Kamcsatkai medvéink 2014. május 9.
Ismét lehet kamcsatkai medvéket látni Állatkertünkben. Ezt az alfajt utoljára az 1990-es években mutattuk be. A most érkezett két állat, Romulus és Tibor két héttel ezelőtt vehette birtokba azt a kifutót, ahol a közönség most is megtekintheti őket. A kellemes, napsütéses időben különösen a tágas és meglehetősen mély medencét élvezik. A medence páncélüveg oldalfalán át jól meg lehet figyelni, hogy milyen nagyszerűen és bámulatos könnyedséggel úsznak ezek a termetes állatok.
A kamcsatkai medve (Ursus arctos beringianus) a barnamedve egyik alfaja. Maga a barnamedve egyike a legnagyobb elterjedési területű emlősállatainak, hiszen Európától kezdve Ázsia meglehetősen nagy területein át egészen Észak-Amerikáig három kontinensen is őshonosnak számít. Ez már csak azért is lehetséges, mert a földtörténeti közelmúltban, a jégkorszakok idején a világtengerek alacsonyabb vízszintje miatt szárazföldi összeköttetés volt Ázsia és Észak-Amerika között. Így a Csukcs-félsziget és Alaszka között, ahol ma a Bering-szoros vize hullámzik, száraz lábbal át lehetett menni az egyik földrészről a másikra. Ezen a földhídon át jutottak át Ázsia felől Amerika őslakói is. Bár a jégkorszak vége óta ez az összeköttetés megszűnt, Eurázsia és Észak-Amerika állatvilága között ma is sok hasonlóság van, elég ha csak a farkasokra, a bölényekre, vagy éppen a rénszarvasokra gondolunk.
A barnamedve hatalmas elterjedési területén belül természetesen különféle környezeti feltételek uralkodnak, ezért a helyi mackóknak más-más feltételekhez kellett alkalmazkodniuk. Ez generációk hosszú sora alatt helyi változatok, alfajok kialakulásához vezetett. A zoológusok manapság a barnamedve legalább tizenöt alfaját különböztetik meg. A Kárpátokban, és általában Európa nagy részén az európai barnamedve (Ursus arctos arctos) honos, habár az Olaszországban előforduló medvéket önálló alfajnak (U. a. marsicanus) tekintik. Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten, illetőleg Nyugat-Ázsiában a szíriai barnamedvével (U. a. syriacus) találkozhatunk, Észak-Amerika számos területén a grizzly (U. a. horribilis) képviseli ezt az állatfajt, de például Alaszkában már a barnamedve egy másik alfaja, a kodiakmedve (U. a. middendorfi) él.
A kamcsatkai medve is egyike a barnamedve számos alfajának. A nevében szereplő Kamcsatka félszigetén kívül néhány más területen, például a Kuril-szigeteken is őshonosnak számít. Tudományos neve a ritka földrajzi fogalomként használt Beringiára utal, amely viszont Vitus Bering dán származású orosz tengerésztisztnek, a terület jeles kutatójának állít emléket.
Az eurázsiai barnamedve alfajok közül a kamcsatkai medvék egyedeire jellemző a legnagyobb testméret (a grizzly-k és a kodiakmedvék viszont náluk nagyobbra nőnek). Egy nagyobb példány súlya akár a 650 kilogrammot is elérheti. Tápláléka egyrészt bogyókból, diókból és más termésekből, illetve gombákból áll, másrészt igen nagy arányban különféle halakból, mindenekelőtt gorbuslazacból és szivárványos pisztrángból áll.
Nagy mérete és testi ereje ellenére az embereket inkább elkerüli, s mivel egyébként is jobbára gyéren lakott vidéken él, az emberi sérüléssel járó balesetek ritkának számítanak. 2008-ban viszont egy platinabánya két őre szenvedett halálos sérüléseket kamcsatkai medve támadás következtében.