Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Fészkelő kárókatonák az állatkerti tavon 2019. március 7.

Idén is sok kárókatona fióka cseperedik az állatkerti Nagy-tó partján álló fák ágai között. Ha egy kis időt szentelünk nekik, megfigyelhetjük, hogyan gondoskodik a szülőpár a szinte csillapíthatatlan étvágyú fiókákról.

Az állatkerti Nagy-tó madárvilágának egyik jellegzetes faja a kárókatona, más néven kormorán (Phalacrocorax carbo). A hazánkban őshonosnak számító faj nálunk látható egyedei szigorúan véve nem is tartoznak bele a hivatalos állatgyűjteménybe, hiszen az égi országúton kedvük szerint jöhetnek-mehetnek, semmi nem korlátozza ebben őket. Az itt látható egyedek azonban generációk óta kötődnek az Állatkert területéhez, és ezen belül is elsősorban a Nagy-tóhoz, amelyet annyira alkalmas élettérnek találnak, hogy teljesen önként választották fészkelőhelyüknek a tó partján álló fák ágait.

Az évnek ebben a szakában, amikor a fiókák már elég nagyok, de a fákon még nincs túl sok lomb (bár a kormoránok megszállta fákon eleve nem szokott túl sok levél lenni a madarak rendkívül savas ürüléke miatt), nagyszerűen meg lehet figyelni a kicsik gyarapodását, és azt az emberfeletti munkát, amivel a felnőtt madarak a fiókákról gondoskodnak. Általában mindkét szülő kiveszi a részét a fiókák neveléséből.

A kormorán jelenléte egyébként megosztja a társadalmat. Az emberek többsége ugyan egyáltalán nem foglalkozik velük, de a halgazdaságok, a halászatból élő emberek általában nem örülnek e híres halpusztítók megjelenésének. Az ökológus persze egyből hozzáteszi, hogy a kárókatona nem azért eszik halat, hogy kárt okozzon, hanem azért, mert ez a tápláléka, s az összeütközés inkább abból adódik, hogy az emberiség a maga hasznára akarja lefoglalni a Föld szinte minden szóba jöhető természeti erőforrását.

Mi magunk leginkább a kormoránok képességeire, zoológiai, élettani érdekességeire igyekszünk felhívni a figyelmet. Például arra, hogy a kormorán – sok más halon élő madárral ellentétben – nem a vízfelszínen úszva, és onnan a víz alá hajolva, de nem is a levegőből hirtelen lecsapva halászik, hanem a vízfelszín alatt búvárkodva csípi el a zsákmányt. Ehhez persze speciális képességekre van szüksége. Úszóhártyás lábai ilyenkor a test hátulsó részén szolgáltatnak egyrészt gyors meghajtást, másrészt kiváló víz alatti manőverező képességet. A szemlencse torzításával, domborúságának változtatásával a madár képes ellensúlyozni a levegő és a víz eltérő fénytörését, így a víz alá bukva is éles képet tud alkotni a környezetéről. A búvárkodáshoz kapcsolódik az a sajátossága is, hogy a tolla nem vízhatlan, mint sok más vízimadáré. Ha ugyanis az lenne, a tollak közé szorult levegő felhajtóereje miatt rettenetes erőfeszítések árán tudna csak a felszín alatt maradni. Így viszont ez nem probléma, csak éppen azzal a következménnyel jár, hogy amikor feljön a felszínre, a víz nem pereg le azonnal a tolláról, hanem utána hosszú percekig szárítkoznia kell: ilyenkor szárnyait kitárja, sőt még legyez is velük, hogy a légmozgás segítsen elpárologtatni a vizet a tollai közül.

A Nagy-tó – amely egyébként Állatkertünk legrégebb óta létező bemutatóhelye – kiválóan alkalmas arra, hogy a város közepén kipróbáljuk, milyen a terepi madármegfigyelés. A tavon élő madárfajok jelentős része ugyanis szintén vadon él, és saját jószántából választja magának ezt az élőhelyet. Így van ez a szürke gémekkel és a tőkés récékkel, a vadkacsákkal is. Sőt, a téli időszakban északról érkező, nálunk telelő madárfajok is szoktak a Nagy-tó térségében időzni.

A megfigyelés élménye mellett a tó madárvilága azért is fontos számunkra, mert Állatkertünk nemcsak arra törekszik, hogy a „saját", leltárban szereplő állatainak biztosítson megfelelő férőhelyet, hanem arra is, hogy a parkrészek, a vízfelületek, s általában az Állatkert egésze olyan életteret nyújtson az őshonos fajoknak, ahol otthonosan érezhetik magukat. Nem véletlen, hogy a kert klasszikus területe egyúttal országos jelentőségű védett természeti területnek is számít.