Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt: 3300 Ft Gyermek: 2200 Ft Diák: 2500 Ft

Nyitvatartás

H-P: 9:00-18:00 Sz-V: 9:00-19:00

Kell-e félni a cápáktól? 2019. január 16.

A nemrég megnyílt Cápasuliban a cápák varázslatos világával ismerkedhetnek a látogatók. De vajon mennyire igazak a cápák veszélyességével kapcsolatos híresztelések? Cikkünkből kiderül, hogy a cápáknak több félnivalójuk van az embertől, mint fordítva.

Állatkertünk legújabb látványossága a decemberben megnyílt Cápasuli, ahol az ifjú cápák a nagyközönség szeme láttára cseperednek fel. Az érdekes új bemutatóhely a Holnemvolt Vár, azaz az állatkerti játszópark új attrakciójaként várja a nagyközönséget, egyedülálló bepillantást nyújtva e különleges állatok életébe.

A cápákkal kapcsolatban a legtöbbeknek talán az jut eszébe, hogy veszélyes állatokról van szó. Hiszen mindenki hallott már cápatámadásról, s egy egész generáció számára volt meghatározó kulturális élmény Steven Spielberg „A cápa" című filmje, amely Peter Benchley regénye alapján készült, s amelyhez John William írt hátborzongatóan emlékezetes zenét.

Ki a veszélyesebb?

Valójában a cápáknak sokkal rosszabb a hírük, mint amekkora veszélyt a valóságban jelentenek. Az persze igaz, hogy valóban előfordulnak cápatámadások, s ezek olykor súlyos sérülésekkel, sőt akár halállal is járhatnak. Ám sajnos közúti autóbalesetben egyetlen hónap során is többen halnak meg egyedül Európában, mint ahány halálos cápatámadás összesen feljegyeztek az emberiség írott történelme során.

Az éremnek van egy másik oldala is! A cápa-ember találkozások legnagyobb része ugyanis nem az emberre, hanem éppenséggel a cápákra nézve szokott tragikus lenni. Elég, ha belegondolunk abba, hogy a cápauszony leves a világ bizonyos részein milyen kedvelt csemege. E célból évente több tízmillió, egyes adatok szerint közel százmillió cápát fognak ki, s vágják le az uszonyaikat, miközben testük többi részét egyáltalán nem hasznosítják. Így megesik, hogy az uszonyaitól megfosztott állatokat még élve lökik vissza a tengerbe.

Mit mond a statisztika?

A cápatámadásokkal kapcsolatos hiteles adatokat az International Shark Attack File (ISAF) adatbázisában kezelik. A nyilvántartást 1958-ban hozta létre Perry Gilbert a washingtoni Smithsonian Intézetben. Az idők során az adatbázis „gazdája", kezelője többször is változott, egy ideig az amerikai haditengerészet Tengerészeti Kutató Hivatalában, majd a sarasotai Mote Tengerkutató Laboratóriumában vezették. A nyilvántartás jelenlegi kezelője a Floridai Egyetem Természetrajzi Múzeuma.
Az ISAF adatbázisában több mint hatezer esetleírás szerepel (ide értve a könnyebb sérülésekkel járó balesetekről szóló beszámolókat is) 1580-tól kezdve egészen napjainkig. A legfrissebb ma elérhető éves összesítés a 2017-es esztendő adatait foglalja össze. Eszerint abban az évben összesen 155 cápatámadást regisztráltak. Ebben azonban benne vannak a bizonytalan, meg nem erősített esetek, a nyilvános akváriumokban történt munkahelyi balesetek, sőt, még az is, amikor egy cápa a hajóba, vagy a cápaketrecbe harapott bele. És persze benne vannak a provokált cápatámadások is. Ha ezeket mind levonjuk, azt mondhatjuk, hogy 2017-ben összesen 88 nem provokált cápatámadás történt. Ezek közül összesen 5 volt halálos kimenetelű.

Az elmúlt években nagyjából hasonló statisztikákat lehetett látni, vagyis az összes cápatámadás egy évben – mindent beleszámítva – általában 100 és 200 szokott lenni szerte a világon, a nem provokált esetek száma rendszerint 50 és 100 közötti, a halálos cápatámadások száma pedig évről évre egy számjegyű szokott maradni.
Természetesen a láthatóan igen ritka halálos cápatámadásokat sem szabad lebecsülni! Hiszen ezek mindegyike súlyos emberi tragédia, amely minden jóérzésű emberből részvétet és együttérzést vált ki. Ugyanakkor, ha a cápákhoz kötődő halálesetek számát összevetjük például a közúti balesetek éves számával világszerte, vagy akár csak Magyarországon, akkor világos, hogy egy autótól sokkal több félnivalónk van, mint egy cápától. Annak, hogy a legtöbben mégis az utóbbitól tartanak inkább, főleg pszichológiai oka van.

