Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

155 év orrszarvúi 2021. február 20.

A jubileumi emlékévhez kapcsolódó sorozatunkban most az Állatkertünkben élt orrszarvúak történetét meséljük el, az 1894-ben érkezett szumátrai orrszarvútól a világ első „lombik orrszarvújának” megszületésén át egészen a jelenig.

Az Állatkertben 1878-ban vendégszerepelt núbiai karaván hirdetése Az Állatkert 155. születésnapja alkalmából a 2021-es évre meghirdetett jubileumi emlékév kapcsán rendszeresen igyekszünk egy-egy jellegzetes faj vagy állatcsoport budapesti tartásának történetét bemutatni. Az elmúlt hetekben már foglalkoztunk a tojásrakó emlősök, a pingvinek, a medvék és a vidrák budapesti históriájával, most pedig egykori orrszarvúink történetét elevenítjük fel.

Az Állatkertünkben elsőként bemutatott orrszarvúak nem a mi állataink, hanem „vendégművészek" voltak. A XIX. században ugyanis a kert gyakran volt helyszíne különböző egzotikus népeket felvonultató néprajzi bemutatóknak. Az Európa nagyvárosait sorra látogató, és a turné során Budapestet is mindig felkereső csoportok, lappok, sziúk, szamojédek és más népek képviselői nemcsak jellemző viseletüket, hanem eszközeiket, sátraikat, kunyhóikat és állataikat is bemutatták ilyenkor. Ezeket a sajátos néprajzi bemutatókat ma néhányan félreértelmezik, mintha arról lett volna szó, hogy embereket mutogattak állatkertben nem helyénvaló módon. A valóságban azonban ezek a bemutatók a mai néprajzi tárgyú, és a világot benépesítő emberiség ezer arcát bemutató dokumentumfilmek megfelelői voltak egy olyan korban, amikor sem televízió, sem mozi nem létezett még (az internetről már nem is beszélve).

Az 1878-ban két héten át nálunk vendégszereplő, Carl Hagenbeck által szervezett, 12 fős núbiai karavánnal különösen sok állat érkezett, nemcsak háziak, hanem számos afrikai vadállat, többek között három fiatal, egy év körüli orrszarvú is. Ezek az állatok az orrszarvúak öt faja közül a keskenyszájú orrszarvú fajhoz tartoztak. A hazai közönségnek korábban nem sok alkalma volt arra, hogy eleven orrszarvút láthasson, mert az utazó állatseregletekben a legritkább esetben voltak csak ilyen állatok, és még a kor legnevesebb, legjobb beszerzési lehetőségekkel rendelkező állatkertjeiben is ritkaságnak számítottak. Az első állatkerti keskenyszájú orrszarvút csak egy évtizeddel korábban hozták Európába, a Londoni Állatkertbe.

Természetesen a Pesti Állatkert saját orrszarvút is szeretett volna, ám az ezzel kapcsolatos törekvések rendre meghiúsultak, elsősorban a pénzhiány miatt. Pedig 1885-ben már több újság írt arról, hogy folyamatban van egy orrszarvú beszerzése az Állatkert számára, de végül ebből sem lett semmi. 1887-ben viszont a Bach-féle utazó állatsereglet, amely néhány hétre a Kerepesi útnál ütött tanyát, sok más érdekes állat mellett egy orrszarvút is bemutatott a közönségnek. Ez az állat egyébként szintén a keskenyszájú fajhoz tartozott.

Az 1894-ben érkezett szumátrai orrszarvú maradványai halála után a Természettudományi Múzeum gyűjteményébe kerültek: dermoplasztikája ma is megvanVégül 1894-ben sikerült Állatkertünknek első orrszarvúját, éspedig egy nőstény szumátrai orrszarvút beszereznie. Eredetileg két példányt fogtak be a Maláj-félszigeten, majd őket Pinengből hajóval szállították Triesztbe. Onnan egyiküket Németországba, a Lipcsei Állatkertbe vitték tovább, a másikat pedig – 6500 márkáért – a mi Állatkertünk vásárolta meg. Az állat nagy feltűnést keltett, ám sajnos nem sikerült sokáig életben tartani: a következő év novemberében elpusztult. Maradványai a neves tudós, egyben az Állatkert későbbi igazgatója, Lendl Adolf preparatóriumába, azaz preparátor műtermébe kerültek, ahol minél élethűbb dermoplasztika formájában igyekeztek megőrizni. A preparált orrszarvú a Nemzeti Múzeum „Természetiek Tárába" került, vagyis abba a gyűjteménybe, amelyből a mai Természettudományi Múzeum létrejött és ahol – a történelem viharai ellenére – ez a szumátrai orrszarvú ma is megtalálható.

