Nyitvatartás

 

November 11-től ZÁRVA további intézkedésig

Jegyinformációk

 

Olvasd el, hogyan változik belépőink érvényessége.

Csak azt a sünt mentsük, aki tényleg segítségre szorul! 2020. október 28.

Ha egy sün november elejéig nem éri el a 300 grammos súlyt, segítség nélkül nem tudja átvészelni a telet. Az ennél nagyobb, termetesebb sünöknek azonban nem kell segítség, sőt még árthat is, ha feleslegesen fogjuk be őket. Figyeljünk oda rájuk!

Állatkertünk vadállatmentő központjában, ahol a mentett állatok legnagyobb részét kitevő madarak mellett rendszeresen foglalkozunk sünökkel is, az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a jószándékú emberek által behozott sünök harmadának semmilyen baja nem volt, és így jobb lett volna inkább ott hagyni őket, ahol megtalálták. Ezért most nemcsak a sünök védelmére hívjuk fel a figyelmet, hanem arra is, hogy csak azt a sünt kell menteni, amelyik tényleg segítségre szorul!

Előfordult már olyan eset is, hogy valaki azért hozott be egy sünt az állatkerti mentőközpontba, „mert az erdőben találta", nyilvánvalóan távol a civilizáció kényelmet szolgáló vívmányaitól. Így munkatársainknak először azt kellett elmagyarázniuk, hogy az erdő a sün természetes élőhelye, ahol alapesetben nagyszerűen boldogul emberi gondoskodás nélkül is. Többször előfordult az is, hogy városi közparkokban talált sünöket hoztak be azért, mert azt gondolták, hogy a sünök csak a fővárosi közigazgatási határain kívül találják meg a számításukat. Pedig Budapest 525 négyzetkilométernyi területén számos olyan élőhely van, amely kiválóan alkalmas a sünök számára, ideértve például az olyan közparkokat is, mint a Városliget, a Népliget vagy éppen a Margitsziget.

Ugyancsak jellemző, hogy az őszi időszakban, amikor a téli álomra való felkészülésben lemaradt, „méreten aluli" sünök valóban segítségre szorulnak, olyan méretű és kondíciójú egyedeket is behoznak vadállatmentő központunkba, akik pedig vígan képesek lennének áttelelni.

Általában azok a fiatal sünök vannak ilyenkor veszélyben, akik a nyári szaporodási időszak végén születtek, és ezért nem képesek a hideg időszak beköszöntéig elérni azt a fejlettséget, kondíciót és tápláltságot, amelyre a téli álomhoz szükség lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokat az állatokat kell télre befogadni, akik november elejére nem érik el a 300 grammos, azaz a 30 dekás súlyt. Ehhez képest előfordul, hogy 400, 500, vagy akár 600 gramm körüli sünöket is behoznak, „méreten alulinak" gondolva őket.

Állatkertünk természetesen továbbra is arra bíztat mindenkit, hogy ha valóban segítségre szoruló sünt, vagy más védett, illetve fokozottan védett állatot találnak, nap közben hozzák be az intézmény vadállatmentő központjába (előtte érdemes telefonon tudakozódni). Ugyanakkor a segítségre nem szoruló sünökkel mindenki akkor teszi a legjobbat, ha inkább békén hagyja őket, mert a felesleges befogás, szállítás nemcsak kényelmetlenséget okoz a sünöknek, hanem olyan kockázatokat, amelyeket csak indokolt esetben érdemes vállalni.

Ha valóban segítségre szoruló sünt talál valaki, akkor viszont fontos az is, hogy semmiképp ne próbálja meg magánszemélyként otthonában átteleltetni. A mentett sünökről való gondoskodáshoz megfelelő szakmai tapasztalatra van szükség, nem is szólva arról, hogy védett állatként a sün otthoni tartása még akkor is a jogszabályokba ütközik, ha az egyébként a legjobb szándékból történne.
A télre készülő sünökre egyébként az avarégetés miatt is fontos odafigyelni. Az ősz második felében ugyanis a lombhullás miatt egyre nagyobb mennyiségben összegyűlő avart a kiskertekben rendszerint kupacokba szedik össze, s gyakran előfordul, hogy fel is gyújtják. Ám mindez sajnos épp abban az időszakban történik, amikor a sünök telelőhelyet keresnek, és sokszor pont az ilyen avarkupacokba vackolják be magukat. Az avarégetés mellett persze sok más alternatíva is létezik (például a komposztálás), de ha már mindenáron avarégetésre kerül sor, fontos, hogy az avar előtte át legyen forgatva, hogy biztosan kiderüljön, nem rejtőzik-e benne egy téli álomra készülődő sün!

Állatkertünk vadállatmentő központjába egyébként került már be olyan sün, akit az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. Az állatnak az összes tüskéje lepörkölődött és két hónapon át orrfacsaró füstszagot árasztott. Égési sérülései lassan gyógyultak, de végül két évnyi ápolás után teljesen rendbejött, s miután meggyógyult, tovább folytathatta megszokott életét természetes élőhelyén.

Az Állatkert vadállatmentő tevékenységéről további információk itt olvashatók.