Júlia kajmánkönnyeket iszik 2019. június 12.

A Pálmaház szomszédságában található Lepkekertben, melynek idei szezonja nemrégiben kezdődött meg, igazi trópusi lepkevarázzsal várjuk a nagyközönséget. Valóságos trópusi élményről van szó, a látogatók be is mehetnek az állatok közé, egy térben mozoghatnak ezekkel a repülő ékszerekkel. Közben pedig meg lehet figyelni a lepkék mindennapi életét: láthatjuk őket repülés és táplálkozás közben, sőt, egy kis szerencsével akkor is, amikor épp kikelnek a bábból.

Az élővilág egyik legfőbb jellemzője a sokféleség, s ez a Lepkekertben különösen jól érzékelhető. Hiszen már most is 21 különböző, javarészt az Újvilág trópusi területein őshonos faj 600 egyedében lehet gyönyörködni, de a nyár folyamán lesznek délkelet-ázsiai fajok is. A bemutatott trópusi lepkék nemcsak látványosak, hanem szinte mindegyikükről tudunk valami érdekeset mesélni. A termetes, tenyérnyi méretű denevérlepkék például a déligyümölcsök „rémei", az égkék azúrlepke pedig kék színnel irizáló, látványos szárnyait a támadók elbizonytalanítására használja, hernyói pedig kannibál hajlammal bírnak.

Nem kevésbé érdekes a Júlia-lepke, más néven Júlia-helikonka (Dryas iulia), amely arról nevezetes, hogy kajmánkönnyeket iszik. Pontosabban szólva, a lepkék többségéhez hasonlóan erre a fajra is igaz, hogy kifejlett, imágó állapotban elsősorban energiadús táplálékokkal, nektárral, vagy éppen édes, esetleg már rothadó gyümölcsök nedvével táplálkoznak. Különösen kedvelik a Lantana növénynemzetségbe tartozó sétányrózsák nektárját, így ilyen virágokat a Lepkekertbe is telepítettünk. A hím Júlia-lepkéknek ugyanakkor a nőstényekhez képest jóval több ásványianyagra van szükségük, elsősorban a hímivarsejtek termelése miatt. Ezekhez az anyagokhoz vagy a sárból, iszapból jutnak hozzá oly módon, hogy a sárra szállva vizet szívogatnak fel belőle: ebben a vízben pedig természetesen igen magas az oldott ásványianyagok mennyisége. A másik lehetőség, hogy kajmánok, vagy éppen teknősök szemére szállva könnyezést váltanak ki, majd a könnyet szívják fel pödörnyelvük segítségével. Ez szintén hasznos a lepkéknek, hiszen a könnyben is sokféle ásványianyag található meg oldott állapotban.

A Júlia-lepke igazi újvilági faj. Dél- és Közép-Amerika trópusi területei, így a Karib-térség számos szigete mellett az USA déli államaiban, például Texas és Florida területén is előfordul. Sőt, még északabbra, például Nebraska vidékén is lehet találkozni velük, habár az itt élő populációk a téli szezon idejére délebbre vándorolnak.

A Júlia-lepke hernyói mérgező, irritáló anyaggal védekeznek a ragadozók ellen. A hernyókon látható tüskék végén olyan anyag választódik ki, amely az ember bőrén is irritációt, bőrpírt, kiütést okozhat.
Ahogy több más, a Lepkekertben látható faj esetében, a Júlia-lepke nevének is vannak mitológiai, illetve történelmi vonatkozásai. A tudományos névben szereplő Dryas a görög mitológiában gyakori név, a trójai mondakörben is találkozni vele. Ami pedig a névadó Júliát illeti, a fajt 1775-ben leíró dán zoológus, Johan Christian Fabricius minden jel szerint eredetileg nem egy Júlia nevű hölgyről, hanem arról a történelmi Julius nemzetségről (gens Iulia) nevezte el a fajt, amelybe Julius Caesar is tartozott.

Vásárolj Állatkerti belépőjegyet sorban állás és tranzakciós díj nélkül a mobiloddal. Részletek