Érdekes egyébként, hogy az Állatkert első orrszarvúja idővel elfelejtődött. Az 1920-as években, amikor az állatokra vonatkozó iratokat néhány állatkerti tisztviselő, mindenekelőtt Szeiff Károly visszamenőleg is elkezdte összegyűjteni, az intézmény dokumentumai között már semmi nyoma nem volt ennek az állatnak, és nem is volt már a kertnek olyan munkatársa, aki emlékezett volna az egykor itt élt szumátrai orrszarvúra. Első orrszarvúnkat így lényegében „újra fel kellett fedezni". Ez úgy történt, hogy egy atlantai zoológus, bizonyos Richard J. Reynolds az állatkerti orrszarvúak tartásának történetét kutatva 1960-ban levelezésbe kezdett Állatkertünk akkori főigazgatójával, Anghi Csabával. A levelezés során hívta fel Reynolds Anghi professzor figyelmét a Scientific American 1895. április 20-i számára, amelyben a Lipcsébe és Budapestre szállítandó két szumátrai orrszarvú behajózásáról közöltek beszámolót. Később az is kiderült, hogy az állat preparátuma ma is megvan a múzeum emlősgyűjteményében (habár részletes leírást csak 2014-ben jelent meg róla a Természettudományi Múzeum évkönyvében, Buzás Balázs, Csorba Gábor és Kispál István tollából).

1895-öt követően évtizedekig egyáltalán nem élt orrszarvú az Állatkertben. Az 1909 és 1912 között lezajlott nagy átépítés idején, amelyhez az állatállomány megújítása is kapcsolódott, természetesen az orrszarvú beszerzés lehetősége is felmerült, és az ekkoriban épült Elefántházat az elefántok és a vízilovak mellett bevallottan orrszarvú tartására is szánták (erre utal a kupola ekkor készült mennyezetfestése, amely a geometrikus mintázat szövedékében nemcsak elefántokat, vízilovakat és tapírokat, hanem orrszarvúakat is ábrázol). 1911-ben úgy tűnt, hogy az újjászülető intézmény az épp Tanganyikában, azaz a mai Tanzániában, a Viktória-tó vidékén tartózkodó Kittenberger Kálmán segítségével juthat majd orrszarvúhoz. Kittenbergernek ugyanis sikerült egy egészen fiatal állatot befognia, akit aztán cumisüvegből tápláltak. Ez az orrszarvú azonban végül máshová került, így az újjáépített Állatkert 1912-ben orrszarvú nélkül nyílt meg ismét a látogatók előtt.

Ezekben az években egyébként egész Európában alig egy-két állatkertben volt orrszarvú, mert a beszerzése annyira drága lett volna, hogy arra a kontinens egyetlen állatkertje sem vállalkozott ebben az időben. Erről a kérdésről egyébként a neves Hagenbeck állatkereskedő cég képviseletében 1912-ben, még az Állatkert májusi újranyitása előtt itt járt Lorenz Hagenbeck (a núbiai karaván kapcsán már említett Carl Hagenbeck fia) is úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkező években aligha jutnak el újabb orrszarvúak Európába.

Pityu, a keskenyszájú orrszarvú érkezése idején (1929). Hölzel Gyula felvétele1914-ben aztán kitört az első világháború, amelynek időszaka éppúgy nem kedvezett az orrszarvú beszerzésnek, mint az utána következő forradalmak, a trianoni szerződés éve, vagy éppen az 1920-as évek válságai, a korona hiperinflációja.

Az új pénz, a pengő 1927-es bevezetésével párhuzamosan a gazdasági helyzet is stabilizálódni kezdett, így újra napirendre kerülhetett az orrszarvú beszerzésének kérdése. 1929 áprilisában a fővárosi Állatkerti Bizottság Édes Endre tanácsnok elnökletével megtartott ülésén foglalkoztak is a szükséges állatvásárlások, így az orrszarvú ügyével is, majd a bizottság javaslata alapján a városatyák 46 ezer pengőt szavaztak meg a költségekre, amiből egyedül az orrszarvú 36 ezer pengőbe került. Az első szállítmány május 10-én meg is érkezett az Állatkertbe, több flamingóval, fekete hattyúval, egy struccal, harminc majommal, egy bölénnyel, oroszlánfókákkal és a várva várt orrszarvúval.

