Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

155 év tigrisei 2021. június 2.

A tigrisek tartása Állatkertünkben 1877-ben kezdődött. Az idők során főleg bengáli, szibériai, illetve az azóta már kihalt jávai tigrisekkel foglalkoztunk. Kistigrisek, fejlesztések, és egy tigrispár, akiknek szerelme erősebb volt a szabályoknál.

Az Állatkert első, 1876-ban épült oroszlánháza, amelyet Hauszmann Alajos tervezett. Az első tigrisek is ebben a házban kaptak helyet. Divald Károly felvétele Az Állatkert 155. születésnapja alkalmából a 2021-es évre meghirdetett jubileumi emlékév kapcsán rendszeresen bemutatjuk egy-egy jellegzetes faj vagy állatcsoport budapesti tartásának történetét. Az elmúlt hetekben már foglalkoztunk a tojásrakó emlősök, a pingvinek, a medvék, a vidrák, az orrszarvúak, a futómadarak, a zsiráfok, a baglyok, a fókák, a vízilovak, a kitinpáncélos állatok, azaz az ízeltlábúak, a denevérek, a darvak, az oroszlánok, az elefántok, illetve a kenguruk budapesti históriájával. Most pedig az Állatkertünk tigriseinek történetét elevenítjük fel.

Amikor az 1860-as években döntés született az első magyarországi állatkert Pesten történő megnyitásáról, a tervek között természetesen nagymacskák, köztük tigrisek bemutatása is szerepelt. A létesítéshez rendelkezésre álló tőke azonban – habár sok mindenre futotta belőle – arra nem volt elegendő, hogy a nagymacskák számára is megfelelő férőhelyet létesítsenek. Így az 1866-os megnyitáskor ezek az állatok még hiányoztak Állatkertünkből. Néhány évvel a megnyitás után alkalmilag már meg lehetett csodálni ezeket a csíkos nagymacskákat is, ám a szóban forgó állatok még nem az Állatkert saját tigrisei voltak, hanem egy neves állatidomárnő, a kertben 1868-tól kezdődően több ízben is vendégszereplő Casanova Fanny (Fáni) állatai.

Tigrisek a Nagyszikla egyik szárazárkos sziklakifutójában, amely ma a Varázshegy kiállításának részeként a neandervölgyi ősemberek táborhelyeként van berendezve1876-ra, az Állatkert megnyitásának tízéves jubileumára elkészült az első Oroszlánház, amelyet Hauszmann Alajos tervezett, és amelyet természetesen nemcsak oroszlánoknak, hanem más nagymacskáknak, így tigriseknek is szántak. Már csak tigrist kellett szerezni. Ezt végül úgy sikerült megoldani, hogy azt két bengáli tigrist, akiket Batthyány Elemér gróf és Czetvertinsky Borisz herceg hoztak magukkal 1875-ös indiai útjukról, és akik néhány éven át a gróf ikervári birtokán laktak, 1877 tavaszán a tulajdonjog fenntartásával az Állatkertbe helyezték ki. A két állat az Oroszlánház egyik ketrecében kapott helyet.

Ettől kezdve a tigrisek Állatkertünk állandó látványosságai voltak, s bár abban az időben a nagymacskákat még ritkán sikerült olyan sokáig életben tartani, mint manapság, újabb állatok beszerzésével az utánpótlásról is rendszeresen gondoskodtak.

Caesarina, a nőstény bengáli tigris első kölykeivel, akik 1928. január 14-én születtek. Hölzel Gyula felvétele Amikor az Állatkert fenntartását 1907-ben Budapest Székesfőváros vette át, majd 1909 és 1912 között a kert teljes területét átépítették, a nagymacskák, köztük a tigrisek is új lakóhelyet kaptak. Egyik bemutatási helyük az ekkor emelet Nagyragadozók háza lett, amelyet idővel egyre inkább Tigrisházként kezdtek el emlegetni. Ez az épület a ma is meglévő India-házal azonos, azzal a különbséggel, hogy az épülethez a régi időkben vasrácsos ketrecsor tartozott, amely többféle nagymacskának is lakóhelyül szolgált. A másik hely, ahol tigriseket lehetett tartani, a Nagyszikla oldalában kialakított két sziklakifutó, és a hozzájuk tartozó barlang volt. Igaz, ezeket elsősorban oroszlánoknak szánták, de az idők során többször is megesett, hogy a tigrisek egy része is itt kapott helyet.

Az újonnan épült férőhelyek benépesítésére az Állatkert az 1912-es újranyitást megelőzően természetesen új tigriseket is beszerzett, sőt, ekkor már az is cél volt, hogy időről időre szaporodjanak is. Ez tulajdonképpen már 1913-ra sikerült két kölyökkel, majd a nőstény 1914-ben négy újabb kölyöknek is életet adott, azonban akkoriban még ritkaságszámba ment, ha a kölykök sikeresen fel is cseperedtek.

