Előmerészkedtek a vadkutya kölykök 2016. május 6.

Állatkertünk 2008 óta foglalkozik ázsiai vadkutyákkal. Akkor három nőstény, majd két hím érkezett, s 2009-re már az első kölykök is megszülettek. Azóta – az összes almot beleszámolva – hét alkalommal sikerült szaporítanunk ezt a ritka, veszélyeztetett állatfajt. A felcseperedő utódok egy része időközben más állatkertekbe került, többek között Franciaországba, sőt, az USA-beli Minnesotába is. A csapatot jelenleg nyolc felnőtt állat alkotja, ez a szám bővült ki nemrégiben hét kölyökkel.

Az apróságok március 19-én születtek, ám mivel az újszülöttek kezdetben a kotorékban maradnak, az első hetekben csak az állatgondozók láthatták őket. Az ázsiai vadkutyák fejlődésére az jellemző, hogy egyhónapos korukig szinte egyáltalán nem jönnek elő, hanem az anyjuk hozza helybe a táplálékot, ami kezdetben természetesen anyatejből áll, később azonban félig megemésztett, visszaöklendezett táplálékot is fogyasztanak, fokozatosan átszokva a tejről előbb erre, majd a felnőtteknek való húsra. Másfél hónapos korukban már rendszeresen elhagyják a búvóhelyet táplálkozás céljából, ám több mint két hónap szokott eltelni, míg végleg elhagyják a kotorékot.

A mi vadkutya kölykeink éppen abban a stádiumban vannak, amikor már időnként kijárnak, főleg akkor, amikor etetési idő van. Tehát egy kis szerencsével ilyenkor már meg lehet őket figyelni táplálkozás, hancúrozás vagy rosszalkodás közben. A rosszalkodás általában abból áll, hogy a kicsiket nagyon érdeklik a kifutó szabad vízfelületei, a felnőttek azonban ezt éppen olyan rossz néven veszik tőlük, mint amikor az embereknél a gyerekek minden szülői tiltás ellenére mindenképpen a pocsolyán keresztül akarnak átgázolni.

Az ázsiai vadkutyákat vörös farkas, vörös kutya, illetve dhole, vagy dól néven is ismerik. A faj ismertségéhez nagyban hozzájárult Rudyard Kipling híres novellagyűjteménye, A dzsungel könyve, amelynek egyik fejezetében a vadkutyák betolakodnak a farkasok vadászterületére, akik viszont Maugli segítségével visszaszorítják őket. A dhole név az India déli felében beszélt kannada nyelv szókészletéből ered, ennek a névnek a magyaros helyesírású alakja a dól. A könnyebbség kedvéért gyakran mi is így nevezzük ázsiai vadkutyáinkat, de az igazság az, hogy a nálunk látható állatok a faj számos alfaja közül a Kínában őshonos Cuon alpinus lepturus alfajhoz tartoznak, így az ázsiai vadkutya megnevezés a leghelyesebb.

A faj megritkulásához a természetes élőhelyek zsugorodása mellett a vadászat is hozzájárult. Régebben főleg bundája miatt, illetve sportvadászat keretében vadásztak rá, sőt, egyes területeken dúvadként tartották számon, és ezért irtották. Szerencsére napjainkban a legtöbb helyen már természetvédelmi oltalom alatt állnak az ázsiai vadkutyák. A vadonbeli állomány védelme mellett az állatkerti szaporítás is fontos természetvédelmi jelentőséggel bír. Ezért is nagy öröm, hogy a budapesti csapat rendszeresen megörvendeztet bennünket kölykökkel.