Nyitvatartás

 

November 11-től ZÁRVA további intézkedésig

Jegyinformációk

 

Olvasd el, hogyan változik belépőink érvényessége.

Két borjú az indiai antilopoknál 2015. augusztus 5.

Júliusban két borjú is született az indiai antilopoknál. Természetesen két különböző anyától, Bambitól és Bodzától. A gyermekáldás egyben az is jelenti, hogy Enzo, a tavaly érkezett új hím beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Ismét gyermekáldás volt a Nagyszikla oldalában, a Mérgesházzal szemközti kifutóban lakó indiai antilopoknál. Ilyesmire ugyan az elmúlt években többször is volt példa, most azonban nem egy, hanem mindjárt két borjú jött a világra. Természetesen két különböző anyától, hiszen a legtöbb antilopfaj esetében a nőstények szinte mindig csak egy utódot hoznak világra ellésenként. A két anyaállat közül Bodza július 10-én, Bambi pedig 15-én adott életet a maga borjának.

Amikor Állatkertünk több évtizedes szünet után 2009-ben ismét belevágott az indiai antilopok tartásába, egy tenyészpárral indult az állomány. Bambi és Bambino frigyéből az évek során összesen nyolc borjú született, s bár kettő közülük sajnos életképtelennek bizonyult, ötöt (a 2011 májusában született Bambinát, a 2012 szeptemberében született Berkenyét, a 2013 májusában született Bangitát, a 2013 novemberében született Bodzát és a 2014 júniusában született Babonát) az anyaállat sikeresen felnevelt, egyről (a 2015 januárjában született Boldizsárról) pedig az állatgondozók gondoskodtak, mesterséges neveléssel és cumisüvegből történő táplálással. A felcseperedett állatok egy része más állatkertbe került, két nőstény (Bodza és Babona) továbbra is Budapesten látható. Időközben azonban Bambinót ki kellett cserélni egy másik tenyészhímre, még azelőtt, hogy a lányai elérnék a szaporodóképes kort. Ezért tehát – a rokontenyésztés elkerülése érdekében Bambino tavaly szeptemberben a Miskolci Állatkertbe került, s onnan helyette egy Enzo nevű új hím érkezett hozzánk. Enzo érkezésekor Bambi már vemhes volt az előző hímtől, ám a januárra megszületett apróságot az új hím nem fogadta épp kitörő örömmel. Ezért is kellett végül mesterségesen felnevelni.

A most született két borjúnak már az új hím, Enzo az apja, ezért elmondható, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul most már nem tenyészpárunk van, hanem a csapat vezérhímje egy egész háremet birtokol, amelyben Bambin és Bodzán kívül egy Babona nevet viselő harmadik nőstény is van: ez az állat azonban még nem érte el az ivarérettséget. Az elkövetkező években tehát még az is előfordulhat, hogy nem egy vagy kettő, hanem három közel egy idős borjú cseperedik majd az indiai antilopoknál.

Bambiról, az idős nőstényről, aki immár kilencedszerre lett anya, továbbra is elmondható, hogy az ellések gyakorisága alapján igen szapora. Az utolsó öt ellés mindegyikére a megelőző ellés után hat és fél hónappal (sőt, a mostani esetben kicsit ennél is kevesebbel) később került sor. Ha figyelembe vesszük, hogy hogy maga a vemhesség ennél a fajnál 5-6 hónapot vesz igénybe, és az ellések után a méh involúciója, vagyis a vemhességre jellemző állapotból a nyugalmi állapotba történő visszaalakulása is eltart pár hétig, akkor világos, hogy Bambi legutóbbi ellései között az élettanilag lehetséges legrövidebb idő telt el.

A júliusban született két borjú egyébként még nem kapott nevet, bár a fiatalabbikról, Bambi utódjáról azt már sikerült megállapítani, hogy kislány. A gondozók E betűvel kezdődő neveken gondolkodnak, annak ellenére, hogy az állatkertekben elterjedt egyik névadási hagyomány szerint az anyaállat nevének kezdőbetűje a mérvadó. Ám mivel a nőstények egymással rokonságban állnak (anya és két lánya), s ennek megfelelően mindegyikük neve B betűs, ésszerűnek látszik megkülönböztetésként az új hímtől, Enzótól született borjaknak E betűs nevet adni.

Az indiai antilop (Antilope cervicapra) magyarul kecskeantilop néven is ismeretes. Nemcsak Indiában, hanem Dél-Ázsia más területein, például Nepálban is előfordul. A Himalája lábától egészen a Hindusztáni-félsziget legdélebbi fokáig, kelet-nyugati irányban pedig Asszámtól Pandzsábig egyaránt őshonosnak számít. Ez azt is jelenti, hogy különféle éghajlati körülmények közt is megállja a helyét. Természetes élőhelyén kívül viszonylag jelentős mesterségesen betelepített állományaik élnek az USA, illetve Argentína területén is. Az antilopok körében aránylag kisebb termetű fajnak számít, a kifejlett állatok testtömege 25-40 kg között szokott lenni. A nőstények és a fiatal állatok világosbarna színűek, a domináns hímek viszont csokoládébarnák, és méretes, kissé pödrött szarvakat is viselnek. A fiatalok másfél éves koruk után érik el az ivarérettséget, élettartamuk pedig akár 10-15 év is lehet. Élőhelyének csökkenése, illetve a vadászat miatt fenyegetettségének mértékét veszélyeztetettség közelinek minősíti a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN).

Az antilopoknál a nőstény állatokat tehénnek, a hímeket bikának, a fiatalokat pedig borjúnak szokás nevezni. A viszonylag kisebb testű fajok esetében azonban nem ritka az sem, hogy a hímeket inkább bakoknak, az utódokat pedig gidának nevezik. Az indiai antilop esetében tehát mindkét megoldás helyénvaló.