Nyitvatartás

H-V: 9:00-16:00 

Részletek>>>

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 3300 HUF Gyermek jegy: 2200 HUF

Az ausztrál régió különleges állatvilága 2015. február 1.

Hamarosan koala érkezik Állatkertünkbe. A nagy eseményre ötrészes „koalaváró” cikksorozattal készülünk, melynek mostani, első részében arról esik szó, hogy miért él olyan sok különleges, a világ más tájairól hiányzó élőlény az ausztrál régióban.

Az emu Ausztrália jellegzetes futómadaraKoala, vombat, kenguru, hangyászsün, kacsacsőrű emlős – néhány ausztrál állatkülönlegesség, amely kizárólag ebben a régióban fordul elő. De vajon tényleg ezek a távoli világrész legjellemzőbb állatai? És ha igen, mi az oka annak, hogy éppen Ausztráliában él ennyi különleges, a világ más tájairól teljesen hiányzó állatfaj?

Először is azt kell tudunk, hogy ha „ausztrál állatokról” beszélünk, akkor az alatt mindjárt több dolgot is érthetünk. Például az ország, az Ausztrál Államszövetség állatvilágát, vagyis azokat a fajokat, amelyek ennek az országnak a földrajzi határain belül élnek. A helyzet azonban az, hogy nagyon sok a hasonlóság például Ausztrália északi, északkeleti területeinek állatvilága, illetve Új-Guinea szigetének állatvilága között. Ez utóbbi területén azonban két ország is osztozik, hiszen a sziget keleti fele Pápua Új-Guineához, a nyugati pedig Indonéziához tartozik. És vannak még a térségben kisebb szárazulatok is, mint például az Aru-szigetek, vagy a Fűszer-szigetek, amelynek állatvilága szintén hasonló. Éppen ezért amikor az állatokkal foglalkozó szakemberek az ausztrál régió állatairól beszélnek, abba ezek a területek is beleszámítanak. Az állatföldrajz – más néven zoogeográfia – valójában nem is a földrajzi atlaszokból ismerős földrészekben gondolkodik, hiszen az állatok elterjedését a szóban forgó területek földtörténeti múltja is befolyásolja. Például néhány ezer évvel ezelőtt – amikor a világtengerek szintje a mainál több tíz méterrel alacsonyabb volt – még száraz lábbal át lehetett sétálni Ausztráliából Új-Guinea szigetére. Természetes hát, hogy a két vidék állatvilága hasonló, még ha ma már tengervíz is hullámzik közöttük.

Ausztráliában a hattyúk feketék - kivéve fióka korukbanAz ausztráliai faunabirodalom (Notogeának is nevezik) a legtágabb értelmezés, ebbe még Új-Zéland állatvilága is beletartozik. Ezt a faunabirodalmat nyugaton az úgynevezett Wallace-vonal választja el az orientális faunaterülettől, amely viszont Dél- és Délkelet-Ázsiát foglalja magába. A Wallace-vonalat a délkelet-ázsiai és az ausztráliai fauna közötti átmenetet tanulmányozó, de a Darwinnal egy időben közzétett evolúcióelmélete nyomán is ismert tudósról, Alfred Russsel Wallace-ról nevezték el.

A keák egyedül Új-Zélandos honosakAz ausztrál régió faunájában nagyon magas az endemikus, tehát a csak itt honos állatfajok, sőt állatcsoportok száma. Ilyen állatcsoportot alkotnak például a tojásrakó emlősök, az erszényesek számos csoportja, így a kenguruk, a koalák, a vombatok, a bandikutok, a kúszó erszényesek és a ragadozó erszényesek is. A régió sajátos állatai közé tartoznak a paradicsommadarak, a lantfarkú madarak, illetve – ha Új-Zélandot is beleszámoljuk – a keák és a kivifélék is.

Annak okára, hogy az ausztrál régióban ilyen sok különleges, máshol nem honos állat él, a földtörténeti múlt segít rávilágítani. Évmilliókkal ezelőtt a kontinensek egyetlen hatalmas szárazulatot (Pangea) alkottak, amely előbb egy északi (Laurázsia) és egy déli részre (Gondwanaföld) szakadt. A déli fél tovább darabolódott, így alakult ki a mai Dél-Amerika, az Antarktisz és Ausztrália. A szétszakadt kontinensek az évmilliók során egyre távolabb kerültek egymástól. Ennek következtében Ausztrália több tízmillió éven át a többi kontinenstől teljesen el volt szigetelve, így ott igen különleges állatvilág alakult ki. Az ausztráliai szárazföld még tízezer évvel ezelőtt is összefüggő szárazulatot alkotott Tasmániával, Új-Guineával és számos más kisebb szigettel. Csupán a világtengerek szintjének megemelkedése miatt került víz alá a szigeteket a kontinens fő szárazulatától elválasztó terület. Ezért lehetséges, hogy Ausztrália és a környező szigetek állatvilága nagyon hasonló. A többi földrész állatvilága viszont egészen más, hiszen ezek a kontinensek, Európa, Ázsia, Afrika, illetve Észak- és Dél-Amerika az őskontinens szétszakadása óta is viszonylag hosszú időn át kapcsolatban álltak egymással.

A kenguru Ausztrália címerállatának számítA többi kontinens közül még Dél-Amerika állatvilága hasonlít valamennyire az ausztrál régió faunájára, hiszen azt megelőzően, hogy önállóvá vált volna, az ausztrál kontinens az Antarktisszal és Dél-Amerikával volt összekapcsolódva. Ez az oka annak is, hogy például az erszényesek egyes csoportjai, például az oposszumok Dél-Amerikában, és nem Ausztráliában őshonosak. Van némi átfedés az ausztrál fauna és Délkelet-Ázsia élővilága között is, de ennek csak az az oka, hogy bizonyos állatok az indonéz szigetvilágon át már évmilliókkal ezelőtt eljutottak Ausztráliába. A gyümölcsevő denevérek légi úton érkeztek, Ausztrália őshonos rágcsálóinak ősei pedig uszadékfán hajózva juthattak el a délkelet-ázsiai szigetekről a déli kontinensre.

Az ausztrál régió állatvilágát emellett azért is tarjuk különlegesnek, mert az európai felfedezők csak viszonylag későn jutottak el erre a területre. Jóllehet egyes hajósok már a 17. században is megfigyelték a sajátos ausztrál állatvilág egy-egy képviselőjét, alaposabb megismerésük csak a 19. század elején kezdődhetett meg.