Nyitvatartás

 

November 11-től ZÁRVA további intézkedésig

Jegyinformációk

 

Olvasd el, hogyan változik belépőink érvényessége.

A nyuszi nem játékszer! 2021. március 25.

Hanem élőlény, akinek jóllétéért a gazdi felelősséggel tartozik! A felelős állattartásra mindig érdemes felhívni a figyelmet, de a húsvét közeledtével a téma különösen időszerű. Állatkertünk már évtizedek óta sokat tesz a húsvéti nyuszik védelméért

Sok családban generációk óta él az a szokás, hogy húsvétkor nyuszit vásárolnak a gyerekek kedvéért. Ez önmagában nem is lenne baj, ha minden ilyen esetből igazi társállattartó szituáció kerekedne, ahol a gazdi felelős módon viseli gondját kedvencének. A gyakorlatban viszont inkább az volt a jellemző, hogy az ünnepi lelkesedés elmúltával ezeknek az állatoknak kétségessé vált a sorsa.

Jóllétükkel sokáig alig foglalkozott valaki. Az 1990-es évek elején azonban Állatkertünk az elsők között hívta fel a figyelmet a húsvéti nyuszik (kiscsibék stb.) vásárlásának állatvédelmi szempontjaira. Hiszen mi már akkor egyik fontos küldetésünknek tartottuk, hogy a felelős állattartás gondolatát és szemléletét terjesszük, annál is inkább, mert ezt akkor jogszabály még nem írta elő (hiszen az állatvédelmi törvényt csak 1998-ban fogadták el).

Felelős állattartás, felelős nyúltartás
A nyuszi nem játék! Persze a nyúltartás sok örömet okozhat gyereknek és felnőttnek egyaránt, de sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy élő, érző állatról van szó, akinek megvannak a maga igényei. Az állattartó pedig köteles az állat elhelyezéséről, táplálásáról, gondozásáról, felügyeletéről, tisztán tartásáról, szükség esetén gyógykezeléséről az állat biológiai igényeinek megfelelően, a jó gazda gondosságával gondoskodni. Igen: köteles! A dolog ugyanis nem az állattartók egyéni belátására, vagy arra van bízva, hogy ők maguk mennyire tartják fontosnak a felelős állattartás eszméjét, hanem ezt az állatvédelmi törvény egyértelműen előírja számukra.

A nyulak társállatként való tartása persze nem szükségszerűen kapcsolódik a húsvéti ünnepekhez. De a dolog állatvédelmi szempontjai ilyenkor különösképpen előtérbe kerülnek. Hiszen a húsvéti nekibuzdulásból történő nyúlvásárlás, nyúltartás esetén a szokásosnál is nagyobb a kockázata annak, hogy a gazdi nem gondolja át a dolgot kellőképpen, s ennek később a nyuszi „issza meg a levét".

A húsvéti nyulakkal kapcsolatban kezdettől fogva az volt, és ma is az a legfontosabb üzenetünk, hogy a nyulak beszerzését, vásárlását mindig előzze meg annak alapos mérlegelése, hogy a leendő gazdi valóban felelős módon tud-e gondoskodni az állatról! S ha ezzel kapcsolatban kétségek merülnek fel, akkor inkább le kell mondani az állattartásról.

Valójában ezt nemcsak a nyulak esetében, és nemcsak húsvétkor fontos ez, hanem mindig, amikor állattartásról, társállat beszerzéséről van szó. Végig kell gondolni az indítékokat, hogy pontosan miért is szeretnénk állatot tartani, és hogy tudjuk-e vállalni az ezzel kapcsolatos életmódváltozást. Például egy nyúl akár egy évtizedig is élhet, és már előre tudni kell, hogy ki gondoskodik majd róla, ha a család például nyaralni megy. Ha ugyanis nem gondolunk át előre minden lehetőséget, utóbb olyan kényszerű megoldások születhetnek, amelyek ritkán használnak az állatnak. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az állattartást, így a nyuszi beszerzését is hasonló alapossággal és felelősséggel kell mérlegelni, mint mondjuk a gyermekvállalást.

Azoknak, akik a dolgot alaposan mérlegelve arra jutottak, hogy az elkövetkező években egy nyuszi gazdijává válnak, Állatkertünk a nyulak tartásával kapcsolatos információkkal, tanácsokkal igyekszik segíteni. Ezeket, ahogy az elmúlt bő negyedszázadban mindig, most is közzétesszük (mostani cikkünk végén is olvashatók). Megjegyezzük azonban, hogy a tájékozódásnak is mindig meg kell előznie az állat beszerzését, tehát az állattartónak az is dolga, hogy még az állattartás megkezdése előtt kellő ismereteket szerezzen arról, mire is lesz szüksége kedvencének, és hogyan gondoskodhat róla.

