Cseperedő nanducsibék 2015. szeptember 30.

Csaknem minden világrésznek megvan a maga jellegzetes futómadara. Afrikának a strucc, Ausztráliának az emu, Új-Guineának a kazuár, Dél-Amerikának pedig a nandu. Sőt, ezt a listát néhány száz évvel ezelőtt Új-Zélandon a moa, Madagaszkáron pedig az elefántmadár néven ismert Aepyornis is gazdagította, egészen addig, amíg az emberi tevékenység következtében ki nem pusztultak. Állatkertünkben jelenleg struccot, emut, kazuárt és nandut is láthat a közönség.

Valójában a nanduknak két különböző faja is létezik. Az egyiket Darwin-nandunak (Pterocnemia pennata) nevezik, a másikat egyszerűen csak nandunak (Rhea americana). A Fővárosi Állat- és Növénykertben ez utóbbi faj látható.

A nanduk tartásának és szaporításának egyébként komoly hagyományai vannak állatkertünkben, ám az 1980-as évek derekán a régi struccház felszámolásakor a faj tartása megszűnt. Így csaknem három évtizednyi szünet után fogtunk hozzá újra a nanduk tartásához, amikor 2014 júliusában az új tenyészállatok megérkeztek Bajmócról (Bojnice) és Pozsonyból (Bratislava). A Dél-Amerika kifutóban látható nandu trió idén nyáron kezdett hozzá a „tojásgyártáshoz”, a tojások kiköltését azonban nem lehetett rájuk bízni. Egyrészt azért, mert a kert területére berepülő dolmányos varjak túlságosan is érdeklődtek a tojások iránt, másrészt fennállt a veszélye annak, hogy a nandukkal egy kifutóban lakó tapírok is kérnek kóstolót a tojásokból. A tojások tehát a Xántus János-házban működő keltető állomásra kerültek át.

Eddig összesen 13 nandutojás került a keltetőbe, amelyek súlya jelentősen eltért egymástól, hiszen voltak 400 gramm körüli és 700 grammnál nehezebb tojások is (összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy egy átlagos, M méretosztályba tartozó tyúktojás 53-63 grammot nyom). Ezeknek nagyjából a fele bizonyult a lámpázás során fias tojásnak. Négy tojásból keltek ki fiókák, ám az első kettő sajnos gyengének bizonyult, ami nem is meglepő, hiszen viszonylag korán lerakott tojásokból keltek ki, a tojások súlya pedig messze az átlag alatt, négyszáz gramm körül volt. Az augusztus 28-án, illetve szeptember 17-én kikelt fiókák azonban nagyszerűen fejlődnek, és még további csibék kikelése is várható, hiszen a keltetőgépben még három tojás keltetése zajlik. Ezek közül kettőről már biztosan lehet tudni, hogy fias tojás, a harmadikról azonban még nem, mert ennél a fajnál ezt csak a keltetés 10-12. napja után végzett lámpázásnál lehet kétséget kizáróan megállapítani.

A keltetésre egyébként szűk hat hetet lehet számítani: a legutóbbi két csibe 38, illetve 40 napra kelt ki. A keltetőgépben 36 °C-os, illetve annál egy-két tizeddel magasabb hőmérsékletet kell biztosítani, és természetesen gondoskodni kell a tojások forgatásáról is, ami nálunk (a modern keltetőgépek többségéhez hasonlóan) gépesítve van. Kikelés előtt a tojásokat az úgynevezett bujtatóba kell áttenni, a fiókák itt kelhetnek ki a tojásból.

A két fiókát szép időben a Dombház melletti gyepre viszik ki a gondozók, de kedvezőtlen időjárás esetén jelenleg még nem látogathatók.