Alaposan meg kell fontolni a nyúlvásárlást! 2016. március 22.

Több évtizedes hagyomány, hogy húsvét közeledtével sokan élő állatokat vásárolnak: kiscsibét, kiskacsát, néha bárányt, leggyakrabban pedig különféle nyulakat. Sajnos sokan csak „idényszerű házikedvencként” tekintenek ezekre az állatokra, így sorsuk és jóllétük az ünnepek után hamarosan kérdésessé válik. A Fővárosi Állat- és Növénykert – több mint huszonöt éve – elsők között hívta fel a figyelmet a húsvéti nyulakkal kapcsolatos állatvédelmi problémákra, s a húsvéti ünnepek közeledtével azóta is minden évben foglalkozunk a kérdéssel.

Az Állatkert nyulakkal kapcsolatos állatvédelmi tevékenységének legfontosabb eleme mindig is az volt, hogy igyekszünk meggyőzni a húsvéti nyúlvásárláson gondolkodó embereket, fontolják meg, tudnak-e tartósan, a jó gazda gondosságával eljárni a nyúltartás során. Ez egyébként nem csupán az egyes emberek személyes értékrendjén múló kérdés, hanem az állatvédelmi törvény minden állattartóra vonatkozó előírása.

Azokat, akik felelősségük tudatában a nyúltartás mellett döntenek, az Állatkert szaktanácsokkal tudja segíteni a nyulakról való gondoskodásban. Ezek a tudnivalók kicsivel lejjebb olvashatók. Azok számára pedig, akik felelős döntés alapján inkább nem vásárolnak nyulat, a húsvétkor nyuszisimogatóval teremtünk lehetőséget arra, hogy ne maradjanak ki a „nyuszi élményből”.

Az állatkerti nyuszisimogató a japánkert és az óriásvidrák lakhelye között, a Noé-arénában kerül kialakításra. A simogatóban „szolgálatot teljesítő” nyulakat rendszeres időközönként cseréljük, a tapsifüleseket felügyelet mellett lehet majd simogatni.

Amellett, hogy Állatkertünk negyedszázada minden húsvétkor felhívja a figyelmet a felelős nyúltartásra, szaktanácsokat ad, illetve „nyuszi élményt” biztosít az intézmény területén, régebben nyulakat is befogadtunk a húsvéti ünnepek után. Ez utóbbi lehetőséggel az 1990-es évek közepén azoknak kívántak segíteni, akik pusztán ismerethiány miatt, esetleg önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy az ünnep után nem tudtak gondoskodni a tapsifülesekről. A 2000-es évek végére viszont már főként olyan emberek hoztak be nyulat, akik eleve azért nem foglalkoztak az állattartás felelősségének kérdésével, mert kifejezetten azzal számoltak, hogy az ünnep után a nyulakat – és ezzel a felelősséget is – úgymond „lepasszolják” az Állatkertnek. A nyulak befogadása így állattartással kapcsolatos felelősség megkerülésével járó magatartást erősítené, ami ellentétes Állatkertünk törekvéseivel. Éppen ezért 2008 óta már nem fogadunk be húsvéti nyuszikat.

FONTOS TUDNIVALÓK A NYÚLTARTÁSRÓL

A vásárlók körében a kicsi nyulak a népszerűek, ezért a törpenyúl fajták mellett gyakran árulnak egészen fiatal nyulakat is. Fontos tudnivaló azonban, hogy a nyúlfiak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak – megfelelő tejjel történő – táplálását is biztosítania kell. A legjobb azonban, ha ilyen fiatal nyulakat nem vásárolunk meg, bármennyire is aranyosak.

A nyúl nem ugyanazt eszi, mint az ember, a vasárnapi ebéd maradékát tehát ne is próbáljuk odaadni neki! Ugyanez vonatkozik a csokoládéra és hasonló nyalánkságokra! Igen elterjedt tévedés, hogy a nyúl fő tápláléka a sárgarépa vagy a káposzta: ezeket inkább csak kiegészítésként érdemes etetni velük. A legjobb, ha a nyúl táplálékának alapját a boltokban kapható nyúltáp képezi. A táp táplálóanyag-tartalmát tekintve teljes értékű, ráadásul a fogak megfelelő kopását is elősegíti. Emellett fontos a jó minőségű, nem poros vagy túlzottan szúrós széna is. Ez utóbbira már csak azért is szükség van, mert a nyulaknak megfelelő mennyiségű rostra van szüksége. A táp és a széna mellé kiegészítésként adhatunk sárgarépát, karalábét, retket, káposztát, esetleg friss zöldet is. A nyúl vízigénye – ha nem csak tápot és szénát, hanem zöldségeket is kap – nem túl jelentős; ennek ellenére helyes, ha van előtte ivóvíz.

A nyúlfiak számára 20-30 °C, a felnőttek számára a 15-20 °C a megfelelő hőmérséklet. A nyulakat leggyakrabban dróthálós nyúlketrecben tartják. Sokan a lakásban is szabadon engedik a házikedvencként tartott tapsifülest, ám ilyenkor számítani kell rá, hogy az állat megrághatja például a szabadon futó kábeleket, a tapétát, illetve a bútorok lábait is.