Ausztrál állatok Budapesten 2015. február 20.
Cikksorozatunk első részében azt tekintettük át, hogy mit is kell pontosan érteni ausztrál állatok alatt, a második részben pedig azzal foglalkozunk, hogy mennyire elterjedtek az ausztrál állatok a világ állatkertjeiben, illetve, hogy hol, és mióta tartanak koalákat a világ állatkertjeiben. Mostani cikkünk azzal foglalkozik, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertben mikor milyen ausztrál állatokkal találkozhatott a nagyközönség.
Az ausztráliai fauna bemutatása Állatkertünkben már a megnyitáskor, 1866. augusztus 9-én megkezdődött. A madarak között több ausztrál kakadufaj került bemutatásra, volt emu, és egy Derby-kengurut is láthatott a nagyközönség. Igaz, hogy ebben az időben a papagájokat kajdácsoknak nevezték, a kengururól meg nem tudták eldönteni, hogy „kenguruh”-nak, vagy esetleg ugránynak kellene-e hívni őket. És ha már a neveknél tartunk, Ausztráliát sem így, hanem Új-Hollandiának nevezték.
Az 1800-as évek további évtizedeiben általában a kenguruk képviselték az ausztrál faunát, de egyes időszakokban volt rókakuzu, sőt vombat is. Az ebben az időben tartott szárnyasokról már kevesebbet tudunk, de szinte biztos, hogy a „kajdácsok” között többnyire ausztrál kakadukat is tartottak.
Az Állatkert 1909 és 1912 között lezajlott átépítése során az ausztráliai fajok számára is új állatházakat, férőhelyeket alakítottak ki. A mai Makiház épületében kaptak helyet a különféle kenguruk, de volt itt vombat, sőt még hosszúcsőrű hangyászsün is. A Madárház térségében szintén sok ausztrál faj került bemutatásra: a már klasszikusnak számító papagájok és emuk mellett például kazuárokat is tartottak.
A két világháború közötti időszakban az ausztrál fauna bemutatását érintő legfontosabb változás az volt, hogy az Afrika-társaskifutó átadásával megüresedett régi zebraistállót kenguruházzá alakították át. Az erszényesek többsége tehát ide, a mai Mérgesház helyén állt épületbe került át. Ugyanakkor az ausztrál madárvilág fajgazdagsága is gyarapodott, méghozzá egy pár talegallával. A tojásuk kiköltésére óriási keltetődombot építő madarak sajátos építő tevékenysége óriási sikert aratott a korabeli közönség körében.
Budapest ostroma olyan súlyos károkat okozott az Állatkertben, hogy csak maroknyi állat élte túl a második világháborút, ráadásul ezek között egyetlen ausztrál faj sem akadt. A déli kontinens faunájának bemutatása így csak 1950-től kezdve folyatódott. Ekkor érkezett például a háború utáni időszak első kenguruja egy Sanyi nevű Bennett-kenguru személyében. Ez az állat ráadásul minden rekordot megdöntő, matuzsálemi kort ért meg.
Az ausztrál erszényesek bemutatásának legfőbb helye természetesen a Kenguruház volt, bár az 1956-tól 1973-ig Budapesten élt vombat történetesen a Majomházban kapott helyet. A kenguruállomány az 1950-es években különösen gazdag volt, több olyan fajjal is, amely Ausztrálián kívül igen nagy ritkaságnak számított.
A kenguruknak otthont adó régi házat a rendszerváltoztatás idején teljesen újjáépítették, s ettől kezdve gyakran hívták Ausztrálháznak is. Az igazság azonban az, hogy nemcsak ausztrál állatok laktak benne. Az 1991 májusában megnyílt állatház földszintjén többféle kenguru, illetve egy nagy népszerűségnek örvendő erszényes ördög kapott helyet. Az emeleten az éjjel aktív állatok számára alakítottak ki speciális, fordított világítási programú bemutatóhelyet: itt a keleti foltos erszényesnyestek, a kovarik, az ecsetfarkú patkánykenguruk, a rókakuzuk és a földi kuszkuszok képviselték az ausztrál régió állatvilágát.
Amíg a múltban az Állatkert területi felosztását döntően rendszertani szemlélet jellemezte (vagyis az ausztrál emlősök a Kenguruházban, az ausztrál madarak a Madárház térségében, az ausztrál hüllők a pálmaházi terráriumban, az ausztrál ízeltlábúak pedig a Rovarházban laktak), manapság a térségben honos állatok többségét egymás szomszédságában, az úgynevezett Ausztrál zónában találjuk.
Az Ausztrál zóna kialakulásának folyamata már 1997-ben megkezdődött az emugyep létrehozásával, noha ez az emuknak és egy vöröshasú filanderkengurunak otthont adó kifutó a főbejárat közelében került kialakításra. A következő lépést a Dombház átadása, majd a kenguruknak a Dombház melletti kifutókba történő átköltöztetése jelentette. Az új Ausztrálház – az egykori Madárház Kós Károly tervezte épületében – 2010-ben nyitotta meg kapuit, majd szomszédságában is egyre-másra kerültek kialakításra olyan létesítmények, amelyek az ausztrál régió fajainak adnak otthont. Az ausztrál zónában kaptak helyet a 2011-ben érkezett csupaszorrú vombatok, a 2013-ban érkezett erszényesnyestek, kovarik, illetve a hangyászsünök is. 2014-ben az Ausztrál zóna részeként került kialakításra az Ausztrál ösvény is, ahol a közönség akár be is mehet az itt látható emuk és Bennett-kenguruk közé. S természetesen ebben a zónában kerestünk helyet annak a már felépült állatháznak is, amelybe 2015 tavaszán a koalák költözhetnek be.
Sorozatunk következő – utolsó előtti – részében arról lesz szó, hogy milyen előkészületeket teszünk a hamarosan érkező koalák fogadására.