A felelős nyúltartásra emellett hosszú idő óta azzal is igyekszünk ösztönözni az embereket, hogy alternatív lehetőségeket kínálunk. Az egyik ilyen alternatív lehetőséget a nyuszisimogatás jelenti, amit már jó ideje minden húsvétkor megszervezünk (habár most, hogy a világjárvány miatt átmenetileg zárva vagyunk, erre természetesen nincs lehetőség). Persze itt is figyelni kell az állatvédelmi szempontokra, így a húsvéti állatkerti nyuszisimogató folyamatos felügyelet mellett szokott működni, a simogatható nyulak pedig váltott műszakban „teljesítenek szolgálatot".

Alternatív lehetőség a nyuszik jelképes örökbefogadása is, amelyre Állatkertünk Alapítványánál a zárva tartás ellenére is van lehetőség (hiszen az örökbefogadás online is intézhető, és az örökbe fogadható állatok között üregi nyúl is akad). Sőt mi több, Alapítványunk idén még „nagy nyúl név-választó" játékot is hirdetett! Az Állatkertünkben élő üregi nyulak közül ugyanis jelenleg csak kettőnek, Kázmérnak és Kendének van neve. Három másik állatnak viszont az Alapítvány Facebook-oldalán lehet március 25-től 28-ig, azaz csütörtöktől vasárnapig kommentben neveket javasolni, illetve az egyes névjavaslatokat lájkolni. A most még névtelen nyulak a három legtöbbet lájkolt nevet kapják majd (egyébként az Alapítvány húsvéti képeslapküldő szolgálatot is indított).

Sokan még talán arra is emlékeznek, hogy Állatkertünk a múltban azzal is igyekezett segíteni a húsvéti nyulak védelmét, hogy be is fogadott olyan nyuszikat, akiket a gazdik már nem akartak tovább tartani. Ezeknek az állatoknak aztán mi kerestünk szerető gazdit, sokszor civil állatvédő szervezetekkel együttműködve. Az 1990-es években, amikor még nem volt elterjedt a felelős állattartás gondolata, ez a lehetőség sokat segített a nyulak védelmében. Emellett megnyugtató megoldást jelentett azokra az esetekre, amikor valaki ajándékba, meglepetésként kapta az állatot, így nem volt neki felróható, hogy nem mérlegelte előzetesen, mit vállal a nyúltartással, és önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy hosszú távon nem tudott a nyusziról gondoskodni.

Az idő előrehaladtával azonban, ahogy a húsvéti nyulakkal kapcsolatos állatvédelmi szempontok egyre ismertebbé váltak, azt tapasztaltuk, hogy szinte már csak azok hoztak be az Állatkertbe nyulat a húsvéti ünnepek után, akik eleve azzal számoltak, hogy a megvásárolt állatot csak addig tartják, amíg a húsvéti lelkesedés tart, utána pedig „lepasszolják" az Állatkertbe. Ezek az emberek tehát úgy értelmezték a dolgot, hogy az Állatkert a „megunt" húsvéti nyuszikat fogadja be, holott a mi értelmezésünk szerint ilyen fogalom, hogy „megunt" állat, igazából nem is létezhetne, hiszen az állattartásnak a gazdi és az állat közötti felelős kapcsolaton kell alapulnia.

Mivel a „lepasszolós", „megunt" nyuszis szemléletet nem tartottuk összeegyeztethetőnek a felelős állattartás gondolatával, a húsvéti nyuszik befogadását lépésről lépésre megszüntettük, és 2008 óta már egyáltalán nem fogadunk be tapsifüleseket. A húsvéti nyulak védelmével kapcsolatos minden más tevékenységünket viszont azóta is folytatjuk. Így minden húsvétkor felhívjuk a figyelmet a felelős állattartásra, tanácsokat adunk a nyulakról való gondoskodáshoz, és alternatív lehetőségeket (például a már említett jelképes örökbefogadást, vagy – ha nem kell épp zárva tartanunk – a nyuszisimogatót) is kínálunk, hogy azok se maradjanak ki a húsvéti nyuszi élményből, akiknek nem áll módjukban, hogy egy nyúlról akár egy évtizeden át felelősséggel gondoskodjanak.