Pityu bőrének beolajozása. Hölzel Gyula felvételeA Pityu nevű keskenyszájú orrszarvút Észak-Rodéziában, azaz a mai Zambiában, Choma közelében fogták be. Afrikából először hajóval Németországba, majd onnan, Ludwig Ruhe állatkereskedő alfeldi lerakatából Budapestre szállították. Az állat az Elefántházban kapott helyet, és mindjárt az érkezését követő pünkösdkor bemutatták a nagyközönségnek.

A fiatal állat, aki bemutatkozása után azonnal a látogatók egyik kedvencévé vált, napról napra szépen gyarapodott. Érkezésekor marmagassága 94 cm volt, de egy év alatt, 1930 májusáig magassága 25 centivel, súlya pedig 350 kilogrammal nőtt. Az első években gondozóival igen barátságos, szelíd természetű állatnak bizonyult, aki a finom falatok mellett különösen a rendszeres bőrápolásért lelkesedett. Gondozója ilyenkor egy hosszú nyelű kefe segítségével a legfinomabb lenolajjal dörzsölte be Pityu bőrét. Később, ahogy elérte az ivarérettséget, már nem volt annyira barátságos, mint kezdetben, de népszerűsége továbbra is töretlen maradt. A '30-as évek derekán egyszer tüdőgyulladást kapott, de ebből végül sikeresen felgyógyult. 1940 második felében viszont rákos megbetegedés támadta meg szervezetét, s már nem lehetett meggyógyítani. Miután 1941 májusában elpusztult, jó darabig remény sem volt arra, hogy helyette újabb orrszarvúhoz jusson az Állatkert, hiszen addigra kitört a második világháború.

Pityu 1939-ben, tíz évvel érkezése után. Haller László felvételeA háborút és az újjáépítést követően először 1969-ben nyílt lehetőség egy újabb orrszarvú beszerzésére. A Tecának elnevezett nőstény állat – akárcsak a háború előtt Pityu – keskenyszájú orrszarvú volt, és egy hannoveri illetőségű állatkereskedő közvetítésével került Budapestre. Az utazást kiválóan viselte, ám amikor eljött az ideje, hogy a kifutóba emelt szállítóládából kiengedjék, megmakacsolta magát. A ládának nem a fejénél, hanem a faránál lévő ajtaját nyitották ki, biztonsági okok miatt, arra számítva, hogy idővel majd kitolat, és birtokba is veszi új otthonát. Ám Teca csak nem akart a ládából kijönni, sőt, egyre mérgesebben viselkedett. A megoldást végül az jelentette, hogy a gondozók ponyvával letakarták a ládának azt a végét, ahol az állat feje volt, s mivel a sötét már nem tetszett neki annyira, inkább kihátrált a szállítóládából. Néhány kört szaladt új otthonában, s azzal meg is nyugodott.

Mivel párt nem sikerült Tecának szerezni, egy kameruni törpekecskét kapott társaságul maga mellé. Ez a megoldás első olvasásra elég furcsának tűnhet, de az arab lónemesítők már a régi időkben rájöttek arra, hogy a rossz természetű, mogorva lovakra kitűnő hatással vannak a mekegő társbérlők, s ezt a tapasztalatot adaptálva a világ számos állatkertjében előfordult, hogy a pár nélkül maradt állatokhoz egy-egy kecskét telepítettek be. Még Gerald Durrell is írt egy olyan esetről, amikor a Whipsnade-i Állatkert zsiráfja ugyanezen okok miatt egy kecskével osztotta meg férőhelyét, de mi a Budapesti Állatkertben is többször alkalmaztuk ezt a megoldást, nemcsak orrszarvú, hanem kafferbivaly esetében is.

Teca, a keskenyszájú orrszarvú, aki egy kameruni törpekecskével barátkozott. Kapocsy György felvételeHosszú távon persze mégiscsak az volt a kívánatos, hogy Teca pár kapjon maga mellé, ez azonban akkoriban csak úgy volt lehetséges, hogy az állat Budapestről a San Diego-i Állatkertbe utazott. Hozzánk pedig 1983-ban két szélesszájú orrszarvú érkezett Lulu és Easyboy személyében. A hím állat, Easyboy egy angliai állatkertben született, és eredetileg Churchill néven törzskönyvezték. Budapesten aztán a gondozók inkább Easyboy-nak kezdték el hívni szelíd, barátságos természete miatt, és azért, mert ezt a nevet a fiatal gondozók elég menőnek is találták. Akkoriban azonban egy ilyen nyugatias névvel nem lehetett kiállni a nyilvánosság elé, ezért a hivatalos kommunikációban – egészen a rendszerváltásig – az Izidor nevet kellett használni.

