltlábúak, a denevérek, a darvak, az oroszlánok, illetve az elefántok budapesti históriájával. Most pedig az Állatkertünk kenguruinak történetét elevenítjük fel.

A kengurukról mindenki tudja, hogy Ausztráliában, illetve a környező szigeteken őshonosak. De az talán már nem annyira közismert, hogy hetvennél is több különböző fajukat különböztetjük meg. A legtöbb állatkertben általában csak egy-egy faj képviseli őket, a mi Állatkertünkben azonban régóta hagyomány, hogy egyszerre általában több fajukat is bemutatjuk, így érzékeltetve, milyen változatos állatcsoportról van szó. Az idők során egyébként összesen tizennégy különböző kengurufajjal foglalkoztunk, és jelenleg is négyféle kengurut láthatnak mindazok, aki ellátogatnak hozzánk.

02 - Kormos kenguru, más néven nyugati szürke óriáskenguru 1894-benA kenguruk tartásának története nálunk egyidős magával az Állatkerttel, hiszen már a nyitás napján, 1866. augusztus 9-én volt kenguruk. A dolog azonban egy hajszálon múlt. Az egyik tengerentúlról érkezett állatszállítmányt ugyanis, amely a hamburgi kikötőbe érkezett, és amelyben kenguru is volt, a porosz-osztrák háború miatt – mint hadizsákmányt – visszatartották. Így nagyon úgy festett, hogy az első hazai állatkert kenguru nélkül lesz kénytelen megnyitni.

Közben viszont épp csődbe ment a bécsi Prater mellett mindössze három évig működő állatkert, s az árverésre bocsátott állatok közül sikerült 73 egyedet megvásárolni a Pesti Állatkert számára. Ezek az utolsó pillanatban beszerzett állatok július 30-án érkeztek meg Pestre, s mivel egy Derby-kenguru is volt köztük, tíz nappal később, amikor a kapuk kitárultak, őt is megcsodálhatta a kertet birtokba vevő nagyközönség.

Néhány héttel később aláírták a háborút lezáró békeszerződést, így ismét szabaddá vált az út a hamburgi kikötőbe érkező állatszállítmányok előtt is. Valószínűleg a háború miatt visszatartott 35 állatból állt az a szállítmány, amely szeptemberre érkezett meg Pestre, és amelyben egy „Benettiféle ugrány", azaz vörösnyakú, vagy más néven Bennett-kenguru is volt. Így már kétféle kengurut láthatott a közönség a „Kenguruh réten", amely nagyjából az Állatkert közepén, a mai Madagaszkár-ház környékén helyezkedett el.

03 - Ez az épület ma a gyűrűsfarkú makik lakhelye, de 1912-es átadásakor eredetileg a kenguruknak és néhány más állatnak szántákA fent említett két állaton kívül az első években még egy harmadik kengurufajt is volt. A hosszúorrú patkánykengururól van szó, amelyet a kert 1870-ben megjelent útmutatója „ugró potorú" néven említ meg a „majom- és kajdács-ház" melletti ketrecek lakói közt. Legalább két példányról tudunk, akiket nem sokkal a megnyitás után szerezhettek be, bár életben tartani csak néhány évig sikerült őket. Az 1867-ben, illetve 1870-ben elpusztult állatok bőrét és csontvázát Természettudományi Múzeum Állattárának ajándékozták, ahol az emlősgyűjteményben ma is megvannak.

Az 1870-es és 1880-as években a kengurukat rendszerint csak egyetlen faj képviselte, sőt, voltak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem voltak kenguruk. 1878-ból van adatunk Bennett-kenguru bemutatásáról, egy 1886-os újságcikk pedig egy az Állatkertben élő kengurupárról számol be, ám itt a fajt utólag már nem lehet meghatározni.

