Cseperedő fiókák a Nagy-tó kárókatonáinál 2023. március 10.

Az Állatkertünkben fészkelő kárókatonák megfigyelése szinte a természetbeni madárles élményét adja látogatóinknak, annál is inkább, mivel többé-kevésbé vad állományról van szó. A Nagy-tó partján álló fákat fészkelőhelynek választó kormoránok ugyanis nem saját, a leltárunkban szereplő állatok, hanem vadon élő egyedek, akik oda mehetnek, ahová csak akarnak, így az állatkerti tó térségét már generációk óta teljesen önként választják fészkelőhelynek.

Ehhez persze tudni kell, hogy a korszerű állatkertektől egyáltalán nem idegen az a gondolat, hogy magát a kertet, a parkrészeket úgy alakítsák ki, hogy az sok helyben honos, nem is az állatkerti gyűjteménybe tartozó állat számára kínáljon kedvező életlehetőségeket. Ezt mi is fontosnak tartjuk.

A kormoránok, vagy más néven kárókatonák esetében ez azzal is jár, hogy a Nagy-tó térségében sokféle élethelyzetben láthatják őket látogatóink. Például amikor a víz alá bukva halásznak, vagy amikor a parton, szárnyaikat kiterjesztve szárítkoznak. Ilyenkor pedig azt is meg lehet figyelni, hogy miként nevelik a fiókáikat.

Azt már messziről látni, hogy a tóparti fák közül melyeket választották fészkelőhelynek, hiszen a kormoránok ürüléke igen savas, és amikor egy egész kolónia költözik egy fára, annak bizony nem sok lombja szokott maradni. A fészkekre a legjobb szögben a tó túlsó oldaláról, a Japánkert melletti sétány felől lehet rálátni, bár a távolság miatt nem árt az éles szem, vagy esetleg valamilyen segédeszköz, mondjuk egy távcső, hogy a részleteket is láthassuk. Persze a sétányokon lényegesen közelebb is kerülhetünk a fészkelőhelyhez, de ilyenkor a fák tövéből, alulról felnézve próbálhatjuk meg követni az eseményeket. A fiókák táplálása mellett azt is megfigyelhetjük, ahogy a madarak a fészket csinosítják, vagy mondjuk átrepülnek a tó felett egy-egy fészekanyagnak szánt gallyacskát tartva a csőrükben.

A kárókatonákat nem mindenki kedveli, hiszen előfordul, hogy számottevő károkat okoznak a halastavak, halgazdaságok állományában. Ugyanakkor nagyon érdekes madarak, különleges úszó és merülőképességük miatt, vagy azért, mert szemlencséjük domborúságát olyan mértékben tudják változtatni, hogy a víznek a levegőtől eltérő fénytörését, törésmutatóját ellensúlyozva a vízfelszín alatt is éles képet látnak. Ráadásul a kormoránok emberrel való kapcsolata sem feltétlenül csak negatív, hiszen betanított kárókatonákat az emberiség évezredek óta használ halászmadárként.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.