Caesarina 1930. november 1-én született kölykeivel. A fiatalokat 1931 nyarán az a Christoph Schulz nevű állatkereskedő vásárolta meg, akitől az Állatkert 1930-ban egy zsiráfpárt szerzett be. Hölzel Gyula felvételeRégi tigriseinkről részletesebb adatokkal az 1920-as évektől kezdve rendelkezünk. Emlősállataink törzskönyvi adatainak pontos feljegyzése valójában 1930-ban kezdődött meg, amikor Anghi Csaba, a későbbi főigazgató az Emlősosztály vezetője lett. Az ekkor felállított törzskönyvbe azonban a megelőző évek, esetenként évtizedek állatainak olyan adatai is bekerültek, amelyekről akkor még voltak korábbi, hiteles feljegyzések. Ez volt a helyzet a tigrisek esetében is. Tudjuk például, hogy 1925-ben az Állatkert két nőstény tigrist vásárolt Hermann Ruhe alfeldi állatkereskedőtől. A Saxa, illetve Caesarina nevű, másfél éves, tehát igen fiatal állatok június 26-án érkeztek Budapestre. A következő évben, 1926. május 16-án pedig egy Emír nevű, hasonló korú hímet is sikerült szerezni, ugyancsak Ruhe jóvoltából.

A tigrisekről tudnivaló, hogy természetes elterjedési területük a Kaszpi-tenger vidékétől az orosz Távol-Keletig, illetve délen egészen Bali szigetéig terjed, bár e hatalmas terület számos vidékéről évtizedekkel, sőt akár évszázadokkal ezelőtt eltűntek. Mivel ezen az óriási területen a tigrisek mindenütt a helyi viszonyokhoz alkalmazkodtak, a törzsfejlődés során a fajon belül különféle alfajok jöttek létre. A régi időkben az állatkertekben a bengáli, más néven királytigrisek voltak a legnépszerűbbek, szinte mindenütt ők képviselték a tigriseket.

Seriff, az 1930. október 11-én született tigris tizenhat hónapos korában. Anya (Saxa) jávai, apja (Emír) pedig bengáli tigris volt. Seriff 1935-ben a Bécsi Állatkert lakója lettAz 1920-as évekig a mi Állatkertünkben élt tigrisek is mind a bengáli alfajhoz tartoztak. Az 1925-ben, illetve '26-ban beszerzett tigris trióból azonban csak két állat, Emír és Caesarina voltak királytigrisek. A másik nőstény, Saxa jávai tigris volt: erre az alfajra ma már csak régi fényképek és múzeumi példányok emlékeztetnek, a jávai tigrisek ugyanis az 1980-as évekre teljesen kipusztultak.

A két nőstény közül először Caesarinának születtek kölykei: a három apróság 1928. január 14-én látta meg a napvilágot. Saxa egy évvel később, 1929. november 12-én hozta világra első utódait: szintén három kölyköt, akik, mivel apjuk bengáli, anyjuk pedig jávai tigris volt, alfajhibridnek számítottak. Az elkövetkező években a két nősténynek, illetve Emírnek, a hímnek köszönhetően rendszeressé vált a gyermekáldás a tigriseknél, s a kölykök egyre nagyobb számban sikerrel fel is cseperedtek. A budapesti születésű fiatalok a megfelelő idő elteltével rendszerint más állatkertekbe kerültek. Például Caesarina egyik kölykét, Cézárt a Belgrádi Állatkert vásárolta meg 1937-ben, Saxa egyik kölyke, Seriff pedig 1935-ben, ötéves korában a Bécsi Állatkert lakója lett.

A legtöbb állatkertben ebben az időben a tigriseket a bengáli alfaj egyedei képviselték. A jávai tigrisek – mint amilyen Saxa is volt – ritkaságnak számítottak. És ugyancsak kevés állatkert akadt, ahol szibériai tigrisekkel is foglalkoztak, ez utóbbi alfajnak a tartása ugyanis inkább a második világháború után „jött divatba". Nálunk azonban már a háború előtt is volt szibériai tigris, az 1937. november 8-án a Hagenbeck cégtől vásárolt Luna nevű nőstény személyében.

Nahar, az 1959. október 4-én született szunda, azaz jávai tigris kölyök. Szülei, Fatima és Bengál az Állatkert első tigrisei voltak a második világháborút követően. Szelei László felvételeA második világháborút csak kevés állat élte túl, így a háború utáni időszakot tigris nélkül kezdte meg az Állatkert. És az első években nem is igen volt mód arra, hogy a hiányokat pótolják. Így először csak 1950 nyarán sikerült újabb tigriseket beszerezni: egy tenyészpárt a hollandiai Tilburgból, Fatime és Bengál személyében. A két állat nászából 1952 decemberében születtek az első kölykök, és ettől kezdve megint folyamatos volt a tigrisek bemutatása Állatkertünkben, illetve rendszeresen születtek kölykök is. Bengál és Fatime, a hím állat neve ellenére jávai tigrisek voltak, de az 1950-es évek derekára már bengáli tigriseket is beszereztünk, majd később, 1971-ben elkezdtünk újra szibériai tigrisek tartásával foglalkozni.