Az 1890-es években, a millenniumra való készülődés jegyében aztán számos jelentős állatbeszerzés történt, és ez természetesen a kengurukra is vonatkozott. Így 1895-re már négy különböző fajt élt a „Kenguru udvarban", amely a mai Holnemvolt Vár területén helyezkedett el. A bemutatott fajok közül Bennett-kengurukkal már korábban is foglalkozott az Állatkert, a vörös kengurut (nevezik vörös óriáskengurunak is) és az akkoriban „markos" kenguru néven emlegetett hegyikengurut viszont először láthatta a hazai közönség. Szintén újdonság volt az akkori útmutató füzetben „óriási kenguru" néven emlegetett faj, amely a korabeli fotográfiák alapján alighanem kormos kenguru, más néven nyugati szürke óriáskenguru lehetett.

04 - Mari, az 1926-ban érkezett nőstény vörös óriáskenguru, erszényében az 1927/1928 telén született Miska nevű kölyökkel. Kifutójuk ebben az időben ott volt, ahol most az ősember szobor áll. Raitsits Emil felvétele A millenniumi ünnepségek után nehéz évek következtek az Állatkertre, így a kenguruk utánpótlása is esetlegessé vált. 1898-ban még három, ma már meghatározhatatlan fajú kengurut vásároltak, de úgy tűnik, mire a kertet üzemeltető társaság 1907-ben csődbe jutott, s az intézmény fenntartását a főváros vette át, a „Kenguru udvarban" alighanem már egyetlen állat sem volt.

Az Állatkert közepén álló, ma gyűrűsfarkú makiknak otthont adó kis állatházat régebb óta itt dolgozó munkatársaink Bambi-házként ismerik, mert az 1980-as években még a Bambi-presszó működött benne. Azóta persze volt már állatorvosi rendelő, alapítványi, illetve zoopedagógiai iroda, a makik pedig 2003 óta laknak benne. A Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint épült, az Állatkert 1909 és 1912 között legzajlott nagy átépítése során emelt házat azonban eredetileg az erszényesek, és néhány más különleges emlősállat számára alakították ki.

Amikor a teljesen újjáépített Állatkert három évnyi zárva tartás 1912 májusában újból megnyílt, az erszényesek házában az elmaradhatatlan Bennett-kenguruk mellett szürke kengurut (hívják keleti szürke óriáskengurunak is), illetve – negyven év után először – hosszúorrú patkánykengurut is láthatott a közönség. Bár az aprócska házban és a hozzá tartozó kifutókban nem volt túl sok hely, néhány más erszényest, rókakuzut és vombatot is bemutattak ugyanitt. Sőt – bár nem erszényesek – a tatuk is ebben a házban kaptak helyet. A következő években a hangyászsünök lakhelye is ez a ház lett, és 1917-re egy újabb kengurufajt, fürge kengurut is beszereztek.

05 - Az 1958-ban érkezett kurtafarkú kenguruk egyike. A quokka néven is ismert faj napjainkban az internet sztárja, mert ábrázata szemből olyan, mintha mindig mosolyogna. Szelei László felvétele

Az igazán érdekes időszak 1926-tól kezdődött. Addigra az 1910-es években érkezett állatokból nem sok maradt, utánpótlásuk pedig előbb az első világháború, majd a nehéz gazdasági helyzet miatt nemigen volt lehetséges. Az 1926-os évben viszont több jelentős állatszállítmány is érkezett, augusztusban például egy ígéretes vörös óriáskenguru párt sikerült beszerezni Hermann Ruhe alfeldi állatkereskedőtől. A két állat, akiknek korát akkor négyévesre becsülték, nevet is kapott: a nőstény Mari, a hím pedig a svábos hangzású Hansi néven szerepel a törzskönyvben. Kettőjük nászából 1927-ben született először utód, egy hím állat, aki az őszi hónapokban már gyakran nézegetett ki az erszényből. Állatkertünk történetében ez volt az első eset, hogy a közönség ilyesmit láthatott, ráadásul Hansi és Mari a következő években még további négy kölyökkel örvendeztette meg a látogatókat.

A jelenlegi Mérgesház helyén az Állatkert már említett, 1909 és 1912 közötti nagy átépítésekor eredetileg a zebrák számára alakítottak ki istállót. Ez az istálló 1931-ig tartotta meg eredeti funkcióját, ugyanis ekkorra készült el a Nadler Herbert igazgató kezdeményezésére kialakított Afrika-társaskifutó, a mai Szavannakifutó elődje, ahová a zebrákat is átköltöztették. Bár egyéb lóféléket ezután is tartottak itt, az istállót az évtized végére a kenguruk számára alakították át.

