Nyitvatartás

H-P:9.00-17.30 Szo-V:9.00-18.00
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

A koalák első éve Budapesten 2015. december 28.

A 2015-ös esztendő egyik legnagyobb eredménye, hogy intézményünk csatlakozott a koalatartó állatkertek „klubjához”. Cikkünkben felidézzük a koalák érkezésének előzményeit, s azt is, mi történt Vobarával és Nur-Nuru-Binnel az elmúlt tíz hónap során.

2015. március 5-én mutatkoztak be a koalák a magyarországi nagyközönségnek. Korábban ugyanis sem a mi állatkertünkben, sem más hazai állatkertben nem voltak koalák, mi több, Európának abban a felében, amely az egykori vasfüggönytől keletre esett, soha még eddig nem fordult elő, hogy valamelyik állatkertben koalát láthatott volna a nagyközönség. Nem véletlenül neveztük el tehát a március eleji eseményt a koalák „ősbemutatójának”.

A koaláink története persze nem ekkor kezdődött. Az előkészületek ugyanis jó két éven keresztül eltartottak. A koalák beszerzése ugyanis nem úgy történik, hogy az ember elmegy a „koala” boltba, hanem csak az arra alkalmas állatkerteknek adatik meg, hogy ezt a fajt bemutassa. Az Ausztrálián kívüli állatkertekben élő koalák nincsenek túl sokan. Akad belőlük az USA-ban, Izraelben, Japánban és néhány európai állatkertben. A mi kontinensünkön a létező sok száz állatkert közül – bennünket is beleszámolva – mindössze nyolc ország kilenc állatkertjében kerülnek bemutatásra. Ezek a koalák valamennyien az ausztrál állam tulajdonában állnak, s az ausztrál kormány, illetve annak illetékes szervei nagyon szigorú feltételekhez kötik a koalák tartásának engedélyezését. Mi több, a dologba beleszólása van a San Diegói Állatkertnek, amely az Ausztrálián kívüli állatkerti koalák programjának irányítója, illetve Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) erszényesekkel és tojásrakó emlősökkel foglalkozó szakmai testületének is.

A koalákat tartó állatkertek körét csak lassan, lépésről lépésre bővítik, annak megfelelően, hogy az Ausztrálián kívüli állatkerti koala állomány (elsősorban Európában és Észak-Amerikában) milyen ütemben gyarapszik. A programhoz természetesen sokkal több állatkert szeretne csatlakozni, mint ahányra lehetőség van, ezért a döntéshozók a legszigorúbb szempontok alapján választhatják ki, hogy melyik kertet tartják érdemesnek a koalatartásra.

A szempontok egy része azzal függ össze, hogy általában milyen a szóban forgó állatkert: milyen színvonalon gondoskodik az állatokról és más szakmai feladatairól, milyen mértékben vesz részt az ismeretterjesztésben, mekkora a látogatottsága, mekkora az ismertsége és a szakmai súlya. De természetesen azt is megvizsgálják, hogy az adott állatkert milyen eredményeket tud felmutatni az ausztrál állatvilág, s ezen belül is főképp az ausztráliai erszényesek tartásában, bemutatásában, szaporításában, általában a róluk való gondoskodás terén.

Miután a fenti szempontok alapján eldöntötték, hogy egy állatkert egyáltalán szóba jöhet-e jövőbeni koalatartóként, górcső alá veszik az intézmény koalák tartásával kapcsolatos konkrét felkészültségét. Rendelkezni kell például megfelelő férőhellyel a koalák számára, méghozzá olyannal, amely megfelel a vele szemben támasztott szigorú követelményeknek. Aztán rendelkezni kell olyan dolgozókkal, állatgondozókkal és állatorvosokkal, akik megfelelő tapasztalatokkal bírnak a koalák gondozása terén. S végül biztosítani kell a friss eukaliptusz lomb folyamatos és biztonságos utánpótlását is. Csak ezek teljesülésekor kaphatja meg egy állatkert a végső engedélyt arra, hogy koalák tartásába fogjon, illetve ezt is teljesítenie kell ahhoz, hogy koalákat kapjon.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a felkészülés bizonyos értelemben már másfél évszázaddal ezelőtt megkezdődött. Az intézmény ugyanis már megnyitása óta foglalkozik ausztrál erszényesekkel, s számos jelentős eredményt is elért az évtizedek során. A legutóbbi ilyen eredmény a vombatok sikeres szaporítása volt, amely nemcsak azért számít jelentősnek, mert az elmúlt negyedszázadban ez egyetlen más európai állatkertben sem sikerült, hanem azért is, mert a koaláknak történetesen a vombatok a legközelebbi rokonaik.

2014-ben megkezdődött az új Koalaház és a hozzá tartozó egyéb terek kialakítása. Közben az állatkerti munkatársak olyan továbbképzéseken vettek részt, amelyeket már régebb óta koalákat tartó kertekben tartottak annak érdekében, hogy a gondozók elsajátíthassák a koalákkal kapcsolatos gyakorlati fogásokat. Ráadásul a képzésre épp azokban az állatkertekben került sor, ahonnan a két budapesti állat érkezett, így munkatársaink személyesen is megismerkedhettek az állatokkal, még mielőtt azok megérkeztek volna ide.

Komoly előkészítést igényelt a friss eukaliptusz lomb biztosítása is. E téren szerencsére komoly segítséget kapott az Állatkert a DHL Express jóvoltából. A világhírű szállítmányozó cég vállalta a szállítás lebonyolításként, méghozzá díjmentesen, mint a koalák platinafokozatú támogatója. Az első próbaszállítmányok természetesen már az előtt megérkeztek, hogy a koalákat útnak indították volna.

A két állat, Nur-Nuru-Bin és Vobara február végén érkezett meg. Róluk, és általában a koalákról honlapunk megfelelő aloldalán már nagyon sok mindent elmeséltünk. Arról azonban még kevés szó esett, hogy mit hozott az elmúlt tíz hónap koaláink életében.

Mindenekelőtt egy új otthont, amelyhez hozzá kellett szokniuk. Ez azonban szerencsére gond nélkül megtörtént, amit viselkedésük, táplálkozási kedvük és testsúlyuk alakulása is igazol. A számukra biztosított eukaliptusz is kiválóan bevált, ami nem is meglepő, mert nemcsak mi, hanem szinte az összes többi európai koalatartó állatkert is onnan szerzi be a lombot, ahonnan mi hozatjuk. Gondozóikkal is nagyszerű a kapcsolatuk, habár el lehet mondani, hogy a két állat messze nem egyforma személyiség. Nur-Nuru-Bin viszonylag nyugodtabb, békésebb állat. Vobara azonban, ha épp nincs kedve ahhoz, hogy a gondozók kézbe vegyék, és mondjuk feltegyék a mérlegre, néha harapni próbál. Ez lehet, hogy furcsán hangzik azok számára, akik a koalák bájos külseje alapján együgyű, birka türelmű és teljesen ártalmatlan állatra számítanak, ugyanis a koalák karmolni és harapni is képesek. Ez persze nem valami gonosz praktika a részükről, hanem egyszerűen vannak dolgok, amikhez időnként nincsen kedvük, s mivel ezt élőszóban nem tudják kifejezni, fizikai formában igyekeznek a tudtunkra adni.

Az alatt a csaknem tíz hónap alatt, amióta a koaláinkat láthatja a közönség, több százezren voltak kíváncsiak rájuk. Alighanem az irántuk mutatkozó érdeklődésnek is köszönhető, hogy az idei évben még a tavalyi 1 millió 77 ezresnél is magasabb lesz az Állatkert éves látogatottsága.