Az 1970-es évek eleje Állatkertünk tigrisei szempontjából különleges időszak volt. Először is, a meglévő, 1912-ben épült, s addigra is csak kismértékben korszerűsített férőhelyek mellett egy teljesen új kifutórendszer épült, elsősorban a tigrisek számára (habár az egyik részében egy ideig hópárducokat is tartottunk). Ennek a létesítménynek az eredeti tervdokumentációját a Lipcsei Állatkerttől kaptuk, ezeket a terveket kellett aztán az építészeknek a helyi viszonyokhoz alakítani. Az újonnan épült kifutó lett a lakhelye az 1971-ben érkezett három szibériai tigrisnek, Lunának, Bolygónak és Achillnek (bár Achill, a hím állat időnként az egyik sziklakifutó lakója is volt), akiktől az elkövetkező években rendszeresen születtek újabb és újabb kistigrisek. Néhány évig még voltak bengáli tigriseink is, de végül teljesen a szibériai tigrisek tartására és szaporítására rendezkedtünk be, mind a ma napig.

Huszár Sándor vezető főápoló Naharral, akit kölyökkora óta ismert. Simay István felvétele 1967-bőlEgyébként nemcsak az új kifutó tervei érkeztek a Lipcsei Állatkertből, hanem maguk a tigrisek is. Ez nem volt akármi, hiszen Lipcse, bár az akkori NDK-hoz tartozott, az állatkertészet számos területén az élmezőnyben járt, és a tigrisek nemzetközi törzskönyvét is itt vezették, illetve vezetik mind a mai napig. Ez pedig jól példázza azt, hogy még az egykori vasfüggönytől keletre eső országok állatkertjei között is több olyan akadt, elsősorban az akkori NDK-ban és Csehszlovákiában, amely számos tekintetben a nyugati viszonyokhoz közelítő lehetőségeket kapott. Ez azonban a mi Állatkertünkre akkoriban sajnos egyáltalán nem volt igaz.

Tigriseink olyan szaporának bizonyultak, hogy az 1980-as évek végén átmenetileg korlátozni kellett a gyermekáldást a tenyészállatok különválasztásával. A tigriseket állatkerti szaporítását ugyanis már akkor is nemzetközi tenyészprogram hangolta össze. A budapesti tenyészállatoknak pedig olyan sok leszármazottjuk volt már akkorra, hogy az egyensúly megtartása érdekében átmenetileg szüneteltetni kellett a tigrisek szaporítását. A szünet végül nyolc évig tartott, legközelebb 1990. szeptember 28-án születhettek kistigrisek Budapesten.

Bolygó, a szibériai tigris 1978-ban született kölykeivel. Kapocsy György felvétele Tigriseink tartásában jelentős változás történt a 2001-es esztendőben. A lipcsei tervek szerint épült, két részből álló kifutórendszert ugyanis, amelyet már néhány évvel korábban egyetlen nagyobb kifutóvá nyitottunk egybe, jelentősen átalakítottuk, a területét pedig ötszörösére növeltük. Így jött létre az a komplexum, amely azóta is a tigrisek, és a perzsa leopárdok otthona Állatkertünkben. A kifutórendszer 2001. december 20-án került átadásra. Az új lakosztályt birtokba vevő tigrispár egymásra találása igen emlékezetes volt.

Az akkor már régebb óta nálunk élő hím, Argun mellé ugyanis egy Lyes nevű nőstény érkezett Skóciából. Összeszoktatásukat – a szakma szabályainak megfelelően – úgy kezdtük el, hogy a két, egymással szomszédos, de átmenetileg különválasztott kifutórészbe engedtük ki őket úgy, hogy az elválasztó kerítésen keresztül ismerkedhessenek ugyan, de egyelőre még ne férjenek egymáshoz. A tervek szerint napokig, hetekig tartottuk volna így őket, mielőtt az összeengedésre sor kerül. De mindkét állat annyira szeretett volna átjutni a szomszédban lakó jövendőbelijének, hogy ezt látva – nem akarván a szerelmesek útját állni – a lehető leghamarabb összeengedtük őket.
A legutóbbi években Niva és Norbi, a szibériai tigrispár képviselték a tigriseket Állatkertünkben. Niva 2006. augusztus 3-án született, és 2010 óta él Budapesten, Norbi pedig 2003. március 15-én látta meg a napvilágot és 2004-ben lett Állatkertünk lakója. Kettőjük szászából összesen öt kölyök született, akik azóta már felcseperedtek, és manapság más, javarészt németországi állatkertek lakói.

Ahogy néhány héttel ezelőtt megírtuk, Norbi nemrégiben az „örök vadászmezőkre" költözött. 18 évével tekintélyes korú állatnak számított, hiszen a tigrisek a természetben átlagosan 8-12 évig élnek, az ennél hosszabb élettartam már ritkaságnak számít. Az állatkertekben persze hosszabb az élettartamuk, de a 18 év már az állatkerti tigriseknél is tekintélyes kornak mondható, különösen hím állatok esetében, akik rendszerint rövidebb ideig élnek, mint a nőstények.

Jelenleg tehát a tigriskifutót a megözvegyült Niva lakja, de a budapesti tigrisek története a jövőben is folytatódni fog.