Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Állatkerti háziállatok 2014. március 13.

Fontosnak tartjuk, hogy a vadállatok mellett háziállatokat is bemutassunk. Részben azért, mert szelídségük folytán ezeknél az állatoknál könnyebben megoldható, hogy a közönségünk közel kerüljön hozzájuk. Másrészt azért is, mert a városlakó emberek számára a gazdasági haszonállatok számára ezek a jószágok ugyancsak egzotikumot jelentenek. Ráadásul a mi intézményünk világviszonylatban is úttörő szerepet vállalt e téren az állatkerti szakmán belül. Az itt olvasható cikk részletesebben is beszámol a háziállatok állatkerti tartásáról.

Az állatkerteket a legtöbben olyasfajta intézményként képzelik el, ahol elsősorban távoli tájak egzotikus vadjait mutatják be a nagyközönségnek. Természetesen ez igaz is, egy komolyabb állatkertből nem hiányozhatnak az oroszlánok, a zsiráfok, vagy éppen a majmok sokasága. Ugyanakkor az állatkertek ma már világszerte gondot fordítanak arra is, hogy a vadállatok mellett háziállatokat is bemutassanak.

Napjainkban az emberek többsége ugyanis már városlakónak számít. Ez nemcsak azt jelenti, hogy legtöbben teljesen elszakadtak a természet közelségétől, hanem olyan gazdasági haszonállatokkal sem találkoznak, amelyek néhány generációval ezelőtt mindenki számára ismerősek voltak. Mára oda jutottunk, hogy nem mindenki tudja megkülönböztetni a lovat a szamártól, a kecskét a birkától, vagy a kacsát a libától, és az sem olyan magától értetődő mindenki számára, hogy a boltok polcain található tej, tojás vagy hús egészen pontosan honnan származik. Már csak emiatt is helyes tehát, ha az állatkertek háziállatokat is bemutatnak. Ráadásul vannak olyan fajták is, amelyek ma már veszélyeztetettek, mert egykori gazdasági jelentőségüket időközben elvesztették. Ezek megőrzése már csak azért is fontos, mert az ilyen fajták sokszor egy-egy tájegység, ország vagy nemzet kulturális örökségének is fontos részét képezik.

Háziállatokkal persze kezdettől fogva lehet találkozni az állatkertekben, ha másért nem, hát azért, mert a gépesítés elterjedését megelőző időkben sok állatkerti üzemi feladat ellátáshoz is haszonállatokra, például igás állatokra volt szükség. Az első olyan állatkert azonban, ahol kifejezetten bemutatási szempontból jelentőséget tulajdonítottak a háziállatok bemutatásának, éppen a Fővárosi Állat- és Növénykert volt. Amikor ugyanis a kert első nagy átépítésére 1909 és 1912 között sor került, a szakmai koncepciót kidolgozó állatkerti igazgató, Lendl Adolf a háziállatok, és ezen belül a hagyományos magyar fajták bemutatása mellett foglalt állást. Ekkor létesült az idők során többször átalakított, átépített parasztudvar is.

Nemzetközi összehasonlításban Lendl messze megelőzte a korát. Hiszen az állatkerti szakmában csak az 1960-as és 1970-es években kezdtek elterjedni azok a nézetek, amelyek alapján Lendl Adolf már bő fél évszázaddal korábban nagy jelentőséget tulajdonított a háziállatok bemutatásában. A nemzetközi állatkerti évkönyv 1976-ban szentelt külön szekciót a témával foglalkozó szakcikkeknek, mivel a téma akkorra kezdett polgárjogot nyerni a szakmai nyilvánosság körében. Nyugat-Európában főként a Duisburgi Állatkert akkori igazgatója, Wolfgang Gewalt karolta fel a háziállatok állatkerti bemutatásának ügyét. Persze ehhez tudni kell, hogy a jeles német szakember nagyon szerette a magyarokat, és jól ismerte, mi több, követésre érdemes példának tartotta a Fővárosi Állat- és Növénykert gyakorlatát.

A háziállatok bemutatása Állatkertünkben az idők során nemcsak bemutatási, oktató és ismeretterjesztő jelentőséggel bírt, hanem a ritkuló fajták megmentése terén is. A magyar kutyafajták között több olyan is akad, amelynek fennmaradásában az egykori állatkerti kutyakennelekben zajlott tenyésztő munka kulcsfontosságú volt. Ez persze összefüggött azzal, hogy a korabeli ebtenyésztés néhány jeles szaktekintélye, Anghi Csaba vagy Raitsits Emil történetesen az Állatkert vezető munkatársai voltak. Ugyancsak fontos szerephez jutott az intézmény a „Kárpátok pónijának" is nevezett hucul ló magyarországi állományának megmentésében. Az Északkeleti-Kárpátok mentén kialakult, aránylag kis termetű, szívós, eredetileg hegyi terepen hátas, málhás és fogatos lóként használt fajta hazai állománya második világháborút követően részben elpusztult, részben szétszóródott, így a hazai hucul populáció csaknem teljesen elveszett. Az 1960-as években azonban Anghi Csaba, Állatkertünk akkori főigazgatója összegyűjtötte a még fellelhető állatokat, létrehozva azt a hucul ménest, amely ma az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Jósvafő feletti karsztvidéken legel.

Napjainkban a közönség több bemutatóhelyen is láthat háziállatokat. A parasztudvarban hucul ló, mangalica sertés, magyar tarkamarha és különféle baromfifajták képviselik a régi és régen honosult magyar fajtákat. De akadnak itt nyulak, az állatsimogatóban pedig kameruni juhok és törpekecskék várják a látogatókat. A szezonálisan működő póniparkban többféle lófajtával is megismerkedhetnek az érdeklődők, de akad itt szamár, sőt tengerimalac is. Ez utóbbiakat Dél-Amerikában háziasították, tehát egzotikus háziállatoknak számítanak, éppen úgy, ahogy az Állatkertünkben szintén látható alpakák, a kétpúpú tevék, illetve a Dél-Ázsiából való „púpos marhák", a zebuk is.

A 2014-es szezonban háziállataink nagy része a megszűnt Vidámpark egykori területére költözik át, így itt még több érdekes és barátságos háziállattal találkozhat majd a közönség.