Emberre veszélyes fajok

A cápák több mint ötszáz ismert fajából mindössze 34 azoknak a száma, amelyek hajlamosak emberre támadni, illetve amelyekről bármilyen adat fellelhető, hogy valamikor, valamilyen ok miatt emberre támadtak. Ám még ezt a 34 fajt is három csoportba oszthatjuk veszélyességük mértéke alapján. A legveszélyesebb fajok kategóriájába 4 faj tartozik: a fehér cápa (Carcharodon carcharias), a tigriscápa (Galeocerdo cuvier), a bikacápa (Carcharhinus leucas) és az óceáni fehérfoltú cápa. A cápatámadások többsége ezekhez a fajokhoz kötődik elsősorban. A közepesen veszélyes fajok kategóriájában 11 fajt tartanak számon, ezek a szürke szirtcápa (Carcharhinus amblyrhynchos), a bronzcápa (Carcharhinus brachyurus), a galápagosi cápa (Carcharhinus galapagensis), a feketevégű cápa (Carcharhinus limbatus), a karibi szirtcápa (Carcharhinus perezi), a sötétcápa (Carcharhinus obscurus), a sarlós citromcápa (Negaprion acutidens), a kékcápa (Prionace glauca), a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), a homoki tigriscápa (Carcharias taurus) és a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus). A harmadik csoportba a kevéssé veszélyes cápák 19 faja tartozik: a grönlandi cápa (Somniosus microcephalus), a fehérfoltú szirtcápa (Carcharhinus albimarginatus), a kecses szirtcápa (Carcharhinus amblyrhynchoides), a disznószemű cápa (Carcharhinus amboinensis), a fonócápa (Carcharhinus brevipinna), a selyemcápa (Carcharhinus falciformis), a feketefarkú szirtcápa (Carcharhinus wheeleri), feketeúszójú szirtcápa (Carcharhinus melanopterus), a gangeszi cápa (Glyphis gangeticus), a citromcápa (Negaprion brevirostris), a közönséges pörölycápa (Sphyrna zygaena), a fehérfoltú szirtcápa (Triaenodon obesus), a heringcápa (Lamna nasus), a rozsdás dajkacápa (Ginglymostoma cirratum), a pettyes dajkacápa (Orectolobus maculatus), a hétkopoltyús tehéncápa (Notorynchus cepedianus),a világítócápa (Isistius brasiliensis), a leopárdcápa (Triakis semifasciata) és a Port-Jacksoni cápa (Heterodontus portusjacksoni). Az utolsó három faj esetében fajonként csak egy-egy esetben jegyeztek fel hozzájuk köthető, nem provokált cápatámadást (egyik sem volt halálos).

A felsorolt 34 faj esetében van tehát adatunk arról, hogy hozzájuk valamilyen embert érintő cápatámadás köthető, a listában nem szereplő további csaknem ötszáz cápafaj viszont teljesen ártalmatlan az emberre nézve. Talán furcsának tűnhet, de a leghatalmasabbra növő cápák, így a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus), és az óriásszájú cápa (Megachasma pelagios) is a veszélytelen fajok közé tartoznak, ezek a békés óriások ugyanis a vízben sodródó apró élőlényekkel, planktonnal táplálkoznak.
De még a veszélyesebb fajokról sem mondhatjuk azt, hogy kifejezetten „emberevők" lennének, hiszen a nem provokált cápatámadások jó részének sem a zsákmányszerzés a célja, hanem általában félreértésen alapulnak. Megesik például, hogy a szörfdeszkán hasalva haladó hullámlovast a cápák egy számukra ínycsiklandó fókával tévesztik össze.

A mi cápáink

A Cápasuliban jelenleg látható négy cápafaj közül kettő is akad, amely az emberre támadó cápafajok fenti 34-es listáján is szerepel: a feketeúszójú szirtcápa, illetve a rozsdás dajkacápa! Igaz, mindkettő a harmadik kategóriában kapott helyet, ahová a csak kevéssé veszélyes fajok tartoznak. A feketeúszójú szirtcápa esetében 1959 óta 11 nem provokált cápatámadás, harapás vált ismertté, de ezek közül egyik sem volt halálos. Hasonló a helyzet a rozsdás dajkacápa esetében is: a fajhoz köthető 5 ismert támadás sem volt halálos. Ugyanakkor a dajkacápák esetében az utóbbi időben valamelyest növekedett a provokált támadások száma, elsősorban az ökoturizmussal összefüggésben.