A Mhorr-gazellák megmentése 2013. november 18.
Az ősz folyamán két alkalommal is volt szaporulat a Szavannakifutóban, illetve a hozzá tartozó istállókomplexumban látható Mhorr-gazelláknál. Ennek az örvendetes eseménynek a kapcsán érdemes röviden megismerni ezeket a ritka patásokat, illetve azokat az erőfeszítéseket, amelyeket intézményünk – más állatkertekkel együttműködve – végez a megmentésük érdekében.
Az arab eredetű, de ma már az egész világon elterjedt „gazella" névvel illetett állatok a párosujjú patások rendjébe (Artiodactyla), azon belül pedig a tülkösszarvúak családjába (Bovidae) tartoznak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az antilopokkal, hanem például a kecskékkel, juhokkal, és persze a különféle tulkokkal is – szegről-végről – rokonságban állnak. Azokat a fajokat, amelyeket gazelláknak szoktunk nevezni, a zoológusok az Antilopini nevű csoportba osztják be, habár ide tartozik az indiai antilop és a vándorantilop is. A gazellák közül az egyik legnagyobb testméretű fajnak a dámgazella (Nager dama) számít. Ezt a fajt 1766 óta ismeri a tudomány. Őshazája Afrika északi fele, elterjedése nyugaton Marokkótól Szenegálig, keletre pedig egészen Szudánig tart. Sajnálatos módon azonban ezen a területen ma már egyáltalán nem gyakoriak a dámgazellák, élőhelyük néhány kisebb, szigetszerű foltra zsugorodott. Így a faj ma kritikusan veszélyeztetettnek számít.
A dámgazellának három különböző alfaja ismert. Ezek közül kettő, a törzsalak (N. d. dama) és a Csádtól Szudánig őshonos szudáni alfaj (N. d. ruficollis) egyaránt kritikusan veszélyeztetett, a harmadik, eredetileg Marokkó, Nyugat-Szahara, Mauritánia és Szenegál állatvilágához tartozó alfaj, az úgynevezett Mhorr-gazella (N. d. mhorr) viszont már teljesen kipusztult a vadonból. Szerencsére állatkertekben még maradt néhány példány, így lehetőség van a Mhorr-gazella megmentésére, hasonlóan ahhoz, ahogyan az állatkertek más, a vadonban már kihalt állatokat, például az európai bölényt is sikeresen megmentették.
A világ állatkertjeiben jelenleg mintegy másfélszáz Mhorr-gazella él. Egy kisebb nyájra való a Fővárosi Állat- és Növénykertben is akad, így természetes, hogy mi magunk is részt veszünk e ritka patások megmentésében. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége, melynek tagsága tartja a világ Mhorr-gazella állományának nagyobbik felét, 1990 óta tart fenn tenyészprogramot a Mhorr-gazella, és a másik két alfaj, tehát lényegében a dámgazellák állatkerti szaporításának összehangolása céljából. A szakemberek azonban nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt azért, mert a másfélszáz állatra tehető állomány valójában nem számít túl nagynak, ráadásul a tenyészprogram megindítása előtt kevésbé figyeltek oda a rokontenyésztések elkerülésére. Így a meglévő állomány genetikai háttere sem alakult a legszerencsésebben, s az állományban rendszeresen jelentkeznek is azok a nehézségek, amelyek a jelentősebb mértékben beltenyésztett populációkban rendre meg szoktak jelenni. Bár a szaporulat többé-kevésbé rendszeresnek mondható, meglehetősen nagy arányban fordulnak elő az életképtelenség határán lévő újszülöttek. Ezeket általában mesterségesen kell nevelni, de a kicsik gyakran olyan öröklött hátránnyal indulnak, hogy a legnagyobb gondosság mellett sem mindig sikerül életben tartani őket a felnőttkor eléréséig.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol 2008 óta foglalkozunk Mhorr-gazellák tartásával és szaporításával, természetesen mi magunk is érzékeljük ezeket a nehézségeket, amelyekkel minden olyan állatkert, amely ezekkel az állatokkal foglalkozik, kénytelen szembenézni. Állataink szerencsére elég rendszeresen szaporodnak, de a legtöbbször nálunk is mesterséges nevelésre van szükség, s bizony az is előfordul, hogy ezt nem koronázza siker. Munkatársaink azonban – élükön a gondozókkal és az állatorvosokkal – nem adják fel egykönnyen. A sokszor az éjszaka közepén is rendszeres elfoglaltságot jelentő mesterséges nevelés minden nehézségét felvállalva igyekeznek rendbe hozni azt, amit az emberiség a Mhorr-gazellák végveszélybe sodrásával elrontott.
Az idei évben – reméljük, nem kiabáljuk el – egészen bíztatóan alakul a Mhorr-gazella szaporulat sorsa. Összesen ugyanis két kicsi látott napvilágot: az egyik szeptember 19-én, a másik pedig október 7-én. Noha az ő esetükben is szükség volt mesterséges nevelésre, és alkalmanként állatorvosi segítségre, jelenleg úgy tűnik, hogy az egyedfejlődés legkritikusabb időszakát sikeresen átvészelték. Mi több, a napokban rövid időre már a kifutóra is ki lehetett engedni az apróságokat a felnőtt gazellákkal együtt.