Figyeljünk a sünökre! 2014. október 15.
Állatmentő tevékenységünk keretében, amelyre az Állatkert által létrehozott Magyar Madármentők Alapítvány égisze alatt kerül sor, nemcsak madarakat, hanem hüllőket és kisemlősöket is mentenek munkatársaink. A mentett kisemlősök között akadnak denevérek, pelék és mókusok is, a legnagyobb számban azonban a sünök szorulnak a segítségünkre. Minden évben több tucat elárvult, legyengült vagy sérült sün kerül be hozzánk, amelyeket felnevelésük, gyógyulásuk, illetve megerősödésük után visszaengedünk a szabad természetbe.
A sünökre leselkedő veszélyek sokfélék. Akad, amelyik valamilyen betegség miatt egyszerűen csak legyengül. Másik részük traumás sérülésekkel kerül be, amelyeket okozhat gázolás, vagy esetleg egy nagyobb kutya fogazata. Sok a baleset vagy természeti katasztrófa miatt elárvult sün is. Az őszi időszakban azonban még egy további veszély is fenyegeti ezeket az állatokat.
Ősszel a lombhullató fák környezetében rengeteg lehullott lomb kerül a földre. Így van ez a kiskertekben is, ahol ugyan sok helyen már komposztálják a lombot, de még mindig jóval nagyobb azoknak a tulajdonosoknak a száma, akik a rengeteg levelet egyszerűen elégetik. Ehhez persze előbb össze kell seperni, gereblyézni a leveleket, s az így keletkezett kupacokat szokás meggyújtani. Sajnos ezek az avarégetések éppen abban az időszakban szoktak megtörténni, amikor a sünök téli alvóhelyet keresnek. Mivel ők nem tudják, mi lesz az összekupacolt avar sorsa, a levélhalmot nagyszerű telelőhelyként értékelik, és egyből be is vackolják magukat. Ha azonban ezután a levelet meggyújtják, a sünöknek már nincs idejük kimenekülni a lángok közül, és a szó szoros értelmében máglyahalált halnak.
A megoldás pedig egyszerű. Ha már elégetjük az avart, annak meggyújtása előtt gondosan át kell forgatni a kupacot, meggyőződve arról, hogy nincs-e benne sün vagy bármilyen más állat.
Az Állatkertbe bekerült mentett sünök között előfordult már olyan állat is, amelyet a szó szoros értelmében az utolsó pillanatban mentettek ki a lángok közül. Az egyik ilyen jószágnak, aki a gondozóktól a Jeanne d’Arc nevet kapta, lényegében az összes tüskéje leégett, s bekerülése után még hónapokig átható füstszagot árasztott. Végül majdnem két év kellett a teljes gyógyulásához. Jeanne d’Arc-ot végül 2012 nyarán engedtük szabadon a Pilisben.
Természetesen az idei évben is több sünről gondoskodtak munkatársaink. Ezek azonban többnyire elárvult vagy sérült állatok. A legutóbbi szabadon engedésre szeptember közepén került sor Gödöllő térségében. A cikkünkhöz mellékelt képek is akkor készültek.