„Barlanglakó” cápa a Cápasuliban 2019. július 5.
Állatkertünk tavaly májusban megnyílt játszóparkjának, a Holnemvolt Várnak egyik legérdekesebb látványossága a Cápasuli, amelyet múlt decemberben adtunk át a nagyközönségnek. A Cápasuli lakóinak érkezéséről annak idején egy kisfilmet is közzétettünk, a legérdekesebb lakókat, így a feketefoltú szirtcápákat, a rozsdás és a homokszínű dajkacápákat, a zebracápát, a különféle rájákat és rajhalakat, illetve a „cápaevő" óriás fűrészes sügért pedig külön is bemutattuk. Sőt mi több, még azzal a kérdéssel is foglalkoztunk, hogy mi az igazság a cápák veszélyességével kapcsolatos hiedelmekből.
Amikor a Cápasuli megnyílt, szó esett arról is, hogy néhány hónappal a nyitást követően további állatok, köztük újabb cápák érkezésére is lehet számítani, hiszen a Cápasuli „osztályait" fokozatosan népesítjük be „nebulókkal". Az újabb állatok nemrégiben meg is érkeztek, amint azt egyik legújabb kisfilmünkben is látni lehetett. Az újonnan érkezett állatok között vannak zebracápák is, amely fajt már eddig is láthatta a közönség, de most egy helyett már három egyed képviseli őket, illetve két teljesen új, korábban be nem mutatott cápafaj is.
A két új faj egyike a fehéruszonyú, vagy más néven fehérfoltú szirtcápa, amelynek tudományos neve (Triaenodon obesus) mindjárt egy zoológiai tréfának mondható. Az obesus szó ugyanis latinul elhízottat, kövéret jelent, ezért is hívják az elhízást orvosi műszóval obezitásnak. Mármost a fehéruszonyú szirtcápa egyáltalán nem kövér! Éppen ellenkezőleg: még a cápák közül is kitűnik különösen karcsú testalkatával. Az állat számára ez különösen azért hasznos, mert a korallszirtek közötti hasadékokba, résekbe, üregekbe bemenekülő zsákmányállatokhoz ott is hozzáfér, ahová más cápák már képtelenek. Emellett ő maga is szeret ilyen üregekben pihenni, olyannyira, hogy a Hawaii környéki vizekben a vízfelszin alatti lávabarlangokban is megfigyeltek már pihenő fehérfoltú szirtcápákat. Persze azért nyíltabb területeken, a nagyobb kiterjedésű, homokos tengerfenéken is otthonos, feltéve, hogy a tengerfelénk nincs túlságosan mélyen.
Ez a cápafaj úgynevezett indopacifikus elterjedésű állat, ami alatt azt kell érteni, hogy az Indiai- és a Csendes-óceán térségében is őshonosnak számít. Leggyakrabban Afrika keleti 
partjai mentén (tehát az Indiai-óceán nyugati partvidékén), a Madagaszkár könyéki vizekben, a Vörös-tengerben, az Ádeni-öbölnél, India partjai mentén, az indokínai partoktól Indonézián át Ausztrália északi partvidékééig, illetve a csendes-óceáni szigetvilágon át egészen Hawaii-ig lehet találkozni vele, sőt még Közép-Amerikai csendes-óceáni partvidéke mentén is előfordul. A korallszirti élőhelyeken érzi magát igazán otthon, és általában az aljzat, a tengerfenék közelében szeret tartózkodni. Ezért aztán az olyan élőhelyeket kedveli, ahol a tenger mélysége nem haladja meg a 40 métert. Persze ha nagyon muszáj, mélyebbre is tud merülni: Okinawa környékén 300 méteresnél nagyobb mélységben is megfigyelték már.
A fehérfoltú szirtcápa tápláléka nagyrészt korallszirti halakból áll, de gyakran eszik lábasfejűeket és különböző rákokat is. Gyakorta szerepelnek az étlapján angolnák, ezekhez is könnyebben fér hozzá, mint más, kevésbé vékony cápafajok. A rákok kemény páncélját pedig nagy ügyességgel képes összetörni.
Bár a fehéruszonyú szirtcápa sikeres ragadozó, őrá is vadásznak nagyobb ragadozók, mondjuk a tigriscápák, vagy esetleg a nagyobb termetű óriás fűrészes sügérek is. Emellett az ember is halássza ezeket a cápákat, különösen a Dél-Ázsia, illetve Madagaszkár partjaihoz közel eső vizekben. A tenger természeti erőforrásainak egyre növekvő kiaknázása miatt ez a faj is ritkulóban van, így a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUSN) Vörös listáján „a veszélyeztetettség közeli" kategóriába sorolják.
Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.
Vásárolj Állatkerti belépőjegyet sorban állás és tranzakciós díj nélkül a mobiloddal. Részletek