Családi örömök a vízidisznóknál 2019. április 5.

Legifjabb vízidisznó kölykeink ugyan már több hónaposak, de születésükkor még hűvös volt, és ezért a Dél-Amerika ház belső terében tartózkodtak, ahol látogatóink talán kevésbé vették észre őket. A jó idő beköszöntével azonban a vízidisznók már a szabad ég alatt, a Dél-Amerika kifutóban tartózkodhatnak, s itt már könnyebb megfigyelni a cseperedő apróságokat.

Jelenleg három vízidisznó kölyköt láthat a nagyközönség. Közülük a két idősebbik a tavalyi év végén, a fiatalabbik pedig – természetesen egy másik anya kölykeként – az idei év első napjaiban látta meg a napvilágot. A néhány hétnyi korkülönbség ellenére a fiatalabb állat méretben egyáltalán nem marad el kicsivel idősebb féltestvéreitől. Úgy gondoljuk, hogy egyedüli kölyökként több anyatejhez jutott, és így valamivel gyorsabban tudott növekedni, mint a másik két, egyébként szintén korának megfelelő fejlettségű állat, így lehetséges, hogy az eltérő születési idő ellenére nem látni lényeges méretbeli különbséget közöttük.

A kapibara néven is ismert vízidisznók (Hydrochoerus hydrochaeris) Dél-Amerikában őshonosak: az Amazonas-menti erdőségekben éppúgy előfordulnak, mint a llano néven emlegetett füves síkságokon, ahol az esőzések után az agyagos föld képtelen beszívni a vizet, ezért sekély vízzel borított füves területek alakulnak ki. Életmódjukat tekintve szorosan kötődnek a vízhez, és ez testfelépítésükön is megfigyelhető. Az ujjak között kisebb úszóhártyák feszülnek, a szemek, a fülek és az orrnyílások pedig a fej tetején találhatók, hasonlóan a vízilovak vagy a krokodilok fejéhez. A szemek, az orrok és a fülek elhelyezkedéséből az is következik, hogy az embernek az a benyomása, mintha ezek az állatok mindig megfontolt arckifejezést mutatnának. Tessék megnézni a kölykök komoly pofikáját!

A vízidisznó a rágcsálók, ezen belül a tengerimalac-félék rokonsági körébe tartozik, ám minden más rágcsálónál nagyobbra nő: a kifejlett állatok akár 50-60 kg-ot is nyomhatnak. A nőstények 130-150 napig vemhesek, utódaik pedig, melyek száma ellésenként egy és nyolc között szokott lenni, rendszerint másfél kilósak, de állatkertekben nem ritkák a kétkilós újszülöttek sem.
A fiatalok gyorsan megnőnek, és már néhány nap elteltével elkezdik kóstolgatni a szilárd táplálékot, noha három hónapos korukig nem mondanak le az anyatejről sem. Egyéves korukban már teljesen önállóak, másfél évesen pedig az ivarérettséget is elérik. A természetben az átlagos élettartamuk 6 év körül van – ami a rágcsálók körében elég hosszúnak számít, de néhanapján előfordulnak 8-10 éves állatok is. Állatkertekben ennél lényegesen tovább élnek, a 12 éves állatok sem számítanak rendkívülinek, sőt, a legtovább élt ismert vízidisznó egy ausztrál állatkertben néhány héttel túlélte a 15. születésnapját is.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.