06 - Ezt a hím hegyikengurut 1958-ban kaptuk ajándékba a nyugat-ausztráliai Perth állatkertjétől. Egy nőstény is érkezett vele, 1960-ban pedig kölykök is született

Az ettől kezdve Kenguruháznak nevezett, a kenguruk korábbi szállásánál valamivel tágasabb kifutókkal ellátott állatházba érkezett az 1938-ban 600 márka értékű állatért cserébe kapott kormos kenguru trió. A két nőstény neve sajnos nem maradt fenn, de a hímről tudjuk, hogy Csibésznek hívták. Mindhárman remek tenyészállatnak bizonyultak, hiszen már a következő évben mindkét nőstény erszényében volt egy-egy kölyök. A sikeresen felcseperedett fiatalok 1941-ben a hamburgi Hagenbeck állatkereskedő céghez kerültek csereállatként. Később további utódok is születtek, ám az 1944-es bombázások, majd Budapest világháborús ostroma az Állatkert sok más lakójához hasonlóan ezeknek az állatoknak a sorsát is megpecsételte.

A háború után évekig alig volt néhány állat az Állatkertben, a kenguruk pedig teljesen hiányoztak. Az első erszényest, egy Sanyi nevű Bennett-kengurut 1949-ben vásárolta a kert a már említett Hagenbeck-firmától. A már érkezésekor is két-három éves állat 1965-ben pusztult el, vagyis a fajára jellemző élettartamhoz képest matuzsálemi kort ért meg. Bár Sanyi nem kapott párt maga mellé, az Állatkert 1950-ben két szürke kengurut (azaz keleti szürke óriáskengurut) is beszerzett: ez a két állat, Manci és Bandi az elkövetkező években már „zsebibabákkal" is megörvendeztette a nagyérdeműt.

07 - A képen látható két tasmaniai patkánykenguru 1967-ben érkezett a bécsi Wilhelminbergi Biológiai Állomásról. Az egykori Kisemlősházban kaptak helyet, ahol ma a tarka makik laknak

1967-ben Derby-kenguruk és tasmaniai parkánykenguruk (érkeztek, 1969-ben pedig – bő három évtized után – ismét belefogtunk a vörös óriáskenguruk tartásába. A kor ismert állatkereskedőjétől, a belgiumi Van Dyk cégétől csereállatként érkezett, Rudi nevű termetes hím állat a kor ikonikus egyede volt öt évvel később érkezett párjával, Justine-nal, és utódaikkal, Szöszivel és Kis Hülyével együtt. Justine végül tekintélyes kort ért meg, 1991-ig volt Állatkertünk lakója.1958-ban a nyugat-ausztráliai Perth városának állatkertje igen nagyvonalú ajándékot küldött: egy-egy párt három olyan kengurufajból, amelyeket akkoriban igen ritkán fordultak elő az európai állatkertekben. E fajok közül a kormos kenguruk (vagyis nyugati szürke óriáskenguruk) a háború előtt már voltak Budapesten, sőt hegyikenguru is volt még az 1890-es években, a quokka néven ismert kurtafarkú kenguruk viszont ekkor voltak láthatók először hazánkban, sőt abban az időben az európai állatkertek közül Budapesten kívül egyedül Frankfurtban csodálhatta meg őket a közönség. Az elkövetkező években mindhárom párnál volt gyermekáldás, pontosabban a quokkáknál a kicsi már az erszényben volt, amikor a szülők megérkeztek.

Az 1980-as évek végére a Kenguruház igencsak elhasználódott és el is avult, így az Állatkert vezetése az épület teljes átépítését határozta el. A régi helyén egy egészen új állatház jött létre Beöthy Mária tervei szerint (ez az az épület, amely ma Mérgesházként működik). Az effajta építkezések persze akkoriban évekig eltartottak, ez idő alatt a kenguruk átmenetileg a közeli Teveház végében kaptak szállást.