Tanácsok nyúltartóknak
Az állatok kiválasztásánál a legfontosabb szempont általában az egyéni ízlés és szimpátia szokott lenni. Hiszen a házi nyúlnak a tenyésztő munka nyomán igen sok különféle fajtája alakult ki, amelyek méretben, színben, a szőrzet hosszában és sok más jellemzőt tekintve is jelentősen különbözhetnek egymástól. Fontos azonban, hogy kerüljük az egészen kicsi nyúlfiak vásárlását. Persze még aranyosabbak a felnőtteknél, de nem árt tudnunk, hogy a kisnyulak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak megfelelő tejjel történő táplálását is biztosítania kell, ez pedig kezdő nyúltartóknak semmiképpen nem javasolt. A legjobb, ha ennyire fiatal nyulakat nem vásárlunk meg, bármennyire is aranyosak.

Ami a nyulak elhelyezését illeti, arra többféle megoldás is kínálkozik, attól függően, hogy az állattartó pontosan milyen lakóhelyen (társasházi lakás, kertes ház stb.) él. Manapság leginkább a lakásban való tartás a jellemző. Erre a célra a kereskedelemben megfelelő ketrecek szerezhetők be, de érdemes a nyulat időnként a ketrecből kiengedni, hogy a lakás erre alkalmas helyiségeiben mozoghasson. Ezzel kapcsolatban persze fontos tudni, hogy a nyúl nem feltétlenül válik szobatisztává (bár ilyen esetről is tudunk), illetve előfordulhat, hogy a lakás bizonyos berendezési tárgyait (széklábak, szabadon futó kábelek, tapéta) megrágcsálja. Kertes házban szóba jöhet a kültéri nyúlketrec is, illetve szép időben akár kisebb, ideiglenes kifutót is lehet rögtönözni kedvencünk számára, lehetőleg a kert füves részein. Amikor a család a kertben tartózkodik, és tud figyelni az állatra, a nyulat is ki lehet hozni a ketrecből egy ilyen kifutóba.

A legtöbb probléma a nyulak etetésével, takarmányozásával szokott előfordulni. Elsősorban azért, mert az állatok etetésével, illetve speciálisan a nyulak takarmányozásával kapcsolatban is több elterjedt tévhit létezik.

Az egyik ilyen téves elképzelés, hogy a különféle eledelek egyfajta fokozati sort alkotnak, melynek élén az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek vannak, utána azok, amelyeket az embereknek már nem lehet odaadni, de az állatoknak még igen, s végül azok, amelyeket már sem az emberek, sem az állatok nem fogyaszthatnak. Ebből a szemléletből sokak számára az következik, hogy ami az ember számára megfelelő, az biztosan jó lesz az állatnak is. Ennek alapján aztán a csokoládétól a kenyéren át a pörköltig mindenféle, eredetileg emberi fogyasztásra szánt ételt kínálnak a nyúlnak, ami finoman szólva nem használ neki. Tudomásul kell venni, hogy az állatok világában különféle táplálkozási irányok vannak. A kutatók egyedül az emlősök körében tizenhat ilyen táplálkozási alkalmazkodási irányt mutattak ki (vagyis jóval többet az iskolában tanított növényevők, ragadozók és mindenevők kategóriáknál). S mivel az ember és a nyúl táplálkozás szempontjából meglehetősen különbözők, az emberi fogyasztásra szánt ételek nem feltétlenül alkalmasak a nyulak etetésére.

A másik tévhit, hogy a nyulak sárgarépán és káposztán élnek. Kétségtelen, hogy mindkettő szerepelhet az étlapjukon, de csak ezeken nem lehet tartani őket, a káposzta etetésével pedig különösen kell vigyázni, mert túlzott mennyiségben felfúvódást, sőt gyomor- és bélhurutot, esetenként pedig akár golyvát is okozhat.

A nyulak etetésével kapcsolatban a legtöbb kezdő állattartó olyasféle információt várna, hogy mi az a két-három takarmányféleség, amelyet, ha ad az állatnak, azzal meg is oldja az etetését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a valóságban akkor járunk el a leghelyesebben, ha az állatnak kellően változatos takarmányt biztosítunk. Igen sokféle eledel jöhet szóba, de ezek mennyisége és aránya egyáltalán nem mindegy, úgyhogy ahhoz, hogy valóban mindent elmondjunk a nyulak takarmányozásáról, oldalak tucatjait kellene teleírnunk.

