Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-16:00 Sz-V: 9:00-16:00

Életmentő vombatok 2020. január 16.

Az Ausztráliában tomboló tűzvész ökológiai hatásairól szóló hírek főszereplői a napokban a vombatok lettek, mert az általuk ásott üregek más állatoknak is menedéket nyújtanak. De milyen állatok a vombatok? Cikkünkből ez is kiderül.

Az Ausztráliában tomboló tragikus bozóttüzek szerte a világon ráirányították a figyelmet a déli kontinens különleges élővilágára. A szívszorító felvételek mellett sok olyan képet is láthattunk, amelyen elkötelezett szakemberek és lelkes önkéntesek óriási erőfeszítéssel mentik, ami menthető. A napokban megjelent híradások különösen a vombatokra hívják fel a figyelmet, az általuk ásott föld alatti üregek, járatok ugyanis több más állat számára is menedéket nyújtanak. Úgy tűnik, hogy a vombatok nem ragaszkodnak a járat kizárólagos birtoklásához, és nem jelent gondot számukra, hogy felszín alatti lakhelyüket a veszély elvonultáig más állatokkal osszák meg.

Az erszényesek közé tartozó vombatok rokonaikkal, a kengurukkal és a koalákkal összehasonlítva valamivel kevésbé ismertek. Ezzel együtt Magyarországon elég sokan vannak, akik már hallottak róluk, vagy esetleg láttak is vombatot, annál is inkább, mert Állatkertünkben is lehet ilyen állatokkal találkozni. Mivel a hazai állatkertek közül eddig csak mi mutattunk be vombatokat, ráadásul világra szóló eredményekkel is büszkélkedhetünk a szaporításuk terén, küldetésünknek tekintjük, hogy minél több emberrel megismertessük ezeket az érdekes állatokat.

Mit kell tudni róluk? Mindenekelőtt azt, hogy a vombatok az erszényesek közé tartoznak, és – bár ez nem minden erszényesre jellemző – a nőstényeknek jól fejlett erszényük is van. A kengurukétól azonban sokban különbözik ez az erszény, hiszen nem előre és felfelé, hanem hátrafelé nyílik. A háromhetes vemhesség után rendkívül fejletlen állapotban világra jövő újszülött fejlődése ebben az erszényben, mint afféle „második méhben" folytatódik. Az erszény majdnem fél évig nyújt menedéket a kölyöknek.

A vombatok növényevő állatok. Bár szívesen ásnak ki gyökereket és gumókat, a legfőbb táplálékukat a pázsitfüvek, ezen belül a különféle perjék, a hazai árvalányhajjal és sziki füvekkel rokon fajok, többféle ausztrál vadköles, illetve a zab alkotja. Ezek a növények nagy mennyiségű kovát tartalmaznak, ami erőteljesen koptatja a fogakat rágáskor. Ezért a vombatoknak – az erszényesek közül egyedülálló módon – állandóan növekvő fogaik vannak, hogy az erőteljes kopást ellensúlyozzák. Fogazatuk az elülső, megnagyobbodott metszőfogpárok miatt sokban emlékeztet a rágcsálókéra.

A természettudósok három különféle vombatfajt tartanak számon. Az északi szőrösorrú vombat (Lasiorhinus krefftii) csak Queensland állam egy kis területén fordul elő. Kritikusan veszélyeztetett, jelenleg kb. 120 egyed él ebből a fajból. A déli szőrösorrú vombat (Lasiorhinus latifrons) gyakoribb, Dél-Ausztrália, illetve Nyugat-Ausztrália szövetségi államok területén honos. A nálunk is látható csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) mind közül a legsikeresebb. Ráadásul olyan vidékeken is jól érzi magát, ahol telente (Ausztráliában június és augusztus között) még hó is szokott lenni.

A vombat szó azoknak az ausztrál őslakóknak a nyelvéből származik, akik eredetileg a mai Sydney vidékén éltek. Az általuk beszélt nyelv, a dharuk napjainkra kihalt, nincsenek már anyanyelvi beszélői. Szókészletéből azonban számos elnevezés az egész világon ismert. A vombaton kívül dharuk nyelvből származik a koala és dingó, valamint az eszközök közül a bumeráng neve. Egyébként egy ausztrál kisváros, egy kisbolygó, egy népszerű ausztrál focicsapata, sőt, még egy tankelhárító lőfegyver is a vombat nevet viseli. Bár sok nyelvben az állat neve „wombat" formában szerepel, magyarul vombatnak írandó helyesen.

Ausztrália a Föld többi kontinensétől távol eső, elszigetelt világ. Mivel ide csak kevés méhlepényes emlős jutott el, az ősi erszényesek zavartalanul fejlődhettek és alkalmazkodhattak, így a mai napig igen sok képviselőjük maradt fenn. A vombatok már helyben, az ausztrál kontinensen alakultak ki, sokáig azonban talány volt, hogy hogyan jutottak el a kontinenstől tengerszorosokkal elválasztott szigetekre, pl. Tasmania területére. Úszni ugyan tudnak, de ilyen távolságokat nem lennének képesek a nyílt tengeren leküzdeni. Ma már tudjuk, hogy a jégkorszakok idején a világtengerek szintje alacsonyabb volt, így a vombatok száraz lábbal járhattak át a kontinensről Tasmaniába.

Állatkertünk története során több alkalommal is foglalkoztunk vombatokkal. Az első vombat még 1897-ben érkezett, de erről nem tudni pontosan, hogy melyik fajhoz tartozott. 1911-ben Tasmaniából érkezett egy csupaszorrú vombat, majd jóval később, 1956-tól 1973-ig egy déli szőrösorrú vombat volt Állatkertünk lakója. Ezután hosszabb szünet következett, mígnem 2011-ben ismét belefogtunk a vombatok, éspedig a csupaszorrú vombatok tartásába. Egészen pontosan egy pár érkezett Molly és Wally személyében, ráadásul ismét Tasmaniából, éppen úgy, ahogy száz évvel korábban (persze azzal a különbséggel, hogy a szállítás 1911-ben négy hónapot, 2011-ben pedig harminchat órát vett igénybe).

Molly és Wally beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen megérkezésük óta már négy kölyköt is felneveltek. Közülük a legifjabb, Maya nevű nőstényt tavaly láthatták látogatóink felcseperedni.

A vombatokkal Ausztrálián kívül csak nagyon kevés állatkertben lehet találkozni, és még kevesebb azon kertek száma, ahol sikeresen szaporítják is őket. Jelenleg 8 európai állatkert foglalkozik vombatokkal, ám ezek közül 7 a kontinens nyugati felében, az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Németországban, illetve Dániában található. Az egykori vasfüggönytől keletre eső európai országok állatkertjei közül viszont kizárólag Budapesten lehet ilyen állatokat látni. Európában egyébként több mint száz év alatt összesen 16 vombat született, ebből négy Budapesten az elmúlt kilenc esztendőben.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.