Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Megkezdődött a „strandszezon” a vízilovaknál 2019. május 2.

Néhány nappal ezelőtt teljesen feltöltöttük a külső vízilómedencét, így két vízilovunk, Tücsök és Jusztina számára is elkezdődött a strandszezon. A 127. szezon, ha a teljes budapesti vízilótartás történtét nézzük, és a 88. ebben a medencében.

Vízilovaink számára hagyományosan két medencét biztosítunk, egy beltérit, amely az Elefántház belsejében található, és egy külső medencét, amely a vízilovak kifutójához tartozik. A téli időszakban, amikor az állatok az idő nagy részét a fűtött állatházban töltik, természetesen a benti medencét használják. A tavasz beköszöntével, ahogy az idő egyre jobb lesz, egyre többször lehet őket kiengedni a szabadtéri kifutóra. Annyira azonban kezdetben még nincs jó idő, hogy a külső medencét is feltöltsük. Ezért a tavaszi átmeneti időszakban rendszerint azt tapasztalhatják látogatóink, hogy a vízilovak kedvük szerint választhatják meg, hogy kint vagy bent szeretnének tartózkodni, vízbe merülni viszont ilyenkor még csak a benti medencében tudnak. Itt jegyezzük meg, hogy ebben az időszakban szoktunk is néha kritikákat kapni, sőt, panaszkönyvi beírást is, hogy „szegény" vízilovaknak – úgymond – nincs vizük. Az ilyen jellegű vélemények megfogalmazói persze saját felületességük „áldozatai", hiszen elfelejtik megnézni, hogy a házban, ahová az állatok bármikor bemehetnek, ott van a vízzel feltöltött benti medence.

A tavasz második felében aztán eljön az ideje annak, hogy a kinti medencét is feltöltsük. Jobban mondva először általában csak kétarasznyi szokott lenni a vízmélység, egy-két hétre rá viszont már sor kerülhet a teljes feltöltésre is. Ennek időpontja persze az időjárástól függ, de általában május elseje táján szoktuk feltölteni a medencét, akkor, amikor a budapesti strandok is nyitni szoktak. Így volt ez most is, néhány nappal ezelőtt megkezdődött az idei strandszezon a vízilovaknál.

A jelenleg is meglévő külső vízilómedence 1932-ben létesült, és azóta szinte változatlan formában üzemel. Kisebb felújításokat persze végeztünk rajta, a háború után például a repeszek ütötte „sebhelyeket" kellett a medence falán betömni (bár erre több mint tíz évvel a háború után került sor), és természetesen számos alkalommal újra is festettük már az idők során. De így is elmondható, hogy a most kezdődő „strandszezon" immár a 88. ebben a medencében.

Ha pedig a budapesti vízilótartás teljes történetét nézzük, akkor már a 127. szezont kezdjük meg. Első vízilovunk, a legendás Jónás ugyanis 1893-ban érkezett. Amiből persze ki lehet találni, hogy a mostani külső medence nem a legelső, amely Állatkertünkben a vízilovak számára épült. Az 1893-as első vízilómedence nagyjából a mostani víziló kifutó és a flamingók kifutója közötti sétány helyén volt. Néhány évvel ezelőtt az itt végzett földmunkák idején meg is találtuk az első medence jellegzetes fehér falait. Az 1909 és 1912 között lezajlott átépítéskor (amelynek során az Elefántház is épült), ezt a medencét egy újabb váltotta fel. Az Elefántházhoz eredetileg épített vízilómedence azonban elég kicsinek bizonyult, és az állatokat sem lehetett benne igazán jól látni. Ezért alakították ki helyette a ma is meglévő medencét 1932-ben, Nadler Herbert, az Állatkert akkori igazgatója, és Anghi Csaba, az emlősökkel foglalkozó részleg akkori vezetőjének kezdeményezésére.

Amint a fentiekből is kiderül, a budapesti vízilótartásnak komoly hagyományai vannak. Valójában nincs is még egy állatkert a világon, ahol ilyen régóta tartanának vízilovakat megszakítás nélkül. Különleges dolog az is, hogy évtizedeken át Állatkertünk egyik specialitása volt a rendszeres víziló szaporulat. Az idők során mintegy negyven vízilóborjú látta meg a napvilágot, akik aztán felcseperedve más állatkertekbe kerültek. Jelentőségük akkora volt, hogy azt mondhatjuk, ha ma találomra kiválasztunk egy vízilovat valamelyik európai állatkertben, majdnem biztos, hogy annak felmenői, nagyszülei, dédszülei, ükszülei között voltak a mi Állatkertünkben élt egyedek is.

Jelenlegi vízilovaink – anya és lánya – is mindketten itt születtek: Jusztina 1994-ben, Tücsök pedig még 1973-ban. Tücsök szülei, Mombassa és Nairobi pedig nem sokkal a háború után, az 1950-es években érkeztek vérfrissítésként Kelet-Afrikából. De akkor még éltek a háborút túlélt vízilovaink is, akik mind Arany és Bandi, az 1909-ben érkezett vízilovak leszármazottai voltak.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.