A két állat először az Elefántházban, és a hozzá tartozó orrszarvú kifutóban kapott helyet, ott, ahol korábban Teca, illetve a háború előtt Pityu is élt. Az 1990-es évek végén azonban, amikor az Elefántházat teljesen felújítottuk, az orrszarvúaknak költözni kellett. Nemcsak az építkezés miatt, hanem azért, hogy a költözés nyomán az elefántok is, illetve az orrszarvúak is tágasabb helyet kapjanak. Magára az átköltözésre 1996-ban került sor, méghozzá úgy, hogy Lulut és Easyboy-t is elbódítottuk, majd a tűzoltóság daruja és egy teherautó segítségével szállítottuk át őket abba a környező sétányok szintjéhez képest valamivel mélyebben elhelyezkedő kifutórendszerbe, ahol ma a vörös vadbivalyok laknak

Lulu és Easyboy, az 1983-ban érkezett szélesszájú orrszarvúak. Kapocsy György felvételeNagyon szerettük volna, ha Lulu és Easyboy frigyéből utód is születne. Korábban nem gondolhattunk az orrszarvúak szaporítására, hiszen egyszerre mindig csak egy állatunk volt, de most, hogy párban voltak, érdemesnek tűnt ezt a szakmai célt kitűzni. Annál is inkább, mivel az orrszarvúakról köztudomású, hogy természetes élőhelyükön ritkulóban vannak, így állatkerti szaporításuknak természetvédelmi jelentősége is van. A gond csak az volt, hogy a két állat nem párként, hanem testvérként tekintett egymásra.

Amikor Lulu és Easyboy megérkeztek, még nem volt ismert, de később számos megfigyelés igazolta, hogy azok az ellenkező nemű orrszarvúak, akik egészen fiatal koruktól kezdve ismerik egymást, nemigen szoktak egymás között szaporodni. E viselkedésbeli jelenség magyarázata valószínűleg az, hogy a természetben az ilyen állatok általában egymásnak féltestvérei. Easyboy és Lulu esetében erről persze szó sem volt, hiszen több egymástól több ezer kilométerre születtek, de korai összeismerkedésük okán ők is testvérnek gondolták a másikat.

A megoldást a mesterséges termékenyítés jelentette! Ezt az eljárást számos háziállatnál, és egyes vadállatoknál is évek, évtizedek óta széles körben alkalmazzák, ám orrszarvúaknál ilyesmivel még sosem voltak sikeres próbálkozások azelőtt, hogy mi is hozzáfogtunk volna a dologhoz. Az előzményeket és az egész folyamatot egy korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk, így itt csak azt meséljük el, hogy német, osztrák és magyar szakemberek közös munkája nyomán végül a mi Állatkertünkben történt meg először a földkerekségen, hogy mesterséges termékenyítés nyomán egészséges orrszarvú bébi jött a világra. A jövevény, aki a Layla nevet kapta, 2007. január 23-án született meg. Mindez akkor óriási szenzáció volt, s a hír szerte a világon megjelent a médiumokban.

Lulu és első borja, a 2007. január 23-án született Layla, néhány másodperccel a kicsi születése után. Szandelszky Béla felvételeLayla tehát világelső, de a világon a második mesterséges termékenyítésből született orrszarvú is nálunk látta meg a napvilágot. Anyja szintén Lulu volt, a hímivarsejtek viszont nem Easyboy-tól, hanem egy angliai állatkertben élő, Simba nevű hímtől származtak, ráadásul a sejteket termékenyítéshez való felhasználásuk előtt éveken át fagyasztva tárolták. Így a 2008. október 22-én született Lisimba az első „krio-orrszarvú" a világon.

Állatkertünkben jelenleg három szélesszájú orrszarvú él. Lulu, az anyuka, Layla, a 2007-es születésű nőstény, és egy Zafriel nevű hím állat, aki 2010 novemberében repülővel érkezett egy izraeli állatkertből. A korábbi hím állat, Easyboy ugyancsak 2010-ben a franciaországi Thoiry állatkertjébe utazott, ahol ezt követően még néhány évig élt. Lisimba, a második budapesti születésű orrszarvú pedig 2010-ben az Athéni Állatkert lakója lett, majd 2018-ban egy olaszországi állatkertbe került.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.