Cumisüvegből kap enni az antilopborjú 2015. január 22.

Cumisüvegből táplálják a gondozók Állatkertünk legifjabb indiai antilopját. A január 6-án született borjú mesterséges nevelését már az első napon megkezdtük. Bár Bambi, az anyaállat meglehetősen tapasztaltnak mondható, s öt borjat már sikeresen felnevelt, most mégis az állatgondozók közbelépésére volt szükség. Az eddigi borjak, illetve a mostani kicsi apját ugyanis tavaly szeptemberben vérfrissítés céljából egy másik hímre cseréltük ki, az új hím azonban bántani próbálta az apróságot, illetve az anyaállatot is zavarta az utódról való gondoskodásban. Ilyen helyzetben több szóba jöhető lehetőség is van, s ezeket mérlegelve döntöttek úgy munkatársaink, hogy a most született borjút mesterségesen nevelik fel.

A jövevény egyébként hímnek bizonyult, s mivel világra jövetele éppen Boldizsár napjára esett, ő maga is a Boldizsár nevet kapta. Annál is inkább, mivel a szülők neve miatt eleve B-kezdőbetűs név dukál a kicsinek. A borjú meglehetősen félénk, ezért jelenleg egy olyan elkülönített férőhelyen van, ahol a közönség nem láthatja. Az etetésekkor is teljes nyugalomra van szüksége, ezért a gondozón kívül, aki cumisüvegből eteti az állatot, más csak kivételes esetben tartózkodhat az állattal egy térben. A szándékunk természetesen az, hogy amint lehet, a borjút is bemutassuk a nagyközönségnek, erre azonban csak akkor kerül sor, ha az állat félénksége valamelyest mérséklődik. Az alig több mint kéthetes borjú jelenleg napi négy alkalommal eszik. Egy-egy etetéskor 170-200 ml kecsketejet fogyaszt el.

Az anyaállatról, a most hét éves Bambiról feltétlenül érdemes tudni, hogy 2009-es érkezése óta már eddig is hét borjat hozott a világra, mostani utódja tehát a nyolcadik a sorban. A korábbi hét borjú közül kettő ugyan sajnos életképtelennek bizonyult, a másik ötöt (a 2011 májusában született Bambinát, a 2012 szeptemberében született Berkenyét, a 2013 májusában született Bangitát, a 2013 novemberében született Bodzát és a 2014 júniusában született Babonát) viszont sikeresen felnevelte. Az ellések gyakorisága alapján Bambi különösen szaporának mondható, hiszen az utolsó négy ellés mindegyikére a megelőző ellés után hat és fél hónap elteltével került sor. Ha figyelembe vesszük, hogy hogy maga a vemhesség ennél a fajnál 5-6 hónapot vesz igénybe, és az ellések után a méh involúciója, vagyis a vemhességre jellemző állapotból a nyugalmi állapotba történő visszaalakulása is igénybe vesz pár hetet, akkor világos, hogy Bambi legutóbbi ellései között a biológiailag lehetséges legrövidebb idő telt el.

Az indiai antilop (Antilope cervicapra) magyarul kecskeantilop néven is ismeretes. Nemcsak Indiában, hanem Dél-Ázsia más területein, például Nepálban is előfordul. A Himalája lábától egészen a Hindusztáni-félsziget legdélebbi fokáig, kelet-nyugati irányban pedig Asszámtól Pandzsábig egyaránt őshonosnak számít. Ez azt is jelenti, hogy különféle éghajlati körülmények közt is megállja a helyét. Természetes élőhelyén kívül viszonylag jelentős mesterségesen betelepített állományaik élnek az USA, illetve Argentína területén is. Az antilopok körében aránylag kisebb termetű fajnak számít, a kifejlett állatok testtömege 25-40 kg között szokott lenni. A nőstények és a fiatal állatok világosbarna színűek, a domináns hímek viszont csokoládébarnák, és méretes, kissé pödrött szarvakat is viselnek. A fiatalok másfél éves koruk után érik el az ivarérettséget, élettartamuk pedig akár 10-15 év is lehet. Élőhelyének csökkenése, illetve a vadászat miatt fenyegetettségének mértékét veszélyeztetettség közelinek minősíti a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN).

Az antilopoknál a nőstény állatokat tehénnek, a hímeket bikának, a fiatalokat pedig borjúnak szokás nevezni. A viszonylag kisebb testű fajok esetében azonban nem ritka az sem, hogy a hímeket inkább bakoknak, az utódokat pedig gidának nevezik. Az indiai antilop esetében tehát mindkét megoldás helyes.

Állatkertünkben egy hosszabb, több évtizeden át tartó szünet után 2009-ben kezdtünk ismét indiai antilopokat tartani. Az elmúlt években világra jött borjak mind akkor érkezett fiatal tenyészpár, Bambi és Bambino frigyéből születtek, s a felcseperedett utódok közül több ma már más állatkertekben él. A fiatalok közül jelenleg csak Bodza és Babona látható Budapesten. Bambino, a tenyészhím, és Bangita, az egyik itt született fiatal állat szeptemberben a Miskolci Városi Vadasparkba költözött, Budapestre pedig – a rokontenyésztés elkerülése érdekében – egy Enzo nevű új hím érkezett. A most született borjúnak azonban még Bambino az apja.