„Ijesztő” szépség kannibál hajlamokkal 2019. június 7.

A Pálmaház melletti Lepkekertben ebben a szezonban is sokféle látványos trópusi lepkét láthat a nagyközönség. A bemutatott fajok között van az égkék azúrlepke, más néven Péleidész-szépke (Morpho peleides) is. Ez a Közép- és Dél-Amerikában, Mexikótól Paraguayig őshonos faj a nagyobb termetű lepkék közül való, akár tenyérnyinél is nagyobbra nőhet. Mégsem méretével, hanem látványos kék színével hívja fel magára leginkább azok figyelmét, akik szívesen gyönyörködnek a lepkékben. A fémesen csillogó, jobban mondva irizáló színhatás a szárny felületén található pikkelyek mikroszerkezetének köszönhetően alakul ki. A rá eső fény irányát ugyanis többször megváltoztatja ez a szerkezet, méghozzá oly módon, hogy közben a diffrakció nevű fizikai jelenség jön létre. Ez az, amit szemmel színjátszó, fémesen csillogó fényhatásként érzékelünk.

Az azúrlepke látványos kék színe persze nem egyszerűen a gyönyörködtetést szolgálja. Szinte biztos, hogy a fajtársak közötti kommunikációban is szerepe van, de közben ellenségeivel szemben is hasznát veszi. Ha ugyanis a pihenő, vagy épp táplálkozó állatot veszély fenyegeti, szárnyait szétnyitva a másodperc töredéke alatt villantja fel ezt a látványos kék színt, s ez általában elbizonytalanítja a támadót annyira, hogy a lepke kereket tudjon oldani.

Persze ha az azúrlepkét épp összecsukott szárnyakkal látjuk, a kék szín rejtve marad előlünk. Ilyenkor a szárnyak fonákja látszik, amelynek jellegzetessége, hogy az elülső és a hátulsó szárnyak szegélye közelében is szemfoltokat láthatunk. Ehhez képest jelent erős kontrasztot a hirtelen kinyitott szárnyak harsány égkékje.

A kifejlett azúrlepkék a természetben igen gyakran rothadó gyümölcsökkel táplálkoznak. Így aztán nálunk is kapnak gyümölcsöket, de természetesen nem rothadtat. A banán és a narancs az egyik kedvencük, de a kiwi és a mangó nedveit is szívesen szívogatják. A hernyók természetesen leveleket esznek, méghozzá leggyakrabban különféle pillangósvirágú növények, például a földimogyoró vagy a lucerna leveleit. De ha nincsenek megfelelő levelek a közelben elegendő mennyiségben, az azúrlepke hernyói hajlamosak a kannibalizmusra, azaz egymás elfogyasztására is.

Az égkék azúrlepke a tarkalepkefélék családjába (Nymphalidae) tartozik. A tudományos nevében, és a magyar Péleidész-szépke elnevezésben is szereplő Péleidész név ógörög mitológiai utalás. Akhilleuszt, a trójai mondakörbe tartozó görög hőst, Homérosz Iliászának egyik kulcsszereplőjét nevezték így, utalva arra, hogy Akhilleusz a hagyomány szerint Péleusz fia volt. Az Iliász kezdősorában szereplő Péleidész Ahilleusz név is annyit jelent, hogy Akhilleusz, a Péleusz-fi.

Természetesen a görög mitológiai hősnek nem sok köze van az égkék azúrlepkéhez (azaz Péleidész-szépkéhez), azonban a XIX. századi osztrák lepkekutatók – úgy látszik – nagyon kedvelték Homérosz klasszikusát. Így volt ezzel Vincenz Kollar sziléziai születésű osztrák entomológus, a Bécsi Természetrajzi Múzeum kiváló kutatója is, akinek a faj felfedezését, és így annak tudományos nevét is köszönhetjük. Kollar többek között részt vett a Metternich kancellár támogatásával megvalósult osztrák Brazília-expedíció munkájában is, és valószínűleg az ott gyűjtött példányok alapján írta le a fajt a tudomány számára 1850-ben.

Azt, hogy a mitológiai, sőt, az Iliászban szereplő nevek iránti lelkesedés nemcsak Kollarra, hanem más osztrák rovarászokra is jellemző volt, mi sem támasztja alá jobban, mint hogy az ugyancsak osztrák rovartudósok, Cajetan és Rudolf Felder által 17 évvel később felfedezett Memnón-denevérlepke, más néven Memnón-estike (Caligo memnon), amely egyébként viszonylag közeli rokona az égkék azúrlepkének, és ugyancsak látható Lepkekertünkben is, szintén az Iliász egyik szereplője, Memnón után kapta a nevét.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.