Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

A szárazságtűrés szuperhősei 2019. július 16.

Mindenki hallott már a tevék különleges szárazságtűrő képességéről. De vajon hogyan képesek olyan sokáig kibírni ivóvíz nélkül? A púpban tárolt zsír, az állat viselkedése és takarékos vízgazdálkodása, valamint különleges vére is segítenek ebben.

A tevék Állatkertünk egyik klasszikus látnivalójának számítanak, hiszen már az 1866-os megnyitáskor is voltak tevéink, és az elmúlt évtizedekben is mindig, lényegében szünet nélkül láthatta őket a nagyközönség, még ha időnként változott is a kerten belül bemutatásuk pontos helye. Manapság az Állatkert klasszikus területe, és új játszóparkunk, a tavaly megnyílt Holnemvolt Vár közötti átjárónál található a tevék kifutója.

A tevéket gyakran emlegetik a „sivatag hajójaként", és mindenki tudja róluk, hogy rendkívüli szárazságtűrő képességekkel rendelkeznek. Akár egy hétnél is tovább képesek életben maradni a tikkasztó hőségben, anélkül, hogy akár egy csepp vizet is innának, sőt, nemcsak túlélik a szélsőséges körülményeket, hanem közben még nagy utak megtételére, nehéz málhák cipelésére is képesek. Persze utána azért inniuk is kell, hogy regenerálódjanak.

A száraz vidékeken élő állatok mind megtalálták a módját annak, hogy túléljenek a szélsőséges körülmények között. Vannak közöttük olyanok, amelyeknek egyáltalán nincs is szükségük ivóvízre. A szervezetüknek persze kell a víz, de tudnivaló, hogy az állatok háromféle módon jutnak hozzá ehhez az élet szempontjából oly fontos vegyülethez. Az ivóvíz mellett ugyanis ott van még a táplálék víztartalma, amit vegetációs víznek szoktak nevezni (habár ez inkább a növényevőknél indokolt elnevezés), illetve az anyagcserevíz, amely a szervezetben lejátszódó anyagcserefolyamatok, például egyes anyagok kémiai lebontása során keletkezik. Mármost azoknál az állatoknál, amelyek egyáltalán nem isznak vizet, egyszerűen úgy működik a szervezet, hogy annak vízigényét a vegetációs és az anyagcserevíz is kielégíti, így ívóvízre már nincs szükség.

Mivel a teve ilyesmire nem képes, hiszen előbb-utóbb azért innia kell, első látásra nem is ő tűnik a szárazságtűrés igazi „szuperhősének". Az igazság azonban az, hogy az ivóvizet egyáltalán nem igénylő állatok rendszerint sokkal kisebbek, mint a teve, így a szárazságtűrés is kisebb kihívást jelent élettani szempontból. A teve méretű emlősök közül azonban aligha van még egy, amely ilyen jól viselné a szárazságot.

A tevék szárazságtűrő képessége régóta foglalkoztatja az embereket. S mivel már akkor is igyekeztek rá magyarázatot találni, amikor a tudományos megismerés módszere még nem kristályosodott ki, igazolt ismeretek helyett legendák kaptak szárnyra. A nagyhatású antik szerző, Plinius például úgy vélte, hogy a teve azért bírja sokáig víz nélkül, mert a gyomrában vizet tárol. Ezt aztán több mint ezer éven át mindenki elfogadta, anélkül, hogy utánajártak volna a dolognak. A nagynevű brit seborvos, Everard Home azonban 1806-ban maga is utána kívánt járni a dolognak, s végül arra jutott, hogy semmi nincs a teve gyomrában, amely alátámasztaná azt a hiedelmet, hogy a teve ott, mint valami tömlőben vizet tárolna.

Az is világos, hogy a teve púpjában sem víz van, hanem zsírszövet tölti ki. A púpok teltsége az állat kondíciójának a függvénye, illetve kezdetben a korának is, mivel a tevecsikók – az ellés megkönnyítése érdekében – üres púpokkal születnek. A púpokban tárolt zsír egyrészt az átmeneti táplálékhiányt segít átvészelni, ami szintén nem haszontalan a gyér táplálékot kínáló sivatagos vidéken való átkeléskor, ráadásul vizet is praktikusabb így tartalékolni, mintha a púp „víztartályként" működne. A zsírok lebontásakor ugyanis a szervezetben kémiai úton víz, úgynevezett anyagcserevíz is keletkezik. Nem is kevés, egy kiló zsírból csaknem másfél liternyi vizet nyerhet a szervezet. Nem véletlen, hogy sok más sivatagi állat is rendelkezik „zsírdepókkal".

A tevék szárazságtűrő képessége persze nemcsak a már említett zsírtartalékra vezethető vissza, hanem például az állatok viselkedésére, szervezetük víztakarékos működésére, vagy például vörösvértesteik tulajdonságaira. Ez utóbbi a kulcsa annak, hogy a tevék szervezete olyan jól tűri a kiszáradást. Ha egy ember a testsúlyának 12 %-át kitevő vizet veszít, életveszélyes állapotba kerül. A teve azonban 30-40 %-nyi vízveszteséget is képes elviselni. Ilyenkor persze a vér víztartalma is lecsökken, besűrűsödik, ahogy a fizika mondja, megnő a viszkozitása, azaz a belső súrlódása. A teve keringése mégsem omlik össze, mert a vörösvértestek az emlősöknél általában szokásosnál kisebbek, ráadásul nem kerek, hanem ovális alakúak, „áramvonalasabbak", mint más emlősöknél. Arról már nem is szólva, hogy ezek a sejtek akkor sem pukkadnak ki, ha két és félszeresükre dagadnak, ami akkor hasznos, amikor a teve végre vízhez jut, és teleissza magát. Ilyenkor ugyanis néhány perc alatt akár 90-120 litert is felhörpinthet.

A mi állatkerti tevéinknek persze nem nagyon kell megcsillogtatni kiváló szárazságtűrő képességüket, hiszen kifutójukban folyamatosan hozzá tudnak férni az ivóvízhez. Ráadásul az Állatkertben eleve kedvező a mikroklíma, és a sok árnyat adó fa meg szabad vízfelület miatt a nagy melegben is kellemesebb itt, mint mondjuk a város belsejében.

És ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy mivel nálunk kétpúpú tevék élnek, nemcsak a szárazságot viselik jól, hanem a hideget is. Hiszen őshazájukban nemcsak kontinentális sivatagok vannak, hanem olyan vidékek is, ahol télen hideg van, sőt még hó is akad. Ezért aztán azon sem kell meglepődni, ha télen a hóesésben látjuk őket.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.

Vásárolj Állatkerti belépőjegyet sorban állás és tranzakciós díj nélkül a mobiloddal. Részletek