Bodza örökölte anyja szaporaságát 2017. október 17.

A Nagyszikla oldalában, a Mérgesházzal szemben látható indiai antilopok (Antilope cervicapra) különösen szaporák, még akkor is, ha az antilopok többségéhez hasonlóan ellésenként csak egyetlen utódot szoktak a világra hozni.

A két anyaállat közül az idősebbik – tisztes nevén Bambi – már tizenkét borjat hozott a világra. A tizenkét borjú közül a legutóbbi – egy Ennio nevű hím utód – június 11-én jött a világra, az eggyel korábbi borjú 2016 decemberében, az őt megelőző pedig 2016 májusában. Ha egy kicsit utánaszámolunk a dolognak, és figyelembe vesszük, hogy az indiai antilopoknál a vemhességi idő 5-6 hónap szokott lenni, akkor világos, hogy Bambi újabb és újabb utódai rendszerint a biológiailag lehetséges legrövidebb időn belül követik egymást.

A tízéves anyaállat kiváló szaporaságát – úgy tűnik – utódaira is átörökítette. Bodza nevű, 2013 novemberében született lányára biztosan, hiszen a most is nálunk élő fiatal nőstény esetében az újabb és újabb ellések között eltelt idő ugyancsak rövid szokott lenni. Bodza eddig négy borjúnak adott életet, és ha a legutóbbi három ellés időpontjait (2016. június 3., 2017. február 3., 2017. október 9.) összevetjük, azt láthatjuk, hogy azok között szinte pontosan 8-8 hónap telt el. Bodza esetében tehát valamivel több idő telik el két utód világra jövetele között, mint az anyja, Bambi esetében, de ez így is igen jó szaporaságnak mondható. Egyébként sem a rekordvadászat a cél (annál is inkább, mert az időzítés teljes egészében az antilopokra van bízva), hanem az, hogy rendszeresen, a tenyészállatok biológiai hajlandóságának megfelelő időközönként lehessen utódokkal, méghozzá egészséges utódokkal megörvendeztetni az Állatkertünket felkereső nagyközönséget. De épp a szaporaságnak köszönhető, hogy a kertünkbe látogatók szinte mindig láthatnak valamilyen fejlettségű utódot indiai antilopjainknál.

A legutóbbi jövevény – aki tehát a fiatalabbik nőstény, Bodza, illetve a tenyészhím, Enzo nászából született – elég sokat tartózkodik a kifutó valamelyik rejtett szegletében, ami persze a korának megfelelő, a természetben is megfigyelhető viselkedés. Előfordul, hogy első látásra nem is könnyű megtalálni, csak akkor, ha az ember alaposan szétnéz a kifutóban. Érdemes a szárazárok sarkában, a kifutó bal hátsó sarkában lévő, a takinnal szomszédos kerítésszakasznál, vagy pedig a kifutó jobb oldali felében álló fák tövében, esetleg a bealmozott pihenőrészen keresni, mert rendszerint ezeken a nem túl szem előtt lévő helyeken szokott pihengetni.