08 - Ezt az épület 1912-ben eredetileg zebraistállónak épült, de az 1930-as évektől kezdve már Kenguruház néven volt ismeretes. 1991-re jelentősen kibővítettük, az emeletén pedig olyan bemutatóhelyet alakítottunk ki, ahol az éjjel aktív állatok fordított világítási program mellett voltak láthatók. Később, amikor a kenguruk az Ausztrál zónába költöztek, ezt az állatházat alakítottuk át MérgesházzáA megújult Kenguruházat 1991. május elsején adták át. A földszinti istállókban és a hozzájuk tartozó kifutókban a nagyobb, illetve középnagy termetű kenguruk kaptak helyet (a keleti sarkon pedig egy erszényes ördög), az emeleten pedig kisebb termetű, éjjel aktív állatok számára alakítottunk ki férőhelyeket, megfordított világítási programmal.

Az egyik földszinti kifutó a nyugati szürke óriáskenguruké (azaz a kormos kenguruké) volt: itt a törzsalapító tenyészállatok még 1983-ban érkeztek Perth-ből, és rendszeresen volt szaporulat is. Egy másik kifutóba a szintén 1983-ban beszerzett hím mocsári kenguru, Boxi került, aki az ökölharc iránti érdeklődése miatt kapta ezt a nevet: a gondozók még egy boxzsákot is kiakasztottak neki az istállóban. Voltak még vörös óriáskenguruk is, az emeleten pedig az egyik férőhelyet az ecsetfarkú patkánykenguruk kapták meg. Ezt a kritikusan veszélyeztetett fajt 1986-ban kezdtük el tartani, és nem kellett sokat várni a szaporulatra sem. Az első években az egykori Rágcsálóházban laktak, innen költöztek át a megújult Kenguruház emeletére.

1992-ben a vörös kenguruk tartását az Oklahoma City Zoo-ból érkezett új tenyészpárral újítottuk meg, és több mint hetven év után újra belefogtunk a fürge kenguruk tartásába is. Így éveken át négy kengurufajból, az ecsetfarkú patkánykengurukból, illetve a fürge, a vörös és a kormos kengurukból láthatott rendszeresen szaporodó állományt az Állatkert közönsége. 1997-ben pedig Augsburgból vöröshasú filanderkengurukat is kaptunk: ők már nem a Kenguruházban, hanem a főbejárattal szemközti egykori emugyepen, az emukkal közös kifutóban kaptak helyet.

09 - Justine, a matuzsálemi kort megért vörös óriáskenguru anya. Ezen az 1980-ban készült fényképen Kis Hülye nevű kölykével látható. Kapocsy György felvételeÁllatkertünk kenguruit manapság az úgynevezett Ausztrál zónában láthatja a nagyközönség. Ezt a tematikus övezetet, részben korábban is meglévő létesítmények újszerű felhasználásával lépésről lépésre hoztuk létre a 2004-tól 2015-ig tartó időszakban (ezzel párhuzamosan az egykori Kenguruházat 2009-re Mérgesházzá alakítottuk át).
Az ecsetfarkú patkánykenguruk ma az Ausztrálház lakói, amely 2010-ben nyílt meg az egykori Madárház 1912-ben átadott épületében. Jelenleg nyolc állatunk van, és kölykök is rendszeresen szoktak születni. A Bennett-kengurukkal 2014-ben kezdtünk el újra foglalkozni: velük népesítettük be az akkor kialakított Ausztrál ösvényt, ahol a látogatók be is mehetnek a kenguruk, és a velük „társbérletben" élő emuk közé. A népes csapat több nősténye jelenleg is kölyköt nevel.

A kormos kenguruk – azaz a nyugati szürke óriáskenguruk – a 2004-ben átadott Dombházban, illetve az egyik hozzá kapcsolódó kifutóban láthatók. A két állat közül a Dominó nevű, tizenkét éves nőstény még az eredeti, 1983-ban Perth-ből érkezett törzsalapítók leszármazottja. Párja, a tízéves Hamlet viszont 2013-ban érkezett a dániai Aalborg állatkertjéből. Velük közös kifutóban laknak a múlt évben érkezett Parma-kenguruk. Ennek a fajnak a különlegessége, hogy évtizedeken át kihaltnak hitték, mígnem újra felfedezték néhány megmaradt, rejtőzködő populációjukat.