Azért, hogy mégis megfelelő támpontot adjunk, azt javasoljuk, hogy az otthon, kedvtelésből tartott nyúl esetében az úgynevezett kombinált takarmányozást válasszuk. Ez azt jelenti, hogy a takarmány egyrészt a kereskedelemben beszerezhető tápokon, nyúltápon alapuljon, másrészt egyéb takarmányokon.

A táp mellett szól egyrészt az, hogy teljes értékű takarmány, vagyis a jó minőségű táp kielégítő arányban tartalmazza a nyúl számára szükséges táplálóanyagokat. Ráadásul a fogak megfelelő kopásához is hozzájárul, amivel megelőzhetjük a metszőfogak rendellenes túlnövését.

A tápon kívül érdemes a nyúlnak szénát is adnunk. Ez a takarmányféleség valójában a legelőn kaszált fű, amelyet szárítással tartósítanak. A nyulak számára klasszikus takarmány, ráadásul hozzájárul a táplálék megfelelő rosttartalmához is. A rostban szegény takarmányozás nem tesz jót a nyúl szervezetének, továbbá a tisztálkodás során lenyalt szőr is felhalmozódhat a tápcsatornában, ha kevés rostot etetünk az állattal.

Ugyancsak fontos takarmánynak számítanak a különféle zöldtakarmányok, mindenekelőtt a lucerna és a különböző fűfélék, de szóba jöhet a csibeúr, a pitypang, a csalán, vagy akár a fiatal nád és sás is. A gyakorlatban persze leginkább lucernával etetik a nyulakat, erről azonban tudni kell, hogy bizonyos körülmények esetén ennek is lehet puffasztó hatása, illetve bélhurutot is okozhat. Ezt egyrészt úgy lehet elkerülni, ha nem nedvesen, hanem kissé fonnyasztva adjuk az állatoknak, másrészt, ha a téli időszak után (amikor nem lehet lucernát kaszálni) a szénáról lucernára térünk át, a takarmányváltást folyamatosan valósítjuk meg (vagyis keverjük a szénát és a lucernát, előbbiből fokozatosan egyre kevesebbet, utóbbiból egyre többet adunk). Ha a nyúlnak füvet gyűjtünk, azt száraz, árnyékmentes helyről érdemes.

A fentiek mellett még legalább százféle takarmány jöhet szóba a nyúl esetében, de ezek között vannak, amelyek mára „kimentek a divatból" (pl. a csigaliszt), más részük (pl. silókukorica, borsóhéj) pedig egy-két nyulat tartó, élelmiszerboltokban, piacon vagy hipermarketekben vásárló állattartók számára nehezebben beszerezhető. Könnyen hozzáférhető viszont a tök, a dinnye, a káposzta, a spenót, a saláta, sárgarépa, cékla, illetve szóba jöhet a főtt burgonya is, ezeket azonban csak kis mennyiségben, és sosem magukban érdemes etetni. Emellett meg lehet próbálkozni a lombtakarmánnyal, azaz leveles gally kínálásával is: a nyúl nemcsak a leveleket fogja jóízűen elfogyasztani, hanem a kérget is. Fontos azonban, hogy kerüljük a mérgező növényeket, és hullott lombot semmiképp ne adjunk a nyúlnak!

Ha a nyúl számára új takarmányt kínálunk, érdemes először óvatosan, kis mennyiséggel próbálkozni. Emellett oda kell figyelnünk a higiéniára is: kerüljük a földdel szennyezett, piszkos takarmányt!

Érdemes néhány szóban kitérni a nyulak itatására is. Sokan ugyanis vitatják, hogy szükség van-e az itatásra egyáltalán. Az igaz, hogy az állatok a vízszükségletüket nemcsak ivóvízből, hanem két másik forrásból (a takarmányban lévő vegetációs vízből, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező anyagcserevízből) is fedezik, s megfelelő nedvdús takarmány esetén a nyúl számára ez utóbbi kettő is elegendő lehet. Táp és széna mellett azonban mindenképpen szükség van ivóvízre, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy igazából az a legszerencsésebb, ha a nyúl előtt folyamatosan ott van az ivóvíz. Az itatás történhet itatóedényből is, de ennek tisztát tartása komoly figyelmet igényen, mert a nyúl hajlamos belehordani az alomanyagot, vagy akár a takarmányt is. Önitató alkalmazása esetén viszont természetesen nincs